Amikor a gonosz jónak tűnik, a jó pedig gonosznak

Írta: Quentin L. Cook elder

a Tizenkét Apostol Kvórumából

Elhangzott az “A Banquet of Consequences: The Cumulative Result of All Choices” [A következmények lakomája: Döntéseink összességének eredménye] című áhítati beszéd részeként 2017. február 7-én a Brigham Young Egyetemen. A teljes angol nyelvű beszéd a speeches.byu.edu oldalon található.

Miként próbálja az ellenség aláásni és hamisan beállítani az Atya terve szerinti élet áldásait.

Az ellenség azon erőfeszítéseinek, melyek Mennyei Atyánk boldogságtervének meghiúsítására irányulnak, az az álságos tanítás az egyik legravaszabb jellemzője, mely szerint nem létezik sem gonosz befolyás, sem ördög (lásd 2 Nefi 28:22), valamint az a próbálkozása, hogy a gonoszt jónak állítsa be, a jót pedig gonosznak; a sötétséget világosságnak, a világosságot pedig sötétségnek; a keserűt édesnek, az édest pedig keserűnek! (Lásd 2 Nefi 15:20.)

Ezt néha szemléletváltásnak is nevezik – „amikor egy adott témakörrel kapcsolatos közgondolkodás vagy cselekvés megszokott módozatát új és eltérő módozat váltja fel”¹, ennek során pedig sok dolog pont ellentétesnek tűnik azzal, amilyen valójában. Csűrcsavar levelei című klasszikus regényében C. S. Lewis egy tapasztalt ördög szemszögéből fogalmaz. Az irónia és szatíra eszközeivel kiforgatja a hagyományos értékeket, hogy a gonosz jónak tűnjön, a jó pedig gonosznak.²

Hasonló szellemben zajlott néhány hónappal ezelőtt egy gondolatébresztő találkozóm egy nemzetközileg elismert reklámszakemberrel. A gonosz befolyásáról és a rossz döntések következményeiről beszélgettünk.

Volt egy érdekes felvetése arról, milyen lenne, ha Lucifer bemenne egy reklámügynökséghez. Ebben a képzeletbeli helyzetben Lucifer felvázolja a dilemmáját: ő és a követői fellázadtak, elvetették az Atya tervét, és idővel megértették, hogy nem győzhetnek Isten ellen. Lucifer tisztában van vele, hogy miközben az Atya terve az örömről és a boldogságról szól, a saját terve bánatot és nyomorúságot eredményez. A gond ott van – magyarázza Lucifer az ügynökség munkatársának –, hogy miként lehetne követőket szerezni a tervéhez.

Arra a megállapításra jutnak, hogy Lucifer egyetlen esélye a sikerre az, ha sikerül szemléletváltást, az értékek visszájára fordítását elérnie – más szavakkal, úgy jellemeznie az Atya tervét, mint amely bánatot és nyomorúságot eredményez, a sajátját pedig úgy, mint amely örömöt és boldogságot eredményez.

Ennek a képzeletbeli találkozónak gyakorlati haszna van. Az igazság ugyanis az, hogy az Atya tervének ellenségei nemcsak azzal próbálkoznak, hogy aláássák a terv tanát és tantételeit, hanem megpróbálják hamisan beállítani a tervből fakadó áldásokat is. Alapvető erőfeszítésük arra irányul, hogy nyomorúságosnak láttassák azt, ami jó, igazlelkű és örömteli.

Mindjárt ki is térek az ellenség némely arra irányuló erőfeszítésére, hogy hamisan állítsa be és aláássa az Atya terve szerinti élet áldásait.

A Bölcsesség szava

Életem során számos barátomnál láttam, hogy az életét megmételyezi és néha romba is dönti az alkohol. Az ivászat kultúrája nemcsak az egyházi tant érinti, hanem mindenki egészségét és boldogságát is. Az utolsó napi szenteknek jelentős szava lehet abban, hogy a társadalmat e téma következményeiről tanítsák.

Az Atya tervében a Bölcsesség szava – melyet az „ármánykodó emberek” szívében lakozó „gonoszságok és tervek” miatt adott – egészségre vonatkozó alapelveket tartalmaz. „[A] gyengéknek, és a szentek összessége leggyengébbjeinek képességéhez van szabva”. Leszögez néhány konkrétumot, köztük azt is, hogy „bort vagy erős italt [alkoholt]… nem jó” inni. A dohány és a forró italok (a tea és a kávé) „nem valók… a testnek” (T&Sz 89:4, 3, 5, 8–9).

