16. fejezet
Világosságban és igazságban nevelni a gyermekeket
„Az egyházhoz tartozó gyermekek nevelésére vonatkozó elsődleges kötelesség az otthonra hárul.”
Joseph Fielding Smith életéből
Joseph Fielding Smith elnök úgy jellemezte édesapját, Joseph F. Smith elnököt, mint „akiben jobban bíztam, mint bárki másban, akit e világon ismertem”1. Úgy emlékezett vissza, hogy édesapja gyakran gyűjtötte egybe a családot, és „tanította gyermekeit az evangélium tantételeiről. Mindannyian együtt örvendeztek jelenlétében, és hálásak voltak a tanácsadó és tanító szavakért, amelyeket megosztott velük. […] Sohasem felejtették el, amit tanított, a benyomások pedig minden bizonnyal örökre megmaradnak bennük.”2 Azt is elmondta: „Édesapám volt a leglágyabb szívű ember, akit valaha is ismertem. […] Legkedvesebb emlékeim között azok az órák vannak, melyeket mellette tölthettem, az evangélium tantételeiről beszélgetve, és olyan tanításokat hallgatva, melyeket csak ő tudott így átadni. Ezzel saját tudásom alapja az igazságban került lefektetésre, így ma én is elmondhatom, hogy tudom, hogy Megváltóm él, és hogy Joseph Smith az élő Isten prófétája, az volt, és az is marad mindig.”3
Joseph Fielding Smith nagy szeretettel beszélt édesanyjáról, Julina L. Smithről és az ő tanításairól is. Azt mondta: „Édesanyám térdén tanultam meg szeretni Joseph Smith prófétát és a Megváltómat. […] Hálás vagyon a tanításért, amit édesapámtól kaptam, és mindig igyekeztem az ő tanácsait követni. Azonban nem egyedül neki jár elismerés. Szerintem jókora rész, hatalmas rész jár édesanyámnak, aki mellett üldögélve kisgyermekként a pionírok történeteit hallgattam. […] Tanított engem, és amikor már elég idős lettem az olvasáshoz, akkor a kezembe is adott olyan dolgokat, melyeket meg tudtam érteni. Megtanított imádkozni, [és] arra, hogy igaz és hű legyek a szövetségeimhez és a kötelezettségeimhez, hogy ellássam a kötelességeimet diakónusként, tanítóként…, majd később papként. […] Olyan édesanyám volt, aki gondoskodott arról, hogy olvassak, én pedig nagyon szerettem olvasni.”4
Amikor Joseph Fielding Smith apa lett, szülei példáját követte. Leánya, Amelia, azt mondta:
„Apa volt a tökéletes tanuló és tanító, aki nemcsak saját hatalmas tudásából tanított bennünket, hanem arra is buzdított, hogy saját magunk tanuljunk. […]
A gyermekeivel kapcsolatosan a T&Sz 93:40-ben olvasható tanácsot követte: »De én megparancsoltam nektek, hogy világosságban és igazságban neveljétek fel gyermekeiteket.«
A reggeliző asztalnál is tanított bennünket, amikor szentírásbeli történeteket mesélt, azzal a képességével, mely minden történetet olyan újjá és izgalmassá varázsolt, pedig már sokszor hallottuk azelőtt. A feszült várakozás, hogy vajon a fáraó katonái rátalálnak-e az aranykehelyre Benjámin gabonás zsákjában, ma is éppen oly valós. Tanultunk Joseph Smithről, amikor megtalálta az aranylemezeket, valamint az Atya és a Fiú látogatásáról. Ha apának volt ideje az iskoláig elkísérni bennünket, akkor a történetek tovább folytatódtak. Iskolába menet elhaladtunk a [Salt Lake] templom mellett, ő pedig Moróni angyalról mesélt. Megtanultuk, hogy a templom nagyon különleges hely, hogy jónak kell lennünk, hogy beléphessünk oda, és amikor ott házasságot kötünk, az örökre szól majd. Azzal is tanított minket, amiért a családi imában fohászkodott, amikor a székünk mellé térdeltünk a reggelinél, majd ismét a vacsoránál. […]
Ma pedig tanításai nem csak leszármazottait emelik fel és erősítik meg, hanem számtalan hithű egyháztagot is. Mily hatalmas kiváltság és áldás volt az ő lányának lenni!”5
Joseph Fielding Smith elnök és ükunokája, Shanna McConkie
Joseph Fielding Smith tanításai
1
Ahhoz, hogy ellenállhassanak a gonosz hatásának, a szülőknek világosságban és igazságban kell felnevelni gyermekeiket.
A családi egység jelentőségét – az egymás iránti szeretetet és figyelmességet a családban – nem lehet eléggé hangsúlyozni. A lelki bajtársiasság a családi kapcsolatokban az a biztos alap, amelyen az egyház és maga a társadalom is virágozhat. Ezt a tényt a gonosz is igen jól ismeri és nagyon is tudatában van, így eddig sohasem látott módon minden kifinomult eszközt, hatást és erőt, mely irányítása alatt áll, felhasznál arra, hogy aláássa és lerombolja ezt az örökkévaló intézményt. Kizárólag Jézus Krisztus evangéliumának a családi kapcsolatokra történő alkalmazása állhatja útját ördögi pusztításának.6
Számos hatalmas és nagyon is valós veszéllyel kell számolnunk, melyek közül a gyermekeinket érintők foglalkoztatnak bennünket a leginkább – jobban, mint az összes többi együttvéve. Az egyetlen valódi védelmet vagy elégséges oltalmat az otthon és annak hatása nyújthatja.7
Meg kell tanítani gyermekeinknek, hogy miként tudnak különbséget tenni a jó és a gonosz között, különben sok szempontból nem lesznek képesek megérteni, miért nem engedjük nekik, hogy olyan dolgokban merüljenek el, amelyek megszokottak a környezetükben. Ha nem kapnak megfelelő tanítást az egyház tanaival kapcsolatban, akkor előfordulhat, hogy nem értik, miért okoz bármi kárt egy vasárnapi koncert, egy vasárnapi színházi előadás, mozi, focimeccs vagy ilyesmi, hiszen játszótársaik korlátozás nélkül, sőt, ösztönzéssel vesznek részt ezekben az Úr által az Ő szent napján tiltott tevékenységekben. A szülők felelősek gyermekeik megfelelő tanításáért, az Úr [pedig] elmarasztalja a szülőket, ha gyermekeik azon a hatókörön kívül nőnek fel, melyet az Úr Jézus Krisztus evangéliumának tantételei biztosítanak.8
Az Úr kivétel nélkül mindannyiunknak megparancsolta, hogy gyermekeinket világosságban és igazságban neveljük. Ahol ez a lélek van jelen, ott a széthúzás, az engedetlenség és a szent kötelességek elhanyagolása nem fog, nem tud sikerre jutni.9
2
Elsősorban a szülők felelősek gyermekeik tanításáért.
Az Atya soha nem mondott le igényéről az e világba született gyermekekre. Még mindig az Ő gyermekei. Halandó szülők gondjaira bízta őket azzal a paranccsal, hogy világosságban és igazságban neveljék fel őket. Az elsődleges felelősség, az alapvető felelősség a szülőké, hogy gyermekeiket világosságban és igazságban tanítsák.10
Az egyházhoz tartozó gyermekek nevelésére vonatkozó elsődleges kötelesség az otthonra hárul. A szülők felelőssége, hogy gyermekeiket világosságban és igazságban neveljék fel, az Úr pedig kijelentette, hogy amennyiben nem tesznek eleget ennek, akkor az ítélőszék elé kell majd állniuk, hogy számot adjanak.11
Az Úr azt mondta az egyháznak 1831-ben adott kinyilatkoztatásban:
„Továbbá, amennyiben Sionban, vagy annak bármely megszervezett cövekében lévő szülőknek gyermekei vannak, és nem tanítják meg nekik a bűnbánat, és a Krisztusba, az élő Isten Fiába vetett hit, valamint a keresztelkedés és a Szentlélek kézrátétel általi ajándékának tanát nyolc éves korukban, a bűn szálljon a szülők fejére.
Mert ez törvény lesz Sion lakóinak, vagyis bármely megszervezett cövekében.” [T&Sz 68:25–26.]
