Egy pohár meleg víz
A szerző Dél-Koreában, Szöulban él.
A medence vize jéghideg volt. Aztán Mindzsunnak támadt egy ötlete.
Mindzsun és Apa sietve érkezett az egyházi épületbe, odakint fagyosan süvített a szél a nyomukban. Bent is elég hideg volt. Mindzsun azt remélte, hogy majd melegebb lesz, amikor már többen lesznek.
Aznapra volt kitűzve volt Mindzsun barátjának, Csongminnak a keresztelője. Csongmin már találkozott a misszionáriusnővérekkel, és régóta gondolkodott azon, hogy meg fog keresztelkedni. Az egész egyházközség böjtölt és imádkozott érte. Végül eldöntötte, hogy megkeresztelkedik. Elérkezett a nagy nap!
Amikor Mindzsun és Apa belépett a helyiségbe, a medence még nem volt teljesen feltöltve. Leültek Mindzsun barátja, James mellé. Hamarosan bejött Csongmin is, fehér keresztelési ruhába öltözve.
„Egy kicsit idegesnek tűnik” – jegyezte meg James.
Mindzsun bólintott. Örült, hogy el tudott jönni a barátja keresztelőjére.
A medence hamarosan megtelt vízzel. Ideje volt elkezdeni a keresztelőt. Ám ahelyett, hogy elkezdték volna, a misszionáriusok néhány más egyháztaggal beszélgettek és aggodalmasnak tűntek. Apa odament, hogy megtudja, mi a baj.
„Mi történt?” – kérdezte Mindzsun Apától.
„Az épületben tönkrement a bojler, úgyhogy a medencében nagyon hideg a víz” – felelte Apa.
Mindzsun a medence felé pillantott. Amikor az ő keresztelőjét tartották, meleg volt odakint, meleg volt a víz, és még az apukája ölelése is meleg volt, amikor felemelkedett a víz alól. El sem tudta képzelni, milyen lehet hideg vízben keresztelkedni egy ilyen hideg téli napon.
Mindzsun figyelte, ahogy Csongmin bátran beleereszkedik a vízbe, hogy Keck elder megkeresztelhesse.
„Túl hideg! – mondta Csongmin. – Nem bírom ki benne.” Dideregve kimászott a medencéből. Mindzsun nagyon sajnálta a barátját.
Néhány perccel később Csongmin ismét megpróbált bemenni a medencébe. Ezúttal csak néhány lépést tudott megtenni, mielőtt gyorsan visszakozott volna. Ezután még kétszer próbálkozott. A víz fagyos volt! „Hagyjuk abba, jó?” – kérte végül Csongmin. Úgy nézett ki, mint aki mindjárt elsírja magát.
Mindzsun elmondott magában egy imát, és megkérdezte, hogyan tudna segíteni.
„Mit csináljunk?” – kérdezte valaki.
„Halasszuk el a keresztelőt?” – kérdezte egy másik hang. Mindenki szeretett volna segíteni Csongminnak, de fogalmuk sem volt, hogyan.
Aztán Mindzsunnak támadt egy ötlete. Oldalba bökte Jamest. „James! Gyere!”
Mindzsun és James átment a konyhába. Találtak egy nagy poharat és egy tálat. Megtöltötték őket forró vízzel a vízadagoló gépből, aztán óvatosan visszasiettek a medencéhez, és beleