A Parlament elé álltunk
A férjemmel Új-Zélandon éltünk, amikor 2012-ben a Parlament a házasság és a család újradefiniálását eredményező törvényjavaslatot vitatott meg. Elolvastuk a törvényjavaslatot, és aggódtunk amiatt, hogyan érintené a vallásszabadságot és az anyaság, az apaság és a házasság szent voltát.
A folyamat részeként a Parlament az ország minden lakosát felkérte a törvényjavaslat véleményezésére. Tisztában voltunk azzal, hogy az Úr házasságra és családra vonatkozó tana egyértelmű ebben a témában, és úgy éreztük, fel kell szólalnunk. A kérdőíven volt egy négyzet, melynek bejelölésével a kitöltők jelezhették, hogy készek a Parlament elé állni és megvédeni az álláspontjukat. A férjemmel egymásra néztünk, és azt mondtuk: „Jelöljük be!”
Pár hónappal később értesítettek, miszerint kiválasztottak minket arra, hogy elmondjuk a véleményünket egy parlamenti bizottság előtt. Sok ima és böjtölés után a férjem úgy érezte, hogy Dieter F. Uchtdorf elder gondolatait kell megosztania,1 én pedig erős késztetést éreztem arra, hogy visszatérjek ahhoz a pillanathoz, amikor Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) ismertette A család: Kiáltvány a világhoz című dokumentumot az 1995-ös általános segítőegyleti gyűlésen.2 Mindketten úgy éreztük, az Úr rávezet minket arra, amit mondanunk kell. Ehhez kétség sem férhetett. Azt is tudtuk, hogy ez nagyon nehéz lesz. Úgy határoztunk, hogy mindent Isten kezébe teszünk, és ezt mondtuk: „Azt fogjuk tenni és mondani, amit Te akarsz,”3 még akkor is, ha az talán nem népszerű. Jobban érdekelt minket, mi kerül feljegyzésre mindebből a mennyben, mint a Parlamentben.
Amikor elérkezett a nap, és szólítottak minket, azt mondták, hogy akár külön, akár együtt is elmondhatjuk a véleményünket. Rögtön arra gondoltunk: „Milyen jelképes ez! Természetesen együtt állunk ki a Parlament elé, és együtt védjük meg a család tanát.”
A beszámolónkat követően a képviselők kérdezgetni kezdtek minket. Úgy tűnt, nem tetszik nekik, amit mondtunk, és nem volt egyszerű felelni a kérdéseikre. Végül letelt az időnk, de mielőtt elmentünk, minden képviselőnek és sajtómunkatársnak adtunk egy példányt a beszámolónkból és A család: Kiáltvány a világhoz szövegéből is.
Nehéz helyzet volt, de megváltoztatta az életünket. Megtanultuk, hogy lehet (és kell is) másokkal beszélni az Úr házasságra és családra vonatkozó tanáról – és hogy ezt bátran, világosan és kedvesen is meg lehet tenni. Erősebb lett a Mennyei Atyával való kapcsolatunk, és elmélyült a család tanával kapcsolatos bizonyságunk. Bizonyságot teszünk arról a hatalmas áldásról és örömről, amely ennek az élménynek a hatására jelent meg az életünkben.