[…] Az Úr elvárja ezt tőlünk.12
A szülők lesznek felelősek gyermekeik cselekedeteiért, ha nem tanítják gyermekeiket példájukkal és előírásokkal is.
Amennyiben azonban a szülők mindent megtesznek, ami erejükből telik, hogy gyermekeiket példájukkal és előírásokkal is tanítsák, a gyermekek mégis eltévelyednek, akkor a szülők nem kerülnek felelősségre vonásra, hanem a bűn a gyermekeken lesz.13
3
Az egyház segíti a szülőket a gyermekeik tanítására irányuló erőfeszítéseikben.
A fő felelősség, hogy a szabaduláshoz vezető dolgokat megtegye, minden egyénen saját magán nyugszik. Mindannyian azért helyeztettünk a földre, hogy átmenjünk a halandóság próbatételein. Azért vagyunk itt, hogy kiderüljön, hajlandóak vagyunk-e betartani a parancsolatokat és legyőzni a világot, ezért mindent meg kell tennünk, amit csak tudunk, saját magunkért.
Szabadulásunkkal kapcsolatban a családoké a következő szintű felelősség. A szülőknek fényként és iránymutatóként kell állni gyermekeik számára, és azt a parancsolatot kapták, hogy világosságban és igazságban neveljék fel őket, megtanítva nekik az evangéliumot, és megfelelő példát mutatva nekik. A gyermekek felé az az elvárás, hogy engedelmeskedjenek szüleiknek, valamint hogy tiszteljék és becsüljék őket.
Az egyház és annak szervezetei lényegében egyfajta szolgálatot nyújtó szervezetet alkotnak, hogy segítsenek a családoknak és az egyéneknek.14
„Az egyház és annak szervezetei lényegében egyfajta szolgálatot nyújtó szervezetet alkotnak, hogy segítsenek a családoknak és az egyéneknek.”
Hozzátok fordulok, kedves fivéreim és nőtestvéreim, férjek és feleségek, apák és anyák, hogy használjatok ki minden lehetőséget, amit csak az egyház kínál gyermekeitek tanítására a különböző szervezetekben, amelyeket az Úr kinyilatkoztatásai szerint számukra biztosítanak: az Elemiben, a Vasárnapi Iskolában, a Közös Fejlesztési Társaságokban [Fiatal Nők és Fiatal Férfiak], valamint az alacsonyabb papság kvórumaiban a püspökségek irányítása alatt.
[…] Szerte az egyházban, ahol csak lehetséges volt, elindítottuk az ifjúsági és a felsőfokú hitoktatást. […] Fivéreim és nőtestvéreim, küldjétek el gyermekeiteket ezekre az ifjúsági hitoktatásokra! Akik pedig főiskolára mennek, ők már elég idősek lesznek, ha megfelelő képzést kaptak fiatalabb korukban, hogy eljárjanak az egyház felsőfokú hitoktatására.15
4
A szülőknek minden tőlük telhetőt meg kell tenni, hogy segítsenek gyermekeiknek megérteni Jézus Krisztus evangéliumát és aszerint élni.
Az egyéni, személyes bizonyság jelenti és fogja mindig is jelenteni Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza erejét. A bizonyságot pedig leginkább a családi környezetben lehet ápolni. […] A bizonyság megszerzésének és megtartásának családi célkitűzésnek kell lennie. Ne hanyagoljatok el semmit, ami segíthet családotok bármely tagja bizonyságának megerősítésében.16
Amennyire csak tudjuk, óvnunk kell [gyermekeinket] a világ gonoszságaitól, hogy ne vezessék félre őket az igazság és az igazlelkűség ösvényéről.17
Minden elérhető módon segítsetek gyermekeiteknek, hogy Jézus Krisztus evangéliumának ismeretével nőjenek fel. Tanítsátok őket imádkozni. Tanítsátok meg nekik, hogy tartsák be a Bölcsesség szavát, hogy járjanak hithűen és alázatosan az Úr előtt, hogy amikor férfivá és nővé cseperednek, akkor megköszönhessék nektek, amit értük tettetek, valamint hálás szívvel tekinthessenek vissza életükre és a szüleik iránti szeretettel mindazért, ahogyan a szüleik gondoskodtak róluk és tanították őket Jézus Krisztus evangéliumára.18
Mutassatok igazlelkű példát!
