10. Fejezet

Szerető, hithű papsági szolgálat

Hogyan áldhat meg minden egyháztagot a szeretettel, hűségesen végzett papsági szolgálat?

Bevezetés

Harold B. Lee elnök a következő történetet mondta el a Salt Lake Templomról: „A nagy Salt Lake Templom tervezésekor Truman O. Angellt, az építészt felkérték egy cikk megírására, … amelyben elképzelést ad az egyház tagjainak arról, ahogyan a befejezett templom kinéz majd. Többek között utalt valamire, ami a templom nyugati végén található majd. A nyugati oldal középső tornya alatt, a tabemákulum közelében lesz majd az, amire a csillagképekben Göncölszekérként utalunk. Észre fogjátok venni, hogy a Göncölszekér rúdja egy fényes csillag felé mutat, amelyet általában Sarkcsillagnak nevezünk. Amikor Truman O. Angell leírta, mi lesz ezen a helyen, azt mondta: ,Ez azt jelképezi, hogy az elveszettek a papság által megtalálhatják útjukat.’ ”

Lee elnök ezt követően kihangsúlyozta: „A papság által, és csak a papság által találhatjuk meg Isten fiaiként és leányaiként a hazavezető utat.”¹

Harold B. Lee tanításai

Mi a papság?

Az évek során két meghatározás alakult ki a papság jelentésének megfogalmazására. Az egyik az, hogy a papság az a felhatalmazás, amelyet Mennyei Atyánk adott az embernek, hogy felhatalmazza őt minden olyan dologban történő szolgálatra, amely az emberiség üdvözülésére vonatkozik a földön. A másik meghatározást az a jelentőségteljes gondolat juttatja kifejezésre, hogy a papság az a hatalom, amely által Isten az emberen keresztül munkálkodik.²

Isten papsága itt van, és az egyház visszaállítása óta továbbadták, olyan hírnökök által, akik elküldettek a felhatalmazás visszaállítására, hogy az üdvözülés szertartásaival minden hithű embernek szolgálni lehessen a földön. Isten papsága rendelkezik az üdvözülés kulcsaival.³

A Mester egy olyan hatalomról beszélt Péternek és a többi apostolnak, amelyet „a mennyek országa kulcsainak” nevezett, és amely hatalom által – mondta – „a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen” (Máté 16:19). Ezt a hatalmat és felhatalmazást, amely által sor kerül szent szertartások elvégzésére, ismerjük szent papságként, és ez az evangélium minden sáfárságában megtalálható Jézus Krisztus egyházában a földön.⁴

[A papság] felhatalmazás a szertartásokban történő szolgálatra [az Úr által] kinyilatkoztatott séma szerint. Ez a hatalom … az Úr által embernek adott jog arra, hogy az Ő nevében cselekedjen az emberek lelkének üdvözüléséért.

A magasabb papság egyik célja az, hogy szolgáljon a szertartásokban, hogy az emberiség rendelkezésére bocsássa Isten ismeretét, amelyre a Mester kijelentése szerint szükség van, és amelyről Pál apostol az egyház szervezetét illetően azt mondta, azért szükséges, hogy eljussunk „az Isten Fiában való hitnek és megismerésnek egységére, érett férfiúságra” (Efézusbeliek 4:13). Aztán pedig itt van az alacsonyabb papság hatalma a más szertartásokban történő szolgálatra, amit ezek a fiatal férfiak is tettek, akik ma este olyan szépen szolgáltak az úrvacsorával és osztották ki azt. Az ároni papság az Úr szavai szerint az a papság, amely „az angyalok szolgálatának, a bűnbánat evangéliumának és az alámeritéssel történő, bűnbocsánatra való keresztelésnek kulcsait foglalja magában” (T&Sz 13:1), valamint a fizikai parancsolatok törvényét. Így hát … a papságra pontosan abból a célból van szükség, hogy hatalmat adjunk azoknak, akiket elhívtak az ahhoz szükséges szertartásokban történő szolgálatra, hogy sor kerüljön az Úr által eltervezett üdvözülésre, az Ő céljához.⁵

Az Úr az emberre ruházott papsága által uralkodik szentjei között.⁶

Hogyan használjuk a papságot?

