2. Fejezet

Ki vagyok?

Hogyan segít nekünk az örök élet elnyerésében az, ha tudjuk, kik vagyunk?

Bevezetés

„Egy napon igen érdekes kérdéssel fordult hozzám a Vasárnapi Iskola egyik fiatal tanára. Előző vasárnap tették fel neki ezt a kérdést az óráján – mondta Harold B. Lee elnök a szentek gyülekezetének. – Elmondta, hogy az ezt megelőző életről beszélgettek, erről az életről és a következőről, mikor a Vasárnapi Iskola egyik fiatal tanulója megkérdezte: ,Az ezelőtti élet akkor ért véget, amikor megszülettünk a halandó életbe; ez az élet akkor ér véget, amikor elszenvedjük a halandó test halálát; vajon mi lesz majd a következő élet vége? Felejtés?’ A Vasárnapi Iskola fiatal tanára azt mondta: ,Nem tudom a választ’.

Ezen elgondolkodva megjegyeztem, hogy elég pongyolán fogalmazunk, amikor az ,ez előtti életről, erről az életről és a következő életről’ beszélünk, mintha kilenc életű macskák lennénk, pedig tulajdonképpen csak egy életünk van. Ez az élet, amelyről beszélünk, nem a halandóságba történő születéssel kezdődött. Ennek az életnek nincs vége a halandó test halálával. Magában foglal valamit, ami nem teremtve vagy készítve lett. A szentírások ezt ,intelligenciának’ nevezik, amely a halandóság előtti lét bizonyos fokán ,szellem’-formába rendeztetek. Miután ez a szellem elért egy bizonyos fejlődési szintet, egy mindenkinél bölcsebb Atya lehetőséget adott neki arra, hogy fejlődése érdekében egy másik színre lépjen. Még többet kapott, és miután leélte időtartamát és elérte célját a halandóságban, sor kerül egy másik változásra. Valójában nem egy másik életbe lépünk, hanem ugyanannak az életnek egy másik színterére. Van valami, ami nem teremtve vagy készítve lett, és valami, ami nem hal meg, és ez a valami örökre tovább él.”¹

Ez a fejezet örök identitásunkról beszél, valamint arról, hogy milyen hatással van ennek ismerete az életünkre.

Harold B. Lee tanításai

Hogyan áld meg minket annak tudása, hogy Mennyei Atyánk szellemfiai és -leányai vagyunk?

Kik vagyunk? Pál apostol azt írta: „Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és élünk!” (Zsidók 12:9), arra utalva ezzel, hogy a földön élők mindegyikének, akinek van testi apja, ugyanúgy szellemének is volt apja. Mózesnek és Áronnak … azt mondta az Úr: „Váljatok külön e gyülekezettől, hogy megemészszem őket egy szempillantásban.” Felgerjedt haragja e hamislelkű nép ellen, ám Mózes és Áron arcra borult és azt mondta: „Isten, minden test lelkének Istene! nem egy férfiú vétkezett-é, és az egész gyülekezetre haragszol-é?” (4 Mózes 16:21–22.) Észrevettétek, hogyan szólították őt? Minden test lelkének (szellemének) Istene.

Az egyik legrégebbi szentírásunk csodás módon jutott el hozzánk – Igazgyöngynek hívjuk. Ennek a becses szentírásnak egyik nagyszerű könyve Ábrahám könyveként ismert. Ebben a könyvben találjuk meg … a következőt:

„Ekkor megmutatta az Úr nekem, Ábrahámnak, [az intelligenciákat, akiket még a világ léte előtt rendeztek össze], és közöttük sokan voltak nemesek és nagyok.

És Isten látta ezeket a lelkeket, hogy azok jók voltak, és ő a körükben állt és így szólt: Ezeket akarom kormányzóimmá tenni; mert ő e szellemek között állt és látta, hogy azok jók; és így szólt hozzám: Ábrahám, te ezek egyike vagy, te kiválasztattál, mielőtt még megszülettél.

És állt közöttük egy, az Istenhez hasonló, és az így szólt azokhoz, akik vele voltak: Lemegyünk, mert ott van hely, és viszünk ezekből az anyagokból és csinálunk egy földet, amelyen ezek lakhatnak;

És azon keresztül vizsgáljuk őket, hogy megtesznek-e mindent, amit az Úr, az Istenünk, nekik mindig parancsolni fog;

És aki első helyét megtartja, az [többet kap]; aki azonban első állapotát nem tartja meg, ne legyen része dicsőségben ugyanabban a birodalomban azokkal együtt, akik megtartották első helyüket; aki pedig a második helyét is megtartja, annak sokszoros dicsőségben legyen része örökkön-örökké.” (Ábrahám 3:22–26.)