Arra kérjük a szülőket, hogy mutassanak példát az igazlelkűségre saját életükben, gyűjtsék maguk köré gyermekeiket, és tanítsák nekik az evangéliumot a családi esteken és egyéb alkalmakkor.19
A szülőknek, amennyire csak erejükből telik, igyekezniük kell, hogy olyanok legyenek, amilyeneknek gyermekeiket látni szeretnék. Az ember nem mutathat példát olyasmiből, amit nem gyakorol.20
Tanítsatok példamutatással és szavakkal egyaránt. Le kell térdelnetek gyermekeitekkel imádkozni. Teljes alázattal kell tanítanotok nekik Szabadítónk, Jézus Krisztus küldetéséről. Nektek kell az utat mutatni számukra, az az apa pedig, aki az utat mutatja, nem azt mondja a fiának, hogy „Fiam, indulj vasárnapi iskolába, vagy menjél a közös tevékenységre, vagy menj el a papsági gyűlésre!”, hanem azt mondja: „Gyere velem!” Példával tanít.21
Fiatal korban kezdjük gyermekeink tanítását!
Senki sem kezdheti túl korán az Úr szolgálatát. […] A fiatalok követik a szüleik tanításait. Az a gyermek, aki születésétől fogva igazlelkű tanításban részesül, minden bizonnyal mindig követi majd az igazlelkűséget. A jó szokások könnyen kialakulnak, és könnyen követhetők.22
Ima, hit, szeretet és Isten iránti engedelmesség kell, hogy legyen az otthonban. A szülők kötelessége megtanítani gyermekeiknek Jézus Krisztus evangéliumának e szabadító tantételeit, hogy tudják, miért kell megkeresztelkedniük, és hogy keresztelkedésük után a szívükbe vésődhessen Isten parancsolatai betartásának folyamatos vágya, hogy visszatérhessenek színe elé. Igényt tartotok, jó fivéreim és nőtestvéreim, családotokra, gyermekeitekre? Azt akarjátok, hogy előttetek járt atyáitokhoz és anyáitokhoz pecsételjenek benneteket? Azt akarjátok, hogy ez a családi egység tökéletes legyen, amikor ti – ha engedélyt kaptok rá – beléptek Isten celesztiális királyságba? Ha igen, akkor már a bölcső mellett el kell kezdenetek a tanítást.23
Tanítsátok a gyermekeket imádkozni!
Mit ér az otthon az ima lelke nélkül? Nem utolsó napi szent otthon az ilyen. Imádkoznunk kell; nem hagyhatjuk, hogy a reggel anélkül teljen el, hogy családi körben, térden állva köszönetet ne mondanánk az Úrnak, megköszönve Neki áldásait, és fohászkodva az Ő útmutatásáért. Nem hagyhatjuk, hogy úgy teljen el az este, nem szabad úgy lefeküdnünk, hogy nem gyűjtjük magunk köré a családunk tagjait ismét, és nem mondunk köszönetet az Úrnak az Ő védelméért, és nem kérjük útmutatását életünk minden napján.24
Remélem, hogy megtanítjátok imádkozni otthonaitok gyermekeit. Remélem, hogy reggel és este is tartotok családi imádságot, hogy a gyermekeiteket példával és előírással is tanítjátok arra, hogy tartsák be a parancsolatokat, melyek oly értékesek, oly szentek, és oly sokat jelentenek szabadulásunkhoz Isten királyságában.25
Vezessétek be gyermekeiteket a szentírásokba!
Nincs olyan otthon a világon, ahol ne kellene megtalálhatónak lennie a Bibliának. Nincs olyan otthon, ahol ne kellene megtalálhatónak lennie a Mormon könyvének. Utolsó napi szent otthonokról beszélek. Nincs olyan otthon, ahol ne kellene ott lennie a Tan és a szövetségeknek, valamint a Nagyértékű gyöngynek. Ne a polcon vagy a vitrinben tartsátok ezeket, hanem legyenek nyitva, olyan helyen, ahol könnyen elérhetőek, hogy a család tagjai hozzáférjenek, és leüljenek, hogy saját maguk számára olvassák és tanulmányozák az evangélium tantételeit.26
Tartsatok családi estet!
