Fiatal felnőtteknek
A Szabadító ismeri a fájdalmadat
Fénykép: Ashlee Larsen
E földi utazásunk során a legtöbben előbb-utóbb megtapasztaljuk a stressz által okozott kiégést, a szorongásból fakadó feszültséget, a szomorúság szürke fellegeit, vagy éppen a depresszió zsibbasztó ködét (mint az én esetemben). Ezek az érzések sokunkban felébrednek a zöldellő dombok és a napsütés felé vezető ösvényen, de attól még könnyen érezhetünk reménytelenséget.
A mentális egészség terén a legváratlanabb időben következhet be küzdelmes helyzet. Amikor éppen missziót szolgálsz és annyira másokra összpontosítasz, hogy elfeledkezel magadról. Amikor kisbabád van és azt érzed, hogy neked kellene a világ legboldogabb emberének lenned – ám egyszerűen mégsem vagy az. Amikor elveszíted egy szerettedet, és szinte nem is tudod elképzelni az életedet nélküle. Vagy amikor látszólag minden jól alakul, mégis az a mindent elsöprő érzés kerít hatalmába, hogy te nem vagy jól.
Olyan pillanatok ezek, amikor az életünket a Jézus Krisztus soha véget nem érő szeretetéből eredő békességgel kell megtöltenünk. A Szabadítónkra mindig számíthatunk, még akkor is, amikor elhagyatva vagy elveszve érezzük magunkat. Ő már érezte a fájdalmadat és tudja, hogyan segítsen.
Ne félj mások felé fordulni! Része Mennyei Atya tervének az, hogy szeressük egymást és törődjünk egymással (lásd Móziás 18:21). Az e havi rovat pedig pontosan erről szól: a mentálhigiénés kihívások legyőzéséről azáltal, hogy odafordulunk mások – különösképpen a Szabadító – felé.
Szeretve vagy.
Ezt üzeni valaki, aki maga is küszködik, de nem adja fel:
Emilia Brändh