Egy nagyszerű kinyilatkoztatásban, amely a Tanok és szövetségek 121. részeként ismert, és amelyet az Úr inspirációja által kapott Joseph Smith próféta, az Úr megemlített néhány nagyon is figyelemreméltó dolgot. Azt mondta, hogy papsága csak az igazlelkűség tantételeinek figyelembe vételével gyakorolható, és hogy ha helytelenül használnánk a papságot, megkísérelve „bűneinket takargatni, vagy büszkeségünket és hiú becsvágyunkat szolgálni [általa], vagy akár a legcsekélyebb igazságtalan befolyást, kényszert vagy uralmat gyakorolni …, akkor … elszomorodik az Úr Szelleme” (lásd T&Sz 121:37).

A papság helytelen használatának az a büntetése, hogy a mennyek visszahúzódnak, és elszomorodik az Úr Szelleme. Ha elveszítjük a Szellemet, elvétetik tőlünk a papsági felhatalmazásunk, és magunkra hagyatunk, hogy „a tüskék ellen rugdalózzunk”, amikor ingerelnek minket vezetőink intései és utasításai. Akkor elkezdjük üldözni a szenteket, amely kritizálást jelent, és végül Isten ellen harcolunk, és ha nem térünk meg és nem fordítunk hátat gonosz útirányunknak, akkor legyőznek minket a sötétség erői. (Lásd T&Sz 121:37–38.)

A megfelelő papsági vezetés jellemzőit is nagyon gondosan meghatározza ez a kinyilatkoztatás. Az egyik az, hogy türelemmel és hoszszan tűréssel, gyengédséggel és szelídséggel, őszinte szeretettel elnököljünk az egyház felett. Ha valakinek fegyelmeznie és szigorúan dorgálnia kell, akkor kell sort kerítenie erre, amikor a Szentlélek erre készteti, majd fokozott szeretetet kell mutatnia, hogy ne tartsa ellenségének az, akit megdorgált. (Lásd T&Sz 121:41–43.) Papsági elhívásainkban soha nem szabad elfelejtenünk azt, hogy az egyháznak és Isten királyságának a lelkek megmentésén kell munkálkodnia, hogy Atyánk gyermekei azok, akik felett elnökölünk, és hogy Ő segíteni fog nekünk, amikor a megmentésükön igyekszünk.

Van egy klasszikus példája annak, ahogyan az Úr szeretné, hogy szolgáljunk azoknak, akiknek szükségük van a segítségünkre. Amikor – az Apostolok cselekedeteinek könyvében található feljegyzés szerint – Péter és János egy olyan alamizsnáért könyörgő emberhez közeledett a templom kapuinál, aki azelőtt soha nem volt képes arra, hogy járjon, Péter apostol – emlékeztek rá – nem pénzt adott neki, hanem azt mondta: „Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!” (Ap. csel. 3:6).

A jelenet feljegyzésében ezt egy figyelemreméltó kijelentés követte. Péter jobb kezénél megfogta és felemelte őt. (Lásd Ap. csel. 3:7.) Ne felejtsétek el, nem volt elég az, hogy Péter járásra utasítsa; ezt követően kézen fogta és felemelte őt!

Botladozó szentekkel dolgozva nekünk sem csak olyan papsági vezetőknek kell lennünk, akik kritizálnak, szidnak és elítélnek. Péter apostolhoz hasonlóan kézen kell fognunk és biztatnunk kell őket, biztonságérzetet és önbecsülést adva nekik, míg képesek lesznek arra, hogy nehézségeik fölé kerekedjenek és a saját lábukon is megálljanak.

Ily módon hozhat üdvösséget és eredményezhet közösségbe fogadást Isten papsága azok esetében, akik gyengék, hogy erősek lehessenek.⁷

Sikerünket … részben az méri meg, hogy mennyire tudjuk szeretni azokat, akiket vezetni és szolgálni igyekszünk. Amikor igazán szeretünk másokat, megszabadulunk az emberi kapcsolatokban gyakran uralkodó rossz indítékoktól. Ha igazán szeretünk másokat, akkor örök érdeküket szolgálva cselekszünk, nem pedig saját magunk szükségleteinek kielégítésére.⁸

Hogyan foglalatoskodhatnak a papsági vezetők „azokban, … a melyek az [ő] Aty[juk]nak dolgai”?