Nos, sok értékes igazság található ebben a szentírásban. Először is, utalás arra, egy kis bepillantás abba, hogy mi is az a szellem. Hallottátok, amint Ábrahám azt mondja, hogy a szellem összerendezett intelligencia. Ez az első dolog, amit kezdésként megérthetünk abból, hogy mi is az a szellem. Összerendezett intelligencia, amely szellemként élt e világ megléte előtt. Mármost, hogy néz ki egy szellem? Milyen képzet él bennetek erről a szellemről? Nos, az Úr Joseph Smith prófétán keresztül inspirált választ adott, amelynek egy része így hangzik: „Ami szellemi, az hasonmása annak, ami testi; és ami testi, az hasonmása annak, ami szellemi”. Most figyeljetek: „Az emberi szellem hasonmása testi személyének ugyanúgy, mint az állatok, és minden más teremtmény szelleme is, amit Isten teremtett” (T&Sz 77:2).

És most, úgy láttok engem, mint érett, fizikai testben lévő embert. Van egy részem, amelyet fizikai szemeitekkel nem láthattok – az a szellemi részem, amely kinéz a szemeimen, erőt ad a mozgáshoz, és ad nekem bizonyos mértékű értelmet és intelligenciát.

Nos, itt az első igazság, amit megtanulunk – hogy volt egy összerendezett intelligencia, amelyet … szellemnek neveztek. Ekkor az Úr [Jehova], aki az a nagyszerű, ragyogó, Istenhez [az Atyához] hasonló szellem, eljön ezen szellemeknek nevezett összerendezett intelligenciák közé, és így szól hozzájuk: Alkotunk egy földet, amelyen szellemekként lakhattok, és aki közületek arra érdemesen él itt a szellemvilágban, az lemehet arre a földre, és még többet kap. Így hát a hitüket megtartó, azaz arra érdemes szellemeknek megengedték, hogy a földre jöjjenek, és szellemi testük mellé egy fizikai testet kaptak még itt a földön. Annak ténye, hogy ti és én fizikai testtel itt vagyunk ezen a földön, azt bizonyítja, hogy az első helyüket megtartók között voltunk; túljutottunk a vizsgán, és megengedték nekünk, hogy ide jöjjünk. Ha nem jutottunk volna túl a vizsgán, akkor nem lennénk itt, hanem lent lennénk a Sátánnal, és megpróbálnánk kísérteni azokat, akiknek teste van.

Miért kell hűségesnek lennünk ahhoz, hogy elvégezzük előre elrendelt küldetésünket a földön?

Miután tisztáztuk halandóság előtti azonosságukat, hogy kik vagyunk – egy olyan Isten fiai és leányai már e világ megléte előtt, aki minden földön élő ember szellemének Atyja –, készen állunk rátérni a kérdés következő válaszára. Amit Ábrahám könyvéből a 23. versben felolvastam, abból kitűnt, hogy Ábrahám megtudta, már születése előtt elrendeltetett vagy kiválasztatott. Kíváncsi vagyok, elgondolkoztatok-e már ezen. Mózes ugyanezt tudta meg.

„És [Mózes] Isten nevét [szólította], és újból látta annak dicsőségét, amely elárasztotta őt; és egy hangot hallott, amely így szólt: Áldott vagy Mózes, mert én, a Mindenható választottalak ki téged, és erősebbé teszlek, mint a nagy vizet, amely engedelmeskedni fog parancsodnak, mintha Isten lennél” (Mózes 1:25). Az volt előre meghatározott küldetése, hogy nagy és hatalommal bíró uralkodó legyen. Jeremiásnak hasonlóképpen azt mondta az Úr: „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé” (Jeremiás 1:5). Joseph Smith még világosabbá téve ezt, azt mondta nekünk: „Minden olyan ember, aki elhívást kapott a világ lakosainak szolgálatára, pontosan e célra rendeltetett el a mennyei nagy tanácsban, mielőtt ez a világ lett volna”. Majd azt mondta: „Feltételezem, hogy én pontosan erre a hivatalra rendeltettem el ebben a nagy tanácsban” (History of the Church, 6:364. o.).

Most egy ominózus figyelmeztetés következik. Ezen elhívás ellenére az Úr Joseph Smith elméjébe ültette a következőket, és ő leírta ezt: … „Íme, sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak”. Más szavakkal, … mivel megvan a szabad akaratunk, sokan vannak, akik nagyobb munkára rendeltettek el, mint aminek elvégzésére itt felkészítik magukat. Aztán azt kérdezi: „És miért nincsenek ők választva?” Majd két okot nevez meg, amiért az emberek nem tesznek eleget a megbízásuknak. Először is, „mert szívük annyira ragaszkodik e világ dolgaihoz”, másodszor pedig „olyan nagyon törekednek az emberek dicséretére, hogy ezt az egy leckét nem tanulják meg: Hogy a papság jogai elválaszthatatlanul a mennyei hatalmakhoz vannak kapcsolva” (T&Sz 121:34–36).²

Ne értsétek félre, az ilyen elhívás és előre elrendelés nem szabja meg azt, hogy mit kell tennetek. E nyugati félteke egyik prófétája világosan szólt erről a témáról: „Rendkívüli hitük és jó cselekedeteik folytán Isten előrelátása alapján, a világ alapítása óta elhívta és előkészítette őket. Először engedte, hogy a jó és rossz között válasszanak…” (Alma 13:3). Előfordulhat, hogy Isten elhívott és kiválasztott embereket a szellemvilágban, vagyis első helyükön egy bizonyos munka elvégzésére, de hogy vajon itt elfogadják-e azt az elhívást, és hithű szolgálat, valamint jó cselekedetek által felmagasztalják-e azt a halandóságban, az olyan dolog, amely a szívük joga, és kiváltságukban áll szabad akaratuk gyakorlásával jót vagy rosszat választani.³

Hogyan befolyásolja szabad akaratunk gyakorlását annak tudása, hogy kik vagyunk?

Mit hallunk még másoktól, kik vagyunk? Önálló, szabadon cselekvő egyének, és egyesek úgy gondolják, hogy bármit kedvünk szerint tehetünk, ám ez nem egészen így van. Megvan a szabad akaratunk, ám hadd olvassak fel nektek erről valamit. Jelöljétek meg 2 Nefi 2. fejezetének 15–16-os verseit! Elmondom nektek, nagy kockázatot vállalt Atyánk azzal, hogy leküldött minket ide a választás szabadságának kiváltságával. Ahhoz, hogy választhassunk és ezáltal elnyerhessük örök jutalmainkat, valaminek történnie kellett velünk. Nos, vegyetek észre valamit – egy apa pontosan ezt a dolgot magyarázza el a fiának: „És miután megteremtette első szüleinket, az erdő vadjait, az ég madarait, egyszóval mindent, ellentétnek is kellett lenni, hogy örökkévaló tervét az ember érdekében megvalósíthassa. Igen, a tiltott gyümölcs is ellentéte az élet fájának, mert az egyik édes, a másik pedig keserű” (2 Nefi 2:15).

Nos, ez gyakran így hangzik. A tiltott dolgok azok, amelyek a legkívánatosabbak, a számunkra helyes dolgok pedig időnként igencsak keserű tablettának bizonyulnak, ahogy azt mi mondjuk. Nos, annak érdekében, hogy az embernek lehetőséget adjon a választásra, „az Úristen megengedte az embernek, hogy önállóan cselekedjék; de az ember nem tudna önállóan cselekedni, ha nem csábítaná az egyik vagy a másik erre vagy arra” (2 Nefi 2:16). Annak érdekében, hogy önálló, gondolkodó egyének legyünk, nemcsak jóra volt szükségünk, hanem a rosszra is, hogy választhassunk a kettő között. Most gondolkozzatok el ezen egy percre! Ha minden jó lenne a világon, és nem lenne rossz, akkor vajon választhatnátok-e mást, mint jót? Ha minden rossz lenne a világon, és nem volna jó, amit választhattok, akkor vajon választhatnátok-e mást, mint rosszat? Ha ezt egy percre átgondoljátok, akkor kiderül, hogy az ezen a földön élő egyének esetében csak akkor beszélhetünk szabad akaratról, ha előttük áll a jó is és a rossz is, és mindegyikük lehetőséget kap arra, hogy maga válasszon. Amint látjátok, a szabad akarat kockázattal jár. Az Úr hajlandó volt kockáztatni azért, hogy hit által járhassunk mint szabad, önállóan cselekvő lények, a helyeset választva.⁴

Milyen örökkévaló lehetőség áll előttünk Isten gyermekeiként?

Az életnek az volt a célja, hogy véghezvigye a halhatatlanságot és az örök életet. Nos, a halhatatlanság azt jelenti, hogy végül egy olyan testet kapunk, amely már nincs kitéve a halandóság fájdalmainak, már nem tárgya egy másik testi halálnak, már nem ábrándul ki, és mindezen korábbi dolgok elmúltak. Az örök élet elnyerése annak joga, hogy az Örökkévaló, méghozzá Isten, a mi Mennyei Atyánk, valamint az Ő Fia, Jézus Krisztus színe előtt éljünk. Ebből a két célból kerültünk a földre mindannyian.⁵

Ma azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk a halhatatlanságra, „az idő meghatározhatatlan szakaszára, amely az ember valódi életét jellemzi”. Mindannyian nagyszerű lelkek vagyunk, mert nemes örökséget kapva érkeztünk el ide. Jogunkban áll, hogy királyok és uralkodók legyünk, mert ezt az idejövetelünk előtti szellemvilágban játszott szerepünk miatt kiérdemeltük. Arra választottak ki minket, hogy ezen a napon és ebben a korban jöjjünk elő, és rendeltetésünk a halhatatlanság, ahogyan ez ennek az egyháznak minden fiataljára igaz. Ami nem örökkévaló, azt túl rövidnek kellene találnunk, és ami nem végtelen, azt túl kicsinynek, mert ezekhez nem alacsonyodhatunk le.⁶

Most hadd olvassak ismét a Tanok és szövetségek 132. részéből. „Továbbá bizony, mondom neked: Ha valaki feleséget vesz az én igém, vagyis az én törvényem szerint, az új, örök szövetség szerint, amit az ígéret Szent Szelleme megpecsétel rajtuk”, és most a jelentés érdekében átugrok egy pár szót, „akkor minden megadatik nekik, minden időkre és az örökkévalóságra, amit szolgám megígért nekik, és amikor a világból elköltöznek, szövetségük érvényben lesz. És a mennyben elhaladnak az ott álló angyalok és istenek előtt, és mindenben elnyerik a fejükön megpecsételt teljes megdicsőülést” és most figyeljetek erre –, „vagyis a gyarapodásnak teljes, töretlen folytatását örökkön-örökké” (T&Sz 132:19).

Joseph Smith próféta azt mondta, ez azt jelenti, hogy akik az új és örökkévaló szövetségben házasodnak és hűek maradnak a szövetségeikhez, azok a feltámadáson túljutva ismét férjként és feleségként élhetnek majd együtt, és lehetőség lesz majd a gyarapodásnak folytatására, az itteni szavakkal élve. Mármost, ez mit jelent? Hadd olvassak fel nektek egy másik szentírást:

„A celesztiális dicsőségben három birodalom vagy fokozat van.

A legmagasabb fokozat eléréséhez a férfinak magára kell vennie a papság eme rendjét [a házasság új, örökreszóló szövetségét].

Aki ezt nem teszi, az nem érheti el a legmagasabb fokozatot.

Bejuthat egy másik fokozatba, de az lesz végső birodalma; nem lehet gyarapodása” (T&Sz 131:1–4).

Milyen gyarapodása? Gyarapodása a leszármazottak terén. Más szavakkal, ha engedelmeskedünk az Ő isteni parancsának, akkor itt, emberi lényekként hatalmat kapunk arra, hogy Isten társai lehessünk az emberi lelkek itteni teremtésében, majd a síron túl örök gyarapodásban lehessen részünk a családi kapcsolatok terén, miután e föld elvégezte a munkáját.

Azok a feltámadt lények pedig, akik betartották a szent házasság szövetségét, és megpecsételte őket az ígéret Szent Szelleme: „Istenek lesznek akkor, mert nem lesz végük, mert öröktől fogva mindörökre fennmaradnak, és mindenek felett lesznek, és minden nekik lesz alá rendelve. Istenek lesznek akkor, mert övék lesz minden hatalom, és alárendeltjeik lesznek az angyalok” (T&Sz 132:20).

Éljünk hát úgy, hogy a velünk lévők mind megláthassák az istenit, az Istentől jövőt, nem minket, és meglátván, hogy kik vagyunk és kivé válhatunk, kapjunk erőt a magasabbra, feljebb mászáshoz, az örök élet nagyszerű célja felé! Ezért imádkozom alázatosan az Úr Jézus Krisztus nevében, ámen.⁷

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a beszélgetéshez

Mi erősítette meg bizonyságodat arról, hogy Isten az Atyád?
Miért nem tesznek eleget időnként emberek annak a munkának, aminek az itt a földön történő elvégzésére elrendelték őket?
Mi az a szabad akarat? Miért szükséges szabad akaratunk gyakorlásához az ellentét?
Hogyan befolyásolja mindennapi viselkedésünket annak ismerete, hogy milyen örökkévaló lehetőségeink vannak?
Mi adott neked erőt, amikor megpróbáltál „magasabbra, feljebb mász[ni], az örök élet nagyszerű célja felé”?