Bár bizonyos tekintetben mindannyiunk családi körülményei egyediek, A család: Kiáltvány a világhoz örök érvényű tantételeket tartalmaz, amelyek egy megvalósítandó ideált biztosítanak számunkra, miközben az isteni lehetőségeink elérésére törekszünk. A következő oldalakon olyan meglátások olvashatók, amelyek segíthetnek jobban megértenünk a családkiáltvány sugalmazott tantételeit. Ha legjobb képességeink szerint alkalmazzuk ezeket a tantételeket a saját körülményeinkre, áldás kísér majd minket, miközben az örök élet felé tartó úton törekszünk előre.
1. Mindegyikünk egy isteni rendeltetéssel bíró örökkévaló család része
Nem számít, milyen a földi családunk, mindannyian „mennyei szülők szeretett lélekfia[i] vagy lélekleánya[i]” vagyunk, akik szeretnek minket. Ennek az örökkévaló családnak a tagjaiként isteni célunk az, hogy „tovább fejlődhess[ünk] a tökéletesség felé, és végül az örök élet örököseiként elérj[ük] isteni rendeltetésü[n]ket”. (Hacsak nincs másképp feltüntetve, az idézetek forrása A család: Kiáltvány a világhoz.)
Mindannyian isteni természettel és rendeltetéssel rendelkezünk
„…a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.
Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak” (Rómabeliek 8:16–17).
2. Halandó családunk segít elérni az örökkévaló rendeltetésünket
Isten családot adott nekünk, hogy segítsen tanulnunk és növekednünk, miközben arra törekszünk, hogy „tovább fejlődhess[ünk] a tökéletesség felé” és örök életet örököljünk. „[A] család központi szerepet játszik a Teremtő… tervében”, és bár egyetlen család sem tökéletes, Isten segíthet nekünk fejlődni azzal a családdal, amink van.
A családom megfelelt az Ő céljainak
Írta: Miranda Gaubatz, USA, Utah
A családomat kevesen nevezték volna ideálisnak. Alighogy betöltöttem a 11. életévemet, a szüleim elváltak, ezért egy dolgos és elkötelezett egyedülálló anya nevelt fel. Úgy éreztem, hogy az úrvacsorai gyűléseken kilógunk a sorból.
Emlékszem, tizenéves koromban, miközben egyszer A család: Kiáltvány a világhoz tanításait hallgattam, elérzékenyültem, amikor egy ifjúsági vezető bizonyságot tett a családról, és saját bizonyságot szereztem arról, hogy a kis családom isteni jóváhagyással bír, és mindent meg tud adni számomra, amire szükségem van ebben a halandó létben.
Néhány évvel később még ezzel a tudással felvértezve is rettegtem attól, hogy elvégezzem a Brigham Young Egyetemen kötelező Örökkévaló családok kurzust. Nem akartam óráról órára a saját „korántsem ideális” családomról hallani. A tanárom ugyanakkor ezzel a kijelentéssel kezdte az első órát: „Az ideálisról prédikálunk, de a valóságban élünk, és a Szabadító engesztelésére hagyatkozunk, hogy áthidaljuk a különbséget”.
Tudom, hogy a család központi szerepet játszik Mennyei Atya tervében. Még az olyan, korántsem ideális családok is, mint amilyen tizenéves koromban az enyém volt, segíthetnek nekünk tanulni és növekedni. Magát a Szabadítót is egy földi mostohaapa nevelte fel. Nagyon hálás vagyok azért, hogy Jézus Krisztus a „nem ideális” családokat is megfelelővé tudja tenni ahhoz, hogy beteljesítsék a ránk vonatkozó céljait.
3. A család többet jelenthet a szülőknél és a gyermekeknél
Számos olyan családi kapcsolat létezik, amely szent sáfárság lehet. A fivérek, nővérek, nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek, a házastársunk családtagjai és mások egyedi befolyással bírhatnak. „Szükség esetén a tágabb család nyújtson segítséget.” Ezeknek a családi kapcsolatoknak az ápolása biztosíthatja a szükséges támaszt, és azok értékes kötelékekké válhatnak.
