Elhívásunk a szolgálatra és a szolgálat elfogadására
Egyik nyáron az egész családom elkapott egy ronda influenzát. A szüleim és mindhárom testvérem is ágynak dőlt, és a fájdalmak, valamint a láz miatt még megmozdulni sem nagyon tudtak. Egyedül én úsztam meg a betegséget. Így hát én főztem, én takarítottam és én gondoskodtam a gyötrődő családtagjaimról.
Egészen addig, amíg néhány nappal később engem is elkapott.
Valahogy kiszivárgott, hogy a családunkban senki nincs elég jól ahhoz, hogy főzzön vagy bevásároljon. Az otthonunkat hirtelen elárasztotta az egyházközségünk számos segítőegyleti nőtestvérétől érkező étel.
Thompson nőtestvér különösen buzgó volt a szolgálat során. Hétfőn reggelit hozott, kedden ebédet, szerdán és csütörtökön pedig vacsorát. Csütörtök este, alighogy Thompson nőtestvér a konyhánkban hagyta a csirkehúslevest és a bucikat, ismét kopogtattak. Williams nőtestvér állt az ajtóban, egy fazék chilis babbal és egy kosárka kukoricamáléval.
Kíváncsian méregette az ételt a mögöttem lévő asztalon, és rákérdezett, hogy ettünk-e már. Mondtam, hogy még nem, de Thompson nőtestvér éppen most hozott nekünk vacsorát.
„Egész héten hordja nektek az ételt, ugye?” – kérdezte Williams nőtestvér.
„Igen, ez így van – válaszoltam. – Tényleg bőven volt mit ennünk a héten.”
Williams nőtestvér elhúzta a száját, és csípőre tett kézzel ennyit mondott: „Na, ha legközelebb látod Thompson nőtestvért, mondd meg neki, hogy tartson egy kis szünetet, hadd osztozzunk mi is az áldásokban!”
Olyan meggyőződéssel mondta, hogy elmosolyodtam. Alázatra késztetett a családunk megsegítésére tett összes együttérző erőfeszítés, azóta pedig még inkább értékelem az „osztozni az áldásokban” kifejezés kettős jelentését.
Amikor másokat szolgálunk, akkor a Mennyei Atyánk által nekünk adott áldásokban osztozunk velük. Amikor alázattal és hálásan megengedjük másoknak, hogy minket szolgáljanak, akkor ők osztoznak azokban az áldásokban, melyeket az Úr azoknak ígért, akik szeretik és szolgálják egymást.
Akár adjátok a szeretetet (és az ételt!), akár kapjátok azt, miénk lehet mindez a hihetetlen áldás – és ennél jóval több is –, hogy osztozzunk benne.