12 éves fiatal fiúként Jézus egy figyelemreméltó kérdést tett fel válaszként József és Mária kérdezősködésére, amikor a templomban rátaláltak: „Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?” (Lukács 2:49.) Mit értett az Ő Atyjának dolgai alatt?

Egy másik kinyilatkoztatásban az Úr jelentéssel töltötte meg ennek a fiatal fiúnak a kérdését. Az egyház az ohiói Kirtlandben öszszegyűlt eldereinek elmondta, milyen hatalmas felelősség hárul rájuk mint elderekre, e szent papsági hivatal viselőire. „Mivel – mondta – ti megbízottak vagytok, tehát az Úr szolgálatában álltok; és amit az Úr akarata szerint cselekedtek, az az Úr ügye” (T&Sz 64:29).

Amikor valaki a papság viselőjévé válik, az Úr megbízottja lesz. Elhívására úgy kell gondolnia, mintha az Úr ügyében járna. Ezt jelenti a papság felmagasztalása. Gondoljátok, hogy a Mester mindannyiótoktól azt kérdezi, amit a fiatal fiú kérdezett Józseftől és Máriától: Nem tudjátok-é, hogy nékem Atyám dolgaiban kell foglalatosnak lennem? Amit csak az Úr akarata szerint tesztek, az az Úr ügye.⁹

Amikor a papság viselőiként az Úr nevében szolgálunk, Mennyei Atyánk nevében és helyett tesszük azt. A papság az a hatalom, amely által Mennyei Atyánk az embereken keresztül munkálkodik.

Attól tartok, eldereink közül nem mindenki érti meg azt, hogy amikor az egyház eldereiként … vagy főpapjaiként szolgálnak, akkor az olyan, mintha a szertartás elvégzésekor az Úr általuk munkálkodna azokért, akiket szolgálnak. Gyakran gondoltam arra, hogy az egyik ok, amiért nem magasztaljuk fel a papságunkat az, hogy nem értjük meg azt a papság viselőiként, Ő munkálkodik rajtunk keresztül, a szent papság hatalma által. Bárcsak mindannyian átéreznénk ezt, és megtanítanánk a fiataljainknak, hogy mit jelent a papság viselése és felmagasztalása!¹⁰

Mit jelent az, ha kezeket helyeznek a fejetekre? Hadd vigyelek el titeket a Tanok és szövetségek harminchatodik részéhez, és olvassak fel nektek egy verset, amelyen talán már átfutottatok, de amelynek nem láttátok meg a jelentőségét. Ez egy olyan kinyilatkoztatás, amely Joseph Smith prófétán keresztül adatott Edward Partridge-nek, az első elnöklő püspöknek. Ezt mondta az Úr: „És rád [Edward Partridge-re] teszem kezemet Sidney Rigdon szolgám keze által, és te befogadod Szellememet, a Szentlelket, igen, a Vigasztalót, aki megtanít téged országom békés dolgaira” (T&Sz 36:2).

Látjátok, mit mond? Amikor papságotok felhatalmazása által szolgálatot végeztek, az olyan, mintha kezetek által az Úr helyezné kezét az illetőre, hogy az élet, az egészség, a papság, vagy legyen az bármi, annak áldásait adja meg neki. És amikor gyakoroljuk a papságunkat, úgy tesszük azt, mintha velünk lenne az Úr, és rajtunk keresztül segítene az adott szertartás elvégzésében.¹¹

Nektek pedig, akik az egyház férfitagjai vagytok, azt mondom: Jogotokban áll annak viselése, amit Isten papságának nevezünk. Vannak, akiknek fejére kezeket tesznek, hogy elnyerjék ezt a hatalmat és felhatalmazást, ám ők soha nem fogadják be azt. És miért nem képesek a befogadására? Az Úr két dolgot mondott el nekünk: szívük túlságosan a világ dolgain csüng, és nagyon az emberek tiszteletére törekednek (lásd T&Sz 121:35). Gondoljatok csak vissza ismerőseitekre, nézzétek meg, miért van az, hogy egyesek lelki dolgokban az út mellé hullanak, és a választ e két dolog egyikében lelitek majd meg. Vagy túlságosan e világ dolgain csüng a szívük – pénzen, társadalmi rangon, az iskolázottság világának dolgain –, vagy túlságosan is törekednek az emberek dicséretére, és nem lehet őket az egyház dolgaival zavarni. Bizony, ha vezetők akartok lenni az egyházban, és rendelkezni szeretnétek ezekkel … a kiváltságotokkal, akkor meg kell fizetnetek annak árát!¹²