Számos szerepben hozhatunk áldást a családunkra
Írta: Sharon Eubank nővér, első tanácsos a Segítőegylet Általános Elnökségében
A szentírások rengeteg példával szolgálnak olyan igazlelkű férfiakra és nőkre, akik jelentős változást hoztak a tágabb családjuk életébe. Ábrahám Lót nagybátyjaként változtatta meg Lót életét. Az egyiptomi József megmentette a fivéreit és azok családját. Felnőttként a két nővér, Mária és Márta áldást hoztak egymásra és a fivérükre, Lázárra. Ruth menyként tartott ki Naómi mellett, és ezért cserébe Naómi tanácsát megfogadva örök áldásban részesült. Erzsébet és Mária unokatestvérként támogatták egymást a várandósságuk nehéz időszakában. Zorám és Nefi nem álltak egymással rokonságban, Zorám mégis olyan hűséges támaszt jelentett Nefi számára, hogy a gyermekeivel együtt családtagként tartották számon. A családnak ez a tágabb szemlélete nagyon fontos sokak számára, akik rengeteget tudnának adni, de elszigetelve érzik magukat, mert nem rendelkeznek azzal a nukleáris családdal, amelyre vágynak.
4. Egy örökkévaló család megalapításával vagy helyreállításával változást érhetsz el
„A szent templomokban elérhető szent szertartások és szövetségek lehetővé teszik az egyének számára, hogy visszatérjenek Isten jelenlétébe, a családok számára pedig, hogy az örökkévalóságra egyesüljenek.” Sajnos a házasságok néha véget érnek, a családok széthullanak, vagyis az örökkévaló család láncának szemei elszakadnak. Ezek a „szent szertartások és szövetségek lehetővé teszik az egyének számára, hogy visszatérjenek Isten jelenlétébe” a családi körülményeiktől függetlenül. Isten segítségével a legjobb képességeink szerint megkötött és betartott szent szövetségek segíthetnek megteremteni, helyrehozni vagy erősebbé tenni a családunkat abban a reményben, hogy egy nap örökkévalóan egyesítjük a tagjait.
5. A házasság egy olyan partneri kapcsolat, amelyhez hit és ima szükséges
A családkiáltvány megerősíti, hogy a férjeknek és a feleségeknek „kötelességük, hogy egyenlő partnerekként segítsék egymást”. Ugyanakkor kihívást jelenthet igaz társsá válni a házasságban. Neveltetésünk, kulturális és oktatási hátterünk, anyagi körülményeink, tapasztalataink és más tényezők mind hatással lehetnek arra, hogy miként közelítjük meg a kapcsolatokat, és hogyan irányítjuk a családunkat. A kiáltvány tanítása szerint a „sikeres házasságok és családok” a hitre, az imára, a bűnbánatra, a megbocsátásra, a tiszteletre, a szeretetre és más tantételekre épülnek, miközben tanácskozunk és együtt dolgozunk az egyéni körülményeinknek megfelelően.
6. A szülővé válás lehetősége részét képezi Isten arra irányuló tervének, hogy hasonlatossá váljunk Őhozzá
Többek között úgy lehetünk hasonlatosabbak a mennyei szüleinkhez, hogy mi magunk is megtapasztaljuk a szülői létet. „Az első parancsolat, melyet Isten Ádámnak és Évának adott, arra a bennük rejlő lehetőségre vonatkozott, hogy ők egyszer mint férj és feleség, szülőkké válhatnak.” Bár a házasságkötés és a gyermekvállalás nem mindig a terveink szerint történik, ez nem jelenti azt, hogy ne képezné részét Isten tervének. A hittel történő felkészülés és az Úrra való várakozás sokunk számára a szülővé válás folyamatának fontos része.
