Őszintének lenni magammal – és Istennel
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Utah államban él.
A kevélységem megakadályozott abban, hogy igaznak fogadjam el a püspök korholását – de hogyan is vitatkozhatnék a Szentlélekkel?
Körülbelül a missziós szolgálatom felénél a társammal nehezünkre esett jól együttműködni az egyházközségi misszióvezetőnkkel. Sok nézeteltérésünk volt, ezért úgy döntöttünk, hogy megbeszéljük a püspökkel, hogy mi a teendő. Legbelül azt reméltem, hogy a püspök majd leül vele beszélgetni, és megoldja helyettünk a gondjainkat.
Ehelyett a püspök közölte velem, hogy kevélyen viselkedek, és túl keményen bírálok másokat. Miközben bosszankodva hazacsörtettem, azt éreztem, hogy engem nem értenek meg – hát hogy mondhat ilyet rólam? Érdekli egyáltalán, hogy milyen küzdelmek árán tudjuk csak megosztani az evangéliumot?
Ahogy ott gyalogoltunk, rázúdítottam az érzéseimet a társamra. Hirtelen azonban bevillant egy mondat: „A bűnösök keménynek találják az igazságot” (lásd 1 Nefi 16:2). Ettől földbe gyökerezett a lábam. Nyilvánvaló volt számomra, hogy a gondolat a Lélektől érkezett. A kevélységem talán megakadályozott abban, hogy igaznak fogadjam el a püspök korholását – de hogyan is vitatkozhatnék a Szentlélekkel?
Hibáztam, és Isten tudatta velem.
Kigyomlálni az önigazolást
Akkoriban nagy volt a kísértés, hogy figyelmen kívül hagyjam mindazt, amit rosszul csinálok. Dieter F. Uchtdorf elder a Tizenkét Apostol Kvórumából úgy látja, hogy „egyikünk sem szereti beismerni, ha letérőben van a helyes útról. […] Következésképpen amikor megvizsgáljuk az életünket, azon torzítások, kifogások és történetek szűrőjén keresztül tesszük azt, melyekkel magunk előtt igazoljuk az érdemtelen gondolatainkat és tetteinket.”1
Én például meggyőztem magamat arról, hogy a területünkön végzett misszionáriusi munka érdekében panaszkodom. És mivel nem fogadtam el az egyházközségi misszióvezetőnk hithű szolgálatát – még ha tökéletlennek tűnt is számomra –, hirtelen megláttam, hogy hálátlan, türelmetlen és – mondjuk ki – rosszindulatú voltam. A Lélek késztetésének köszönhetően képes voltam a maguk tényleges valójában látni a cselekedeteimet.
Lelki szembenézés a valósággal
Fájdalmas volt ilyen közvetlen korholást kapni a Lélektől, de a lehető legjobb értelemben. Ezáltal jöttem rá ugyanis, hogy őszintének kell lennem magammal a hibáimat illetően.
Első kézből tudtam, hogy a Lélek a legnagyobb szövetségesem lehet ebben a folyamatban. Úgy éreztem, hogy Larry R. Lawrence elder a Hetvenektől közvetlenül hozzám szólt, amikor így kérte az egyháztagokat: „Alázatosan tegyétek fel az Úrnak a következő kérdést: »Mi az, ami miatt nem tudok fejlődni?«… Ha őszinte szívvel kérdeztek – mondta Lawrence elder –, hamarosan tisztán halljátok majd a választ. Kifejezetten nektek szóló kinyilatkoztatást fogtok kapni.”2 Tudtam, hogy nemcsak annyi áll hatalmamban, hogy késztetéseket kapjak a gyengeségeimet illetően, hanem az is, hogy javítsak rajtuk.
Gyengeségből erő
Azt tanultam meg a tapasztalataimból, hogy „ha gyengeségei[m] és hiányosságai[m] takarásban, árnyékban maradnak, akkor a Szabadító megváltó ereje nem tudja meggyógyítani és erőssé tenni azokat”3.
Ha azonban elég bátor vagyok ahhoz, hogy sebezhetővé tegyem magamat, és alázattal beismerjem a gyengeségeimet, akkor Isten képes segíteni nekem az Ő kegyelme által erősségekké változtatni azokat (lásd Ether 12:27, 1 Péter 5:5).
Végül is a gyengeségeink őszinte beismerése – vagyis olyannak látni magunkat, amilyenek valójában vagyunk – az első lépés a jó változások felé vezető ösvényen. Amikor továbbra is őszinte maradok, és a Lélek iránymutatását keresem, Mennyei Atyám segíteni fog nekem kideríteni, hogy minek kell megváltoznia az életemben. Amikor pedig Jézus Krisztusra, az Ő engesztelésére és finomító erejére támaszkodom, látom magamban a fejlődést.
Habár kellemetlen volt beismerni a hibáimat akkor, amikor éppen korholtak, de tudom azt, hogy amikor az alázatosságot és az őszinteséget választom – úgy magam, mint Isten irányában –, akkor boldogabb vagyok, magammal szemben pedig elfogadóbb. Hiányosságaim ellenére is isteni értékkel bírok Mennyei Atyám számára – de ettől még azt akarja, hogy fejlődjek. Az Ő Fia, Jézus Krisztus hatalma, valamint az őszinte bűnbánat által sokkal jobbá válhatok, mint arról valaha is álmodni mertem volna.