E kinyilatkoztatás szót emel a helyes egészségügyi szokások gyakorlása mellett is, méghozzá egy ígérettel. Azt ígéri, hogy akik az isteni parancsolatnak engedelmeskedve cselekednek, „egészséget kapnak…; és bölcsességre és a tudás nagyszerű kincseire találnak rá” (T&Sz 89:18–19).³

Az ellenség által alkalmazott torzítást világosan szemlélteti a dohány és az alkohol melletti kiállása.

Még a képzeletbeli reklámügynökségnek is nehezére esne, hogy napjainkban kedvező fényben tüntesse fel a dohányt. Joseph Smith próféta (1805–1844) kinyilatkoztatás által kapta meg a Bölcsesség szavát 1833-ban. 1921-ben Heber J. Grant elnök (1856–1945) az Úrtól kapott sugalmazás nyomán arra szólította fel a szenteket, hogy éljenek még teljesebb mértékben a Bölcsesség szava szerint.⁴ Akkoriban a reklámok tömege és a mozifilmek kitüntetett figyelme divatosnak, kifinomultnak és kellemes időtöltésnek tüntette fel a dohányzást. Egészen 1964-ig – vagyis további 43 évet kellett várni, hogy az Egyesült Államok tisztifőorvosa megállapítsa: „A cigarettázás olyan mértékű egészségügyi veszélyt jelent az Amerikai Egyesült Államokban, ami megfelelő javítóintézkedéseket tesz szükségessé.”⁵

Ma már nincs vita a dohányzással kapcsolatos statisztikai adatokról. A dohányosok esetében a nemdohányzóknál nagyobb valószínűséggel alakul ki szívbetegség, stroke és tüdőrák. Számítások szerint a dohányzás 25-szörösére növeli a tüdőrák kockázatát.⁶

Amit tehát az ellenség divatosnak, kifinomultnak és kellemesnek tüntetett fel, az valójában nyomorúságot és idő előtti halált hozott emberek milliói számára.

Az alkohol egy másik példa erre. Sok éven át figyelemmel kísértem egy kutatást, amelyet az 1940-es években kezdtek. Először 268, a Harvardon tanult férfit vizsgáltak meg időszakosan az egész életük folyamán. Később más csoportokra, köztük nőkre is kiterjesztették a kutatást. Az eredeti vizsgálat célja az volt, hogy a sikerről és a boldogságról tudjanak meg minél többet.

A tanulmány három jelentős meglátást tartalmaz. Az első a felnőttkori boldogság szoros összefüggése a gyermekkori családi boldogsággal, különösképpen a szülőktől kapott szeretettel és törődéssel.⁷ A második az egészséges, szilárd házasság fontossága az élethossziglani boldogságban.⁸ A harmadik az alkohol romboló hatása a sikeres és boldog házasságra, illetve életútra. Az alkoholgondok az amerikai családok harmadát érintik, és a kórházi esetek negyedében játszanak szerepet. Fontos tényezőt jelent az alkohol a halálesetek, a rossz egészségi állapot és a csökkent teljesítmény okaként is.⁹

A Washington Post a közelmúltban címlapon hozta a szövetségi egészségügyi adatokra alapozott cikkét, amelyben leírták, hogy „Amerikában a nők sokkal többet és sokkal gyakrabban isznak, mint azt az anyáik vagy a nagyanyáik tették, és az alkoholfogyasztás rekordszámban szedi közöttük a halálos áldozatokat”. A cikk azzal a végkövetkeztetéssel zárult, hogy „a tudomány jelenlegi állása és friss eredményei sem támasztják alá a mérsékelt alkoholfogyasztás állítólagos hasznát”, és hogy „a jelek szerint a rákos halálozás kockázata az alkoholfogyasztás minden szintje mellett növekszik”.¹⁰

Pár éve már a világ számos egyetemén igyekeznek visszafogni az alkoholfogyasztást, mert összefüggést mutat komoly közösségellenes magatartásokkal (beleértve a szexuális bántalmazást), valamint jelentős egészségügyi gondokat okoz, különösen az alkalmankénti mértéktelen ivászatokból fakadóan. Az alkoholnak a fiatal agyra kifejtett szörnyű hatását mostanra orvosilag is alátámasztották.¹¹