A meddőség és az egyházközségi családunk
Írta: John McMullin, Kanada, Alberta
A feleségemmel, Gennie-vel mindig is sok gyerkőcöt szerettünk volna. Mindig. De egy év próbálkozás után már orvosi értelemben is meddőnek számítottunk.
Először sokat imádkoztunk. Minden este egymás kezét fogva kértük Mennyei Atyát, hogy áldjon meg minket a gyermekkel, akire egész életünkben készültünk. Minden hónapban böjtöltünk, néha többször is. Egyre nehezebb lett minden hónap, amikor nem sikerült a teherbe esés. Nemcsak hogy nem volt gyermekünk, akit szerethettünk volna, hanem úgy tűnt, nem kapunk választ az imáinkra sem. Úgy éreztük, mintha Isten hallaná, amint azt kérjük tőle, amit egész életünkben akartunk, mégis nemet mondana.
Elkezdtük kétségbe vonni az érdemességünket. Könnyű volt azt hinni, hogy Isten hithűbb otthonokba tartogatja a lélekgyermekeit.
Nehezünkre esett istentiszteletre járni. Nem esett jól azt hallani, hogy mások imái meghallgatásra találtak, és hogy Mennyei Atya mennyire szereti őket.
Két dolog miatt jártunk továbbra is. Először is szövetségeket kötöttünk az Úrral és egymással, amikor a templomban egymáshoz pecsételtek minket. Egymáshoz tartoztunk, és eltökéltek voltunk az iránt, hogy most és az örökkévalóságokban is együtt leszünk.
A második az egyházközségi családunk volt. Áldottak voltunk, mert olyan vezetőink voltak, akik személyesen is megtapasztalták a meddőséget. Gennie egyik szolgálattevő nővére szintén megtapasztalta a meddőséget, és nyíltan beszélt arról, hogy milyen nehézségekkel jár gyermektelennek lenni az egyházban. Küszködtünk, de tudtuk, hogy az egyházi közösségünkben mások is megbirkóztak már ugyanezzel.
Még mindig nincs válaszunk sok kérdésre. Továbbra sincs gyermekünk, pedig egészségügyi szakemberek is a segítségünkre voltak. Nem ismerjük Mennyei Atya szándékait, de mivel szövetségeket kötöttünk, és mert az egyházközségi családunk elfogad és támogat minket, alkalmunk nyílt türelmesebbé és hithűbbé válni (lásd Zsidók 12:12–13).
Várva várjuk, hogy szülők lehessünk. És miközben erre az örömteli napra várakozunk, itt az egyházban van az a hely, ahova tartozunk.
7. Isten adja és oltalmazza az élet létrehozására irányuló hatalmat
A kiáltványban az Úr apostolai megerősítik „az élet szent voltát”. Mivel az élet szent, Isten parancsolatokat adott nekünk az élet adására és elvételére vonatkozóan. Az, ahogyan ezzel a hatalommal bánunk, messzemenő jó vagy rossz hatásokkal jár saját magunkra és a társadalomra nézve.
8. A szülői felelősség Istentől ered
Hogy segítsen nekünk Őhozzá hasonlóvá válni, Isten sokunknak megadta a szülői lét lehetőségét és felelősségét. Felelősséggel tartozunk neki „ezen kötelezettségek teljesítéséért”. Ugyanakkor számíthatunk a segítségére is a házasságon és a családi életen belüli boldogságra és sikerre törekvés során, miközben igyekszünk szeretetben és igazlelkűségben felnevelni a gyermekeinket, és támogatni őket a nehézségek közepette.
9. Kiállhatunk Isten családra vonatkozó terve mellett
Már a világ kezdete előtt is az volt a feladatunk, hogy elősegítsük az Atya családra vonatkozó tervét, valamint hogy megóvjuk a belső felbomlástól és a külső támadásoktól. „Felhívjuk mindenhol a felelős polgárokat és kormánytisztviselőket, hogy támogassák azokat a lépéseket, melyek célja a családnak… a fenntartása és megerősítése.” Létfontosságú megérteni ennek okát és mikéntjét.