Azok a gyermekek, akik olyan otthonban nőnek fel, ahol részt vesznek családi esteken, ahol szeretet és egység uralkodik, szilárd alapot képeznek majd az erős állampolgárság és az aktív egyházi tevékenység terén. Nincs hatalmasabb örökség, melyet a szülők gyermekeikre hagyhatnak, mint a boldog, egységes és szerető otthon emléke és áldásai.
A jól megtervezett családi estek a hosszan tartó öröm és behatás forrásai lehetnek. Ezek az esték a csoportos tevékenységekre szolgálnak, a szervezésre, a szeretet kifejezésére, a bizonyság megosztására, evangéliumi tantételek megismerésére, a családi mókára és szórakozásra, valamint minden olyan tevékenységre, amely elősegíti a családi egységet és összetartást.
Azok az apák és anyák, akik hithűen megtartják a családi esteket, és akik minden lehetséges módon építik a családi egységet, megbecsüléssel töltik be minden felelősségük leghatalmasabbikát – a szülői felelősségüket.27
Az apák nem nyújthatnak annál hatalmasabb vezetést Isten királyságában, mint hogy családjukat vezetik a családi estek megtartásában. Amikor az ilyen élmények a családi élet részévé válnak, akkor olyan egység és családi megbecsülés épül ki, mely minden személyt nagyobb igazlelkűségre és boldogságra ösztönöz.28
Azok a szülők, akik figyelmen kívül hagyják e program [a családi est] által nyújtott hatalmas segítséget, gyermekeik jövőjét teszik kockára.29
Tanítsatok erényt, erkölcsösséget és tisztességet!
Gyermekeiketnek erényt és erkölcsösséget kell tanítanotok, méghozzá kora gyermekkoruktól fogva. Tudatosítani kell bennük a csapdákat és a veszélyeket is, amelyek oly általánosak szerte a világon.30
Nagyon aggódunk minden fiatal lelki és erkölcsi jólétéért szerte a világon. A tisztesség, az erkölcs, az erény, a bűntől való szabadság – mindezeknek életünk alapvető részeinek kell lenniük, ha be szeretnénk tölteni életünk teljes célját.
Felszólítjuk az apákat és az anyákat, hogy szavaikkal és példamutatásukkal is tanítsanak személyes tisztaságot, és lássák el tanácsokkal gyermekeiket ezeket illetően. […]
Bízunk a fiatal és felnövekvő nemzedékben az egyházban, és arra kérjük őket, hogy ne kövessék a világi divatot és szokásokat, ne vegyenek részt a lázadás szellemében, és ne hagyják el az igazság és az erény ösvényeit. Hiszünk abban, hogy ők alapvetően jók, és elvárjuk tőlük, hogy az igazlelkűség oszlopai legyenek, valamint hogy egyre növekvő hittel és hatékonysággal vigyék tovább az egyház munkáját.31
Készítsétek fel a gyermekeket arra, hogy az igazság tanúi legyenek és misszionáriusként szolgáljanak!
Fiataljaink a legáldottabbak és a legkedveltebbek Atyánk minden gyermeke közül. Ők a menny nemessége, kiválasztott és kivételes nemzedék, melynek isteni sorsa van. Lelkeik visszatartattak, hogy napjainkban jöjjenek elő, amikor az evangélium a földön van, és amikor az Úrnak bátor szolgákra van szüksége, akik tovább viszik az Ő nagyszerű, utolsó napi munkáját.32
Fel kell készítenünk [a gyermekeket], hogy e nagyszerű, utolsó napi munka igazságának és isteni voltának élő tanúi legyenek, és – különösen a fiaink esetében – meg kell győződnünk arról, hogy érdemesek és alkalmasak arra, hogy misszióba menjenek, és az evangéliumot hirdessék Atyánk többi gyermekének.33
Segítsetek a gyermekeknek felkészülni arra, hogy saját örökkévaló családjuk lehessen!
