Nyomtatásban nem jelenik meg

14 mód arra, hogy helyreállítsátok az érzelmi egészségeteket

Írta: Heather J. Johnson

A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Idahóban él.

Amikor érzelmileg kimerültnek érzitek magatokat, van néhány biztos módszer arra, hogy ismét 100%-on legyetek.

Az élet olykor kétségtelenül kimerítő tud lenni érzelmileg, de amikor érzelmileg önellátóak vagyunk, akkor képesek vagyunk kielégíteni az érzelmi szükségleteinket, és megbirkózni a mindennapok hullámvasútjával. Ez nem azt jelenti, hogy soha nincs szükségünk segítségre. Inkább azt, hogy amikor érzelmileg önellátóak vagyunk, akkor tisztában vagyunk vele, hogy mely érzelmi nyomást tudjuk önállóan kezelni, ahogy azzal is, hogy mikor kell másokhoz fordulnunk segítségért és támogatásért.

Amikor megtanuljuk, hogy miként érezzük és kezeljük egészséges módon az érzelmeinket, felkészültebbé és könnyebben elérhetővé válunk, amikor Isten királyságában kell szolgálni. A következő ötletek némelyike hasznos lehet, amint azon dolgoztok, hogy érzelmileg önellátóvá váljatok.*

Kezdjétek az alapoknál: ima, szentírás-tanulmányozás, istentiszteletre járás, valamint a szolgálat. Összpontosítsatok a hálára.
Tartsátok magatokat karban fizikailag. Ügyeljetek rá, hogy kielégítően táplálkozzatok, eleget aludjatok, és edzzetek is. A testi egészségünk hatással van az érzelmi egészségünkre.
Vezessetek naplót. Az is része az érzelmi önellátásnak, hogy összhangban legyetek az érzelmeitekkel. Ha naplót vezettek, az jó módszer az érzéseitek feldolgozására.
Beszéljetek őszintén az érzéseitekről a barátaitokkal vagy a családtagjaitokkal. Ha megbeszélitek az érzéseiteket egy másik emberrel, az egy olyan egészséges szelepet képez, amely segít egyensúlyban tartani az érzelmi egészségeteket.
Gyors megoldások helyett segítségért imádkozzatok. Érdemes lehet az olyan kívánságokat, mint a „kérlek, Mennyei Atyám, hozd egyensúlyba az érzelmeimet”, felváltani azzal, hogy „kérlek, Mennyei Atyám, mutasd meg, mit kell megtanulnom és tennem ahhoz, hogy egyensúlyba hozzam az érzelmeimet”.
Vizsgáljátok meg, hogy mennyire van egyensúlyban az életetek. Figyeljétek meg, hogy mennyi időt és erőt fordítotok a családotokra, magatokra, a szolgálatra, a munkára és a kikapcsolódásra. Amikor az egyik terület a többitől veszi el az időt és az erőt, akkor az előbb-utóbb álmatlansághoz, kimerültséghez és a figyelem csökkenéséhez fog vezetni. Ez azt jelenti, hogy ideje visszaállni alapállapotba és visszaállítani az egyensúlyt.
Ne halogassatok. Az állandó halogatás depresszióhoz vezethet. Bontsátok szét a nagy teendőket kisebb részekre. Vágjatok bele, és közben emlékeztessétek magatokat, hogy „most csak annyit kell tennem, hogy…”, vagy „most pár percig ezzel fogok foglalkozni, aztán szünetet tartok, ha ahhoz lesz kedvem”.
Képzeljétek magatok elé a sikert. Az aggódás jó módszer arra, hogy gondolatban a kudarcot gyakoroljuk. De ahelyett, hogy azt latolgatnátok, hogy mi mehet félre, vagy állandóan a „mi lesz, ha” miatt aggódnátok, inkább a jó végeredményeket ismételgessétek gondolatban, és készítsetek terveket ezek megvalósítására. Amennyiben a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy reméltétek, képzeljétek magatok elé, ahogy tanultok ebből a zökkenőből, és haladtok tovább előre.
Arra összpontosítsatok, amit jól csináltok, és ne hasonlítgassátok magatokat másokhoz. Azok, akik túlzott elvárásokkal viseltetnek önmaguk iránt, hajlamosak túlságosan is a gyengeségeikre és kudarcaikra összpontosítani. Aztán előfordul, hogy fejlődés helyett elcsüggednek. Írjátok össze az értékeiteket, tehetségeiteket, tapasztalataitokat és ajándékaitokat. Készítsetek tervet arra, hogy miként fogjátok alkotó módon használni azokat az erősségeiteket ezen a héten.
Engedjétek el, ami felett nincs hatalmatok. A múlt, mások önrendelkezése, az időjárás, a valós korlátaitok, vagy más emberek személyisége kívül esik a befolyásotokon. Összpontosítsatok arra, amivel tudtok valamit kezdeni, például a viselkedésetekre, a ti szerepetekre egy kapcsolatban, a jelenlegi választásaitokra, és a hozzáállásotokra.
Fogadjátok el, hogy az életben vannak unalmas dolgok is. Az életünknek nem minden részlete hordoz mélyértelmű jelentést, vagy épp izgalmas. Az unalom elűzése érdekében se rendezzetek jeleneteket, keltsetek feszültséget vagy szítsatok ellentéteket. Inkább becsüljétek meg és élvezzétek a körülöttetek lévő jót, valamint keressétek a lehetőségeket a fejlődésre és a szolgálatra.
Ne tápláljátok a haragotokat. Az ember nagyobb valószínűséggel fog haragudni, ha úgy akar látni másokat, hogy azok (1) fenyegetést jelentenek, (2) igazságtalanok vagy (3) tiszteletlenek. Inkább próbáljátok ki, hogy vajon képesek vagytok-e jóindulatúbb magyarázatot találni a viselkedésükre. Előfordulhat például, hogy fáradtak, ismerethiányosak, bizonytalanok, vagy meg vannak róla győződve, hogy éppen ezzel segítenek. Döntsetek úgy, hogy nem szítjátok a haragot.
Álljatok ellen a mások vagy magatok hibáztatására, megszégyenítésére irányuló hajlamnak. Inkább jöjjetek rá, hogy mi a gond, és a megoldásához kérjetek segítséget a másik embertől, bárki volt is a hibás.
A Lélekre figyeljetek, ne pedig arra, ami visszahúz. Ha lekicsinylő, gúnyos, dühös, epés, zúgolódó, bíráló vagy sértegető gondolataitok támadnak, azok nem az Úrtól jönnek. Zárjátok ki őket. Énekeljetek el egy himnuszt, mondjatok fel egy szentírásverset, vagy mondjatok egy imát, hogy visszahívjátok a Lelket.