Ezzel főként az egyént érintő egészségügyi gondokat soroltam fel, és meg sem kíséreltem osztályozni a többi komoly következményt, mint amilyen például az alkoholos befolyásoltság alatt okozott balesetek, a fizikai és szexuális bántalmazás, melyet ittasságra hivatkozva próbálnak mentegetni egyes férfiak, vagy a terhesség alatt fogyasztott alkohol hatása a magzat agyára.¹²

Ha a cigaretta, az alkohol és az „opioidjárvány”¹³ nem lenne elég ártalmas a társadalomra, legújabban azt látjuk, hogy a gonosz erői a szabadidős marihuánafogyasztás törvényesítését erőltetik.

Családválasztás

A család megválasztása hasonló mintát követ. Az Atya tervében világosan le van fektetve a családok szerepe.

A család: Kiáltvány a világhoz a következőket tartalmazza: „A családot Isten rendelte el. A férfi és a nő közötti házasság nélkülözhetetlen eleme az Ő örökkévaló tervének. A gyermekeknek joguk van ahhoz, hogy a házasság kötelékén belül szülessenek meg, és hogy olyan apa és anya nevelje fel őket, akik teljes hűséggel megtartják házassági fogadalmaikat. Boldogság leginkább akkor érhető el a családi életben, ha az az Úr Jézus Krisztus tanításaira épül.”¹⁴

A mai világban igen elterjedt – egy másik szemléletváltás részeként –, hogy kedvező fényben tüntetnek fel ettől eltérő döntéseket, amelyek homlokegyenest ellentétesek ezzel a tervvel, és kedvezőtlenek a házasságra és a családra nézve. Például:

• A nők és férfiak azon döntését, hogy a tanulást és a szakmai pályafutást a házasság és a család elé helyezik.

• Azt a döntést, hogy szándékosan kevesebb gyermeket vállaljanak, vagy akár egyet sem¹⁵, illetve hogy megszakítsanak egy terhességet, ha az éppen nem jókor jön.

• Azt a döntést, hogy a házasság szent intézményét erkölcstelen viselkedéssel helyettesítsék.

Az ellenség célba vette a nőket, és az anyaságot a lélekölő munka zsákutcájának festi le. Célba vette a férfiakat, és az apaságot lényegtelennek, a hűséget pedig idejétmúltnak festi le. A pornográfia által teremtett elidegenedés és tárgyiasítás is a házasság szent intézménye helyett választott erkölcstelen viselkedés példája, és hangsúlyosan emeli ki az igazságtól és igazlelkűségtől való szörnyű elfordulást, amelyet az ellenség el szeretne érni.

Olyannak festi le a helytelen választási lehetőségeket, mint amelyek helyénvaló módon segítenek a szabadság és egyenlőség világi céljainak elérésében. E döntések eredményeképpen drámaian csökken a nők által az életük során vállalt gyermekek átlagos száma. Becslések szerint a világ lakosságának 46%-a él olyan országokban, ahol a termékenységi ráta a népességszám szinten tartásához szükséges 2,1 gyermek alatt van. A legtöbb európai és ázsiai ország is e szint alatt van. Olaszországban és Japánban egyaránt 1,3 körül van ez a szám. Az előrejelzések szerint Japán népessége a mostani 120 millióról 2050-re 100 millióra fog csökkenni.¹⁶

A népességszámnak ezt a világszerte tapasztalható csökkenését egyesek „demográfiai télnek” nevezik.¹⁷ Számos országban nincs elég gyermek az elhalálozó nemzedék pótlására.

Hadd osszak meg egy másik tényt, amely nagymértékben foglalkoztat. Kijózanító élményben volt részem 2016-ban Jeruzsálemben, a Gyermekek emlékművénél, mely a Holokauszt Emlékközpont része. Megkoszorúztuk az emlékművet Jeffrey R. Holland elderrel a Tizenkét Apostol Kvórumából, valamint az amerikai zsidóság két vezetőjével. Úgy tartják, hogy a holokauszt során több mint egymillió zsidó gyermeket öltek meg.¹⁸