Testvérek, nemcsak annak szent bizalma adatott meg nektek, hogy felhatalmazásotok legyen az Úr nevében cselekedni, hanem azé is, hogy felkészülvén tiszta edények lehessetek, akik által megnyilvánulhat a Mindenható Isten hatalma, amikor a papság szent szertartásaiban szolgálatot végeztek. Soha ne vigyétek olyan helyre a papságotokat, ahol ha az egyház elnöke meglátna titeket, szégyellnétek magatokat!¹³

Azt kell mondanunk: „Mivel az élő Isten papságának viselője vagyok, Mennyei Atyánkat képviselem, és azt a papságot viselem, amely által rajtam keresztül munkálkodhat. Mivel Isten papságához tartozom, nem ereszkedhetek le olyan dolgok megtételéhez, amelyeket egyébként esetleg megtennék”.

Testvérek, tőletek várjuk el Isten szent papsága zászlajának hordozását! Tekintsük a dolgok örök értékét, egyedül Isten dicsőségét tartva szem előtt, és mondjuk magunknak a következőt: „Mostantól fogva, mivel Isten segít engem, nem veszek részt olyan tevékenységben, amely nem segít nekem az örök élet célja felé történő előrehaladásban, hogy végül visszatérhessek Mennyei Atyám színe elé”.¹⁴

Papsági testvérek, amikor elhívást kaptok egy pozícióba, vagy ti apák, otthon – jogotokban áll a papság áldásainak elnyerése, jogotokban áll kinyilatkoztatásokat kapni a Szellemtől, amely utat mutat és irányít, ha úgy éltek, hogy az Úr megnyithatja előttetek a mennyek ablakait, és utat mutathat azon konkrét elhívások tekintetében, amelyeket megkaptatok. Testvérek, ennek elnyeréséhez, ezért kell élnetek! Érdemessé kell válnotok erre!¹⁵

Ne felejtsétek el az Úr csodálatos ígéreteit: ha minden ember iránt jószívűség tölt el benneteket, és „erény díszíti gondolatai [tok] at szüntelenül [, akkor] megerősödik bizalma[tok] Isten előtt, és a papság tana úgy permetezi majd lelke[tek]et, mint égből a harmat.

A Szentlélek állandó kísérő[tök] lesz, és jogaro[tok] az igazság változatlan jogara; birodalma[tok] örökkévaló birodalom lesz és örökkön örökké, kényszer nélkül [titeket] fog illetni” (T&Sz 121:45–46).

Ezek az inspirált szavak az Úr szavai, és azért ismételtem el őket, hogy emlékeztessek titeket a papság viselőiként rátok háruló feladatokra, valamint a nagy áldásokra, amelyeket elnyerhettek, ha a Magasságos Isten szolgáiként felmagasztaljátok az elhívásaitokat.¹⁶

Hogyan részesül áldásban az egyház minden tagja, ha a papság viselői igazlelkűségben szolgálnak?

A papság viselői valóban őrök Sión tornyain. Ti kaptátok azt a feladatot, hogy őrködjetek az egyház gyülekezetei felett, és figyeljetek a világot zaklató, látható és láthatatlan veszélyekre. Azon kevés papságviselőhöz tartoztok, akik a nyáj pásztorai, az egyháztagok nyájáé, bárhol legyenek is. Sok feladatotok van. Közösségbe kell fogadnotok az új egyháztagokat; fel kell kutatnotok az igazság őszinte keresőit, és össze kell ismertetni őket a misszionáriusokkal; folyamatosan oda kell figyelnetek az árvák és az özvegyek szükségleteire. Különösen ennek megtételét, valamint azt, hogy magatokat szeplőtlenül tartsátok a világtól, nevezte Jakab apostol „tiszta és szeplő nélküli istentisztelet”-nek (Jakab 1:27). Meg kell győződnötök arról, hogy nem terjed el a gonoszság, valamint arról, hogy minden egyháztag késztetést érez az egyházi aktivitásra. Helyes tantételeket kell tanítanotok, hogy az egyháztagok, vezetők és tanítók tudják, hogyan kormányozzák önmagukat.

