Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek

Úgy döntöttem, életben maradok. Így segíthetsz másnak abban, hogy ugyanígy döntsön

Írta: Shantelle Avery

A depresszió és az öngyilkosság gondolatával küszködtem – így segítettek nekem az emberek ténylegesen abban, hogy életben maradjak.

Tizennégyszer.

Tizennégyszer pattant el valami az agyamban, amitől aztán úgy gondoltam, hogy nem tudom tovább csinálni. Minden egyes alkalom fájdalmas volt, mégis tele volt életmentő csodákkal.

Amikor az emberek megtudják, hogy mivel küszködöm, a leggyakrabban azt kérdezik: „Hogyan segíthetek?” Megpróbálok választ adni erre a kérdésre és egyúttal segíteni másoknak a szolgálattételi erőfeszítéseikben azzal, hogy felsorolom a 14 leghasznosabb dolgot, amit az emberek értem tettek, és ami erőt adott nekem az életben maradáshoz.

Ellenőrizd az azonnali biztonságukat. Amikor segítségért fordultam az emberekhez, gyorsan reagáltak és rögtön megkérdezték: „Most egymagad vagy?” „Arra készülsz, hogy teszel valamit?” „Átmehetek, hogy beszélgessünk?” Ezek a kérdések lehetővé teszik, hogy megállapítsák, mi is történik éppen, és eldöntsék, hogy közbe kell-e avatkozniuk.
Gondoskodj róla, hogy ne legyenek egyedül. Az egyedüllét csak ront a gondolatokon és érzéseken, amíg azok aztán már elviselhetetlennek tűnnek. A gyenge pillanataimban a családtagok és a barátok léptek közbe, akár úgy, hogy átjöttek és velem voltak, vagy elvittek magukhoz, hogy velük legyek.
Juttasd kifejezésre a szereteted! Egyetlen szó – a „szeretlek” – képes kifejezni azt, hogy „szükségem van rád és szeretném, ha életben maradnál; ha nem lennél, az fájdalmat okozna nekem, ezért arra kérlek, hogy tarts ki”. Az ilyen szavak erőt adnak nekem és még inkább képessé tesznek arra, hogy kitartsak.
Ígérd meg, hogy majd jobb lesz. A legsötétebb pillanataimban teljesen elvakít a depresszióm. Ha valaki eszembe juttatja, hogy van remény, és hogy a jelenlegi érzéseim nem fognak örökké tartani, az kapaszkodót nyújt nekem. Én ugyan nem tudom olyankor felfogni, hogyan lehetne később bármi is jobb, mégis bízhatok valaki másnak a reményében.
Öleld át szorosan. Az efféle testi érintkezés azonnali vigaszt nyújt a fájó szívemnek. Biztonságban érzem magam másnak az ölelő karjai közt, és egy rövid pillanatra enyhül a mindent elárasztó szomorúság és félelem.
Segíts ellátni a fizikai szükségleteiket. Amikor úgy érzem, hogy a világomban minden a darabjaira hullik, az alapvető szükségleteimmel is nehéz törődnöm. A férjem készít nekem ételt, emlékeztet arra, hogy igyak, és segít megcsinálni mindazt, ami a jó éjszakai alváshoz szükséges. Ezek az alapvető szükségletek közvetlenül kapcsolódnak az ember mentális egészségéhez.
Ismételgesd: „Mindig szeretni foglak. Egyáltalán nem vagy a terhemre.” A legnehezebb időszakokban nem lehet elégszer hallani, hogy nem fogom elveszíteni a körülöttem lévőket csak azért, mert segítséget kérek.
Légy elérhető, ha hallgatni vagy beszélni kell. Amikor körülvesz a sötétség, gondolatok milliói örvénylenek a fejemben. Olykor a kibeszélésük teszi lehetővé, hogy felismerjem, miszerint ezek a gondolatok nem észszerűek. Máskor a többiek válaszában találok tisztánlátásra és békességre.
Emlékeztesd őket arra, hogy napról napra, percről percre haladjanak. Amikor súlyosan depressziós vagyok, képtelen vagyok megmaradni a jelenben, bármilyen keményen próbálkozom is. Minden jövőbeni teendőm egyszerre árasztja el a gondolataimat. Amikor van valaki, aki emlékeztet arra, hogy engedjem el mindezt, az enyhít ezen a nyomáson.
Tegyenek ígéretet, hogy életben maradnak, és hogy továbbra is segítséget fognak kérni. Az ígéreteknek hatalma van. Hihetetlen erőt ad, amikor az ember fennhangon kimondja, hogy „megígérem, nem követek el semmit”. Őszintén mondhatom, hogy a legkeményebb pillanatokban nagyon nehéz kimondani ezeket a szavakat, de amint kimondtam, tudom, hogy ki kell tartanom. Tudom, hogy nem szeghetem meg az ígéretemet.
Segíts nekik hozzájutni a szükséges fizikai, érzelmi, szakmai és lelki segítséghez, beleértve ebbe azt is, hogy papsági áldást kapnak, találkoznak a püspökükkel, felkeresnek egy orvost vagy tanácsadót, illetve szükség esetén kórházba vonulnak.
Mondd el nekik, hogy bízol bennük. Valaki egyszer ezt mondta nekem: „Többször is eljutottál már a legmélyebb pontra, és mindig visszakapaszkodtál. Megint meg tudod csinálni.” Egy másik barátom így biztatott: „Nem fogsz hülyeséget csinálni. Kézben tudod tartani a dolgokat.” A belém vetett bizalmuk erőt ad. Segít felismernem, hogy erősebb vagyok a depressziónál.
Emlékeztesd őket arra, hogy szomorú lennél, ha ők nem lennének. Ez segít nekem abban, hogy ne csak önmagamra gondoljak, eszembe jussanak a szeretteim is, és hogy mennyire fájna nekik a távozásom.
Segíts nekik felismerni, hogy a gyógyulás mindig lehetséges. Az egyik leginkább megnyugtató dolog, amit valaha is mondtak nekem, ez volt: „Dehogy süllyedtél túl mélyre! Hiszen még itt vagy!” Mostanában gyakran gondolok erre, különösen akkor, amikor a fejembe fészkelődő hazugságok szerint már gyógyíthatatlanul elromlottam.

Az elmúlt néhány év egyfelől próbára tette a hitemet és a végletekig feszítette a lelkemet, másfelől viszont csodákat is láttam. Az életemet megváltoztatta a számtalan erőteljes példa, amikor azt láttam, hogy az emberek „gyászoln[ak] azokkal, akik gyászolnak; …és megvigasztal[ják] azokat, akik vigasztalásra szorulnak” (Móziás 18:9). Együttérzésre és megértésre tettem szert, amikor a szemeim megnyíltak mások megpróbáltatásaira, és amikor gyönyörűséges módokon tudtam kapcsolódni az ő összetört szívükhöz. Reményt találok Reyna I. Aburto nővér szavaiban: „Bizonyságot teszek nektek arról, hogy az Úr velünk fog maradni »fényben, borúban«, hogy a megpróbáltatásaink feloldódhatnak Krisztus örömében, és hogy »kegyelem által szabadítanak meg minket, mindaz után, amit meg tudunk tenni«” (Fényben, borúban, ó, maradj velem! Liahóna, 2019. nov. 59.).

Tanúja voltam annak, ahogy Jézus Krisztus gyógyító hatalma működésbe lép az életemben, erőt adva nekem a kitartáshoz és ahhoz, hogy képes legyek gyógyulásra lelni. Te is lehetsz az, aki segít valakinek megtalálni az életben maradáshoz szükséges erőt.