A múzeumi élményem során hatalmukba kerítettek az érzések. Miközben a múzeum előtt álltam, hogy összeszedjem magam, ezen a szörnyű élményen töprengtem, és hirtelen ráébredtem, hogy csak az Amerikai Egyesült Államokban annyi terhességmegszakítás történik két év alatt, ahány zsidó gyermeket megöltek a második világháború idején a holokauszt során.¹⁹

A zsidó gyermekeket azért ölték meg, mert zsidók voltak, és nincs ehhez fogható az egész történelemben, ám az érzéseim hevességét mégis e gyermekek halála váltotta ki. Mennyei Atyánk boldogságtervének szent részét képezi az, hogy gyermekeket hozunk a világra. A terhességmegszakítás gyakorlatának hatalmas elterjedtsége annyira eltompít és megrémiszt bennünket, hogy sokan az elménk hátsó részébe száműzzük, és igyekszünk távol tartani azt a tudatunktól. Nyilvánvaló, hogy az ellenség számos szinten támadja a gyermekek jelentette értéket.

A terhességmegszakításhoz elővigyázatosan kell hozzáállni. Olyan gond ez, amelyet valószínűleg nem fog megoldani a személyes elítélés vagy ítélkező vádaskodás. Vannak, akik óva intenek attól, hogy az útközben megtapasztalt viharok és az utazás hosszának ismerete nélkül ítéljünk meg egy hajót – vagy éppen férfiakat és nőket.²⁰ Hozzátehetem azt is, hogy sokan azok közül, akik ilyen elítélendő módon viselkednek, nem rendelkeznek bizonysággal a Szabadítóról, vagy ismeretekkel az Atya tervéről.

Azok számára azonban, akik úgy hisszük, hogy felelősséggel tartozunk Istennek – de még a más hitet vallók közül is sokak számára –, ez egy óriási tragédia. Az előbb kifejtett demográfiai téllel együtt súlyos erkölcsi foltot ejtenek társadalmunkon.

Spencer W. Kimball elnök (1895–1985) ezt tanította: „Van egy elsődleges tényező, amely jelentős mértékben felelős a házasságon belüli legfőbb boldogságért – ez pedig a gyermekek vállalása és nevelése. […] Az egyház nem hagyhatja jóvá, sem nem nézheti el… a[z olyan] lépéseket, amelyek… [nagymértékben] korlátozzák a családot.”²¹

A gyermekek számát és vállalásuk időpontját illetően figyelembe kell venni az anya egészségét, és a döntést imádságosan kell hogy meghozza a férj és a feleség.²² Az ilyen döntéseket soha ne ítéljék meg kívülállók! Vannak olyan hithű szentek, akiknek nem lehet gyermekük, vagy nem adódik lehetőségük arra, hogy házasságot kössenek. Ők minden áldást meg fognak kapni a következmények végső lakomáján.²³

Azonban Lucifer ettől még támogatja a terhességmegszakítást, és egy borzasztó szemléletváltás részeként sokakat meggyőzött arról, hogy a gyermekek öröm és boldogság helyett elvesztegetett lehetőséget és nyomorúságot jelentenek.

Ami a gyermekek fontosságát illeti, utolsó napi szentekként a szívek és elmék megváltoztatásában élen kell járnunk. A családot érő támadások, amelyeket az imént vázoltam, végső soron bánatot és nyomorúságot eredményeznek.

Az Úr kijelentette, hogy az Ő munkája és dicsősége az, hogy véghezvigye az ember halhatatlanságát és örök életét (lásd Mózes 1:39). A terv a családokon keresztül valósul meg. Minden családtag fontos, szerepük pedig gyönyörűséges, dicsőséges és beteljesítő.

A családkiáltvány nem is tudna világosabban fogalmazni arról, hogy milyen következményekkel járnak az Atya tervével összeegyeztethetetlen döntések. Egyértelműen kijelenti: „[F]elhívjuk a figyelmet arra is, hogy a családok széthullása ősi és újkori próféták által megjósolt csapásokat fog hozni az egyénekre, közösségekre és nemzetekre.”²⁴

Ez világosan elénk tárja a következmények végső lakomáját, valamint azon döntések összesített hatását, amelyek nincsenek összhangban az Atya boldogságtervével.

Minden házasságban és a gyermeknevelésben is van kihívás és áldozathozatal. Azonban a jutalmak – úgy ebben az életben, mint az örökkévalóságokban – lélegzetelállítóan gyönyörűségesek. Egy szerető Mennyei Atyától származnak.

Boldogulni ezen a földön

Van egy ismerős szentírásrész, amely sok helyen megtalálható a Mormon könyvében, és két részből áll. Az áll benne, hogy „amennyiben betartod Isten parancsolatait, boldogulni fogsz ezen a földön”. A második részében az áll, hogy „amennyiben nem tartod be Isten parancsolatait, kivágatsz a színe elől” (lásd például Alma 36:30). Világos, hogy az e földön való boldogulás elsődleges alkotóeleme, hogy rendelkezünk a Szent Lélek engedelmesség által elnyert áldásával.

Az egyház szent tanításai ráadásul azt is meghatározzák, hogy az a földi boldogulás legjobb mércéje, ha az, amivel rendelkezünk, elegendő a szükségleteinkre. Lucifer szemléletváltoztatása ebben az esetben ott jelentkezik, hogy a nagy vagyonra való törekvést és a feltűnően fényűző termékek megszerzését magasztalja. Úgy tűnik, hogy egyeseket teljes mértékben a gazdagok és híresek életmódjának elérése hajt. Senki nem ígér mértéktelen vagyont a hithű egyháztagoknak, de az általában nem is hoz boldogságot.

Az utolsó napi szentek, mint nép, valóban boldogulnak. Bölcs pénzügyi alapelveik részét képezi, hogy:

• Először Isten királyságát keresik.

• Bölcsen dolgoznak, terveznek és költenek.

• Felkészülnek a jövőre.

• Vagyonukat Isten királyságának felépítésére használják.

Lucifer célja

Azon túlmenően, hogy az áldásokat nyomorúságnak festi le, Lucifer arra is törekszik, hogy aláássa az Atya tervét, és lerombolja a Jézus Krisztusba és az Ő tanába vetett hitet. A Biblia és Jézus Krisztus istenisége ellen irányuló támadások soha nem voltak hangsúlyosabbak az életem során, mint manapság. Amint azt a szentírások megjövendölték, Lucifer számos eszközt vet be ezen cél elérésére.

Ha félrevezet minket az ellenség, az egy dolog. Az viszont teljesen más, ha a zsoldosának szegődünk. Neal A. Maxwell elder (1926–2004) a Tizenkét Apostol Kvórumából nagyon szépen fogalmazta meg ezt: „Mily tragikus, hogy oly sok halandó lesz az ellenség zsoldosa, [és] hogy ennyire olcsón lehet őket megvásárolni! Egy kis státusz, egy kis pénz, egy kis dicséret, egy kis illékony hírnév, és máris készek annak a parancsait teljesíteni, aki mindenféle átmeneti »jutalmat« tud kínálni, de nem rendelkezik celesztiális valutával.”²⁵

Valószínűleg nincs is jobb példa a zsoldosok hatására, mint Lehi Mormon könyve-beli látomása az élet fájáról, illetve a nagy és tágas épületről. Az épületben lévők ujjal mutogattak azokra, akik megragadták a vasrudat, és akik még a fa gyümölcséből is vettek. Ez utóbbiak „elszégyellték magukat, azok miatt, akik csúfolták őket; és letértek tiltott ösvényekre, és elvesztek” (1 Nefi 8:27–28).

Így tehát a rossz döntések egy keserű, avas, utálatos és nyomorúságos lakomának terítenek asztalt.

Hasonlítsátok ezt össze a következmények azon dicsőséges lakomájával, amely a hithűek számára – számotokra – lett megígérve. Az ilyenek majd „eltelnek az Úr dicsőségével”, és „megszenteli [őket] a Lélek testük megújulására”, és megkapják mindazt, amivel az Atya rendelkezik (T&Sz 84:32, 33; lásd még 34–38-as versek).

A következmények efféle lakomáján ízletes, ínycsiklandó, édes, zamatos, tápláló és tartalmas lesz a lelki táplálék, melyből lakmározni fogunk, és szívünk majd örvendezhet tőle. Amikor „Izráel Szentjéhez [jövünk], és [azon] lakmároz[un]k, ami nem veszik kárba, s amit megrontani se lehet” (2 Nefi 9:51), akkor tovább követhetjük azt a keskeny ösvényt és egyenes útvonalat, amely elvisz majd minket Izráel Szentjéhez, „mert Úristen az ő neve” (2 Nefi 9:41).