Ti, akik elnöklő felhatalmazottak vagytok, felelősek vagytok a nyájért, vagyis azért a gyülekezetért, kerületért, egyházközségért vagy cövekért, amely felett elnököltök. Olyanoknak kell lennetek, mint az apáknak, folyamatosan és gondosan megtanítva az apáknak a saját családjuk feletti őrködéssel és azzal kapcsolatos feladataikat, hogy átadják magukat a különböző egyházi feladatköröknek, és a hit védelmezői legyenek.¹⁷

Ennek az egyháznak az igazi ereje a szent papság hatalmában és felhatalmazásában rejlik, amelyet Mennyei Atyánk korunkban nekünk adott. Ha megfelelőképpen gyakoroljuk ezt a hatalmat, és felmagasztaljuk a papsági elhívásainkat, akkor meggyőződünk arról, hogy tovább halad a misszionáriusi munka, hogy befizetésre kerül a tized, hogy virágzik a jóléti terv, hogy otthonaink biztonságosak, és hogy Izráel fiataljai között az erkölcs védelem alatt áll.¹⁸

Néhány évvel ezelőtt elmentem egy cövekkonferenciára, a Utah déli részén található Manti Templom környékére. Sötét, viharos éjjel volt és havazott. A gyűlések végeztével, úton a cövekelnök otthona felé, megálltunk az autóval, és felnéztünk a domb tetején magasodó templomra. Amint ott ültünk, és mély benyomást tett ránk a havas és sötét éjszakán át ragyogó, csodálatosan kivilágított templom, a cövekelnök mondott nekem valamit, ami sokat jelentett számomra. Azt mondta: „A templom, így kivilágítva, soha nem szebb, mint viharban vagy sűrű ködben”. A kijelentés fontosságának megértéséhez hadd mondjam el nektek, hogy soha nem fontosabb számotokra Jézus Krisztus evangéliuma, mint viharban, vagy amikor nagy nehézségekkel küszködtök. Az általatok viselt papság hatalma soha nem csodálatosabb, mint akkor, amikor válsághelyzettel, komoly betegséggel vagy hatalmas döntéssel néztek szembe otthon, illetve árvíz, tűz vagy valamilyen éhínség fenyeget. A papság hatalma – amely a Mindenható Isten hatalma – magában foglalja a csodatétel hatalmát, ha az Úr úgy akarja, de ennek a papságnak a használatához érdemesnek kell lennünk annak gyakorlására. Ha nem értjük meg ezt a tantételt, akkor nem kapjuk meg e nagyszerű papság viselésének áldásait.¹⁹

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a beszélgetéshez

Hogyan segít nekünk a papság a Mennyei Atyánkhoz hazavezető út megtalálásában?
Miért fontos a papság viselőinek észben tartani azt, hogy a papságot lelkek megmentésére és azok szolgálatára kell használni, akiknek szükségük van valamire? Az Ap. csel. 3:1–9 beszámolója alapján hogyan mutatott példát Péter és János a papsági hatalom igazlelkű használatára?
Mit tanulhatunk a Tanok és szövetségek 121:41–44-es verseiből arról, ahogyan a papság viselői a papságot gyakorolják?
Miért kell igazlelkűeknek lennie a papság viselőinek ahhoz, hogy hithű papsági szolgálatot nyújtsanak? Lee elnök szerint milyen büntetés jár azért, ha valaki nem igazlelkűen használja a papságot?
Papságviselőként hogyan segíthet neked papsági elhívásaid felmagasztalásában annak tudata, hogy az Úr dolgait végzed?
Hogyan segíthetnek a nőtestvérek a papságviselőknek papsági elhívásaik felmagasztalásában?
Milyen konkrét tekintetben áldotta meg életedet a papság hatalma?