Marci és a templom
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Coloradóban él.
Marci fel-alá ficánkolt az ülésében. Kinézett a kocsi ablakán. Nagyihoz és Papóhoz mentek látogatóba. De ezúttal valami más különlegességet is meg fognak nézni.
„Mikor nézzük meg az új templomot?” – kérdezte Marci Anyutól.
„Holnap” – felelte Anyu.
Marci elmosolyodott.
Marci és a családja végre odaért Nagyi és Papó házához.
Másnap reggel Marci felvette a vasárnapi ruháját. Fura érzés volt hétköznap nyakkendőt hordani. Marci megreggelizett a családjával. Utána kocsiba ültek, és elmentek a templomi nyílt napokra. Most megnézhetik belülről az új templomot, még a felszentelés előtt.
„Látom a templomot!” – mondta Marci. Rámutatott a fehér épületre, amelyiknek a tetején Moróni angyal állt.
A templom mellett volt egy másik egyházi épület is. Marci és a családja először oda ment be. Megnéztek egy rövidfilmet. Valaki segített nekik fehér lábvédőt húzni a cipőjükre.
Végül eljött az idő, hogy belülről is megnézzék a templomot! Marci belépett a templom ajtaján. A szíve repesett az örömtől.
A falakon sok festmény volt. Néhány festményen imádkozó embereket látott. Más festményeken gyönyörű növények és állatok voltak.
Azután Marci meglátott egy festményt, amelyik mindegyiknél jobban tetszett neki. Jézust ábrázolta! Jézus kitárt karokkal állt.
„Olyan, mintha Jézus engem akarna megölelni” – súgta Marci Apunak.
„Jézus mindig tárt karokkal vár téged – felelte suttogva Apu. – Ő mindegyikünket szereti.”
Marci jó érzést érzett a szívében. Elképzelte, hogy Jézus mellett sétál a templomban. Elképzelte, ahogy Jézus megöleli.
Jézus szereti Marcit. És Marci is szereti Jézust!