14. lecke – Felkészülési anyag az osztály számára: Felismerni a Szabadító csodáit. Jézus Krisztus és az Ő örökkévaló evangéliuma hitoktatói anyag (2023)
14. lecke – Felkészülési anyag az osztály számára. Jézus Krisztus és az Ő örökkévaló evangéliuma hitoktatói anyag
14. lecke – Felkészülési anyag az osztály számára
Felismerni a Szabadító csodáit
Amikor Jézus Krisztus csodáiról beszélünk, hajlamosak vagyunk az Újszövetségben található lélekemelő történetekre összpontosítani. Bár sok mindent tanulhatunk és kell is tanulnunk ezekből a szentírásbeli beszámolókból, belegondoltál már, milyen csodákat visz véghez az Úr a napjainkban – és a te életedben is? Tanulmányozás közben törekedj elmélyíteni a hitedet abban, hogy az Úrnak hatalmában áll és kész is csodákat tenni érted és másokért.
1. szakasz
Mit tanulhatok a Szabadítóról a csodatételeiből?
Halandó szolgálattétele során Jézus Krisztus „beteget gyógyítva, vakot látóvá téve és holtat feltámasztva járta Palesztina útjait” (Az élő Krisztus: Az apostolok bizonysága. JezusKrisztusEgyhaza.org). Ezek a csodák rendkívüli események voltak, amelyeket Isten hatalma idézett elő; a csodák részét képezik Jézus Krisztus evangéliumának (lásd Szentíráskalauz: csoda, JezusKrisztusEgyhaza.org). A csodák annak egyik bizonyítékát jelentették a zsidók számára, hogy Jézus a megígért Messiás (lásd Máté 11:4–5; János 20:30–31).
Ronald A. Rasband elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következő megfigyelést tette: „[Jézus Krisztus] engesztelése, amely három nap után, egy kölcsönvett sírkamrában, a feltámadásával érte el csúcspontját, az emberiség történelmének legnagyobb csodájaként áll előttünk” (Íme, én a csodák Istene vagyok. Liahóna, 2021. máj. 109.).
Rasband elder azt is kifejtette, hogy bár Jézus csodái bizonyságot tesznek az Ő isteni mivoltáról, emlékeztetőül is szolgálnak számunkra „az Ő hatalmára, az irántunk való szeretetére, a mennyekből a halandó tapasztalatunkra kiterjedő befolyására, valamint arra a vágyára, hogy tanítson arról, ami a legértékesebb” (Íme, én a csodák Istene vagyok. 111.).
Gondold át, mit tanulhatunk a Szabadítóról abból, amikor meggyógyított egy bénult embert. Négy ember elvitte ezt a férfit a házhoz, ahol Jézus éppen tanított. Amikor meglátták, hogy a ház annyira zsúfolt, hogy nem tudnak bejutni, megbontották a tető egy részét, és a lebénult férfit leeresztették a Szabadító elé (lásd Márk 2:1–4).
Figyeld meg, hogy a Szabadító csodája egyaránt figyelembe vette a testi és a lelki szükségleteket. Azt illetően, hogy a Szabadító képes meggyógyítani a testet és a lelket is, Dallin H. Oaks elnök az Első Elnökségből ezt tanította:
„A legnagyobb csoda nem az olyan dolgokban rejlik, mint a vakok látásának a visszaállítása, egy betegség meggyógyítása vagy akár a halottak feltámasztása. […]
Sokkal nagyobb csoda, amikor Isten egyik fia vagy leánya hatalmas szívbéli változást tapasztal meg (lásd Móziás 5:2). A szívbéli változás, beleértve ebbe az új hozzáállást, fontossági sorrendet és vágyakat, nagyobb és fontosabb bármely testi csodánál.” (“Miracles,” Ensign, June 2001, 17)
2. szakasz
Hogyan befolyásolja a hitem és az Úr akarata a csodákat?
A Szabadító halandó szolgálattételének a korai szakaszában egy leprától szenvedő férfi azzal a kéréssel fordult Jézushoz, hogy gyógyítsa meg. A Biblia szóhasználatában bélpoklosság néven ismert betegség számos olyan bőrbetegségre utalhat, amelyek megtámadhatják a bőrt, az idegeket, a szemet és a csontokat. Orvosi kezelés nélkül a lepra idegkárosodáshoz, vaksághoz, testi torzulásokhoz és fájdalmas halálhoz vezethet. A Szabadító idejében a Szabadítót felkereső férfit tisztátalannak tartották, és a családjától és a társadalomtól elkülönítve kellett élnie (lásd 3 Mózes 13:45–46).
Jorge F. Zeballos elder a Hetvenektől a következő megfigyelést tette:
„A leprás semmit nem követelt, lehettek bár igazlelkűek a vágyai; egyszerűen csak készen állt elfogadni az Úr akaratát.” (Ha felelősséget vállalsz. Liahóna, 2015. máj. 125.)
Amikor igazán vágyunk arra, hogy elfogadjuk az Úr akaratát, akkor ahhoz is kell hogy legyen hitünk, ha esetleg nem gyógyulunk meg. David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította:
„Az igazlelkűség és a hit bizony közreműködnek a betegek, a süketek és bénák gyógyulásában – ha ez a gyógyulás Isten céljait tölti be és összhangban van az Ő akaratával. Így aztán, még ha erős is a hitünk, …nem minden beteg és gyengélkedő fog meggyógyulni. Ha minden próbatétel elvétetne, ha minden betegség eltűnne, akkor az Atya tervének a legfőbb céljai meghiúsulnának.” (David A. Bednar, “Accepting the Lord’s Will and Timing,” Ensign, Aug. 2016, 34)
Miközben elgondolkodsz azon, milyen csodákra vágyhatsz az életedben, gondold át a következő tanácsot Ronald A. Rasband eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:
„A csodák imára adott válaszokként érkezhetnek. Ezek nem mindig azok, amelyeket kérünk vagy várunk, de amikor bízunk az Úrban, akkor Ő ott lesz és igaza lesz. Ő ahhoz a pillanathoz fogja igazítani a csodát, amelyben szükségünk van rá. […]
Vannak időszakok, amikor csodát remélünk egy szerettünk meggyógyításában, egy igazságtalan cselekedet visszafordításában, esetleg egy keserű vagy kiábrándult lélek szívének meglágyításában. Halandó szemmel tekintve a dolgokra azt szeretnénk, ha az Úr beavatkozna, hogy megjavítson valamit, ami elromlott. Hit által el fog jönni a csoda, bár nem feltétlenül a mi időbeosztásunk szerint vagy az általunk vágyott végkifejlettel. Ez vajon azt jelenti, hogy nem vagyunk eléggé hithűek, vagy nem érdemeljük meg az Ő beavatkozását? Nem. Az Úr szeret minket.” (Íme, én a csodák Istene vagyok. Liahóna, 2021. máj. 111.)
3. szakasz
Hogyan ismerhetem fel jobban az Úr csodáit az életemben?
Oaks elnök ezt mondta: „Számos csoda történik mindennap egyházunk munkájában és tagjaink életében” (“Miracles,” Ensign, June 2001, 17). Néha előfordul, hogy mások életében meglátjuk a csodákat, de a sajátunkban nem.
Rasband elder hasonlóképpen tanított:
„Sokan voltatok már tanúi csodáknak – többnek is, mint amennyivel tisztában vagytok. Ezek aprónak tűnhetnek ahhoz képest, hogy Jézus feltámasztotta a halottakat. Ám a csodát nem a nagysága teszi azzá, hanem kizárólag az, hogy Istentől jött.” (Íme, én a csodák Istene vagyok. Liahóna, 2021. máj. 111.)