Úgy tanítjátok [a gyermekeiteket], hogy amikor házasságot kötnek, akkor el akarnak majd menni az Úr házába? Úgy tanítjátok őket, hogy el akarják nyerni azt a nagyszerű felruházást, melyet az Úr tartogat számukra? Nyomatékosítottátok bennük a tényt, hogy lehetőségük van arra, hogy férjként és feleségként összepecsételjék őket, és rájuk ruházzanak minden olyan ajándékot és áldást, amely a celesztiális királysághoz tartozik?34
Úgy kell… [gyermekeinket] irányítanunk és vezetnünk, hogy megfelelő társat válasszanak, és az Úr házában kössenek házasságot, így örököseivé válva mindazon hatalmas áldásoknak, amelyekről beszéltünk.35
Igyekezzünk alázatosan egyben tartani családjainkat, az Úr Lelkének befolyása alatt tartani őket, képezve őket az evangélium tanai terén, hogy igazlelkűségben és igazságban nőhessenek fel. […] [A gyermekek] azért adattak nekünk, hogy képezzük őket az élet, az örök élet dolgai terén, hogy visszatéhessenek majd Isten, az ő Atyjuk jelenlétébe.36
Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz
Kérdések
-
A „Joseph Fielding Smith életéből” című szakaszban keresd meg azokat a példákat, amikor a szülők szeretetet mutattak gyermekeik iránt. Gondolj olyan lehetőségekre, amelyekkel követheted ezeket a példákat, függetlenül a családi feladataidtól. A szülők hogyan tudják úgy szervezni az életüket, hogy több időt tölthessenek gyermekeikkel?
-
Smith elnök említést tett néhány olyan lelki veszélyről, amelyek az ő idejében léteztek (lásd 1. szakasz). Milyen további veszélyek léteznek napjainkban? Hogyan segíthetnek a szülők és nagyszülők a gyermekeknek, hogy ellenálljanak ezeknek a hatásoknak?
-
Gondolkozz el azon, mekkora bizalmat helyez Mennyei Atyánk a szülőkbe, amikor engedi, hogy gondoskodjanak gyermekeiről (lásd 2. szakasz). Milyen útmutatást és segítséget kínál?
-
Az egyház szervezetei milyen értelemben alkotnak „egyfajta szolgálatot nyújtó szervezetet…, hogy segítsenek a családoknak és az egyéneknek”? (Lásd 3. szakasz.) Hogyan segítettek az egyházi szervezetek neked és a családodnak? Mit tehetünk, hogy segítsünk a gyermekeknek és a fiataloknak, hogy teljesen aktívak maradjanak?
-
A 4. szakasz számos módot sorol fel arra, hogy miként segítsük a gyermekeket és a fiatalokat, hogy az evangélium szerint éljenek. Amikor áttekinted a tanácsokat, gondolkozz el az alábbi kérdéseken: Mik azok a dolgok, melyeket te és a családod jól végez? Hol van lehetőség a fejlődésre? Mit tehetsz, hogy segítsd az egyház fiataljait bizonyságuk megerősítésében?
Kapcsolódó szentírások
5 Mózes 6:1–7; Zsoltárok 132:12; Móziás 1:4; 4:14–15; T&Sz 68:25–28; 93:36–40; lásd még „A család: kiáltvány a világhoz”
Tanítási segédlet
„[Figyelj arra], hogy ne fejezd be túl hamar a jó beszélgetéseket annak érdekében, hogy leadd az egész anyagot, amiből felkészültél! Bár fontos, hogy az egész anyagot átvedd, sokkal fontosabb, hogy segíts a tanulóknak megérezni a [Lélek] befolyását, megoldani a kérdéseiket, növelni evangéliumi tudásukat, és elmélyíteni elkötelezettségüket, hogy betartsák a parancsolatokat.” Azonban az is „[f]ontos, hogy a megfelelő időben fejezd be a beszélgetéseket. Egy felemelő beszélgetés lelkületének nagy része elveszik, ha túl hosszúra nyúlik. […] Oszd be az időt! Tudd, hogy mikor kell befejeződni az órának! Hagyj elég időt magadnak, hogy összefoglalhasd az elmondottakat, és bizonyságot tehess!” (Tanítás, nincs nagyobb elhívás [2000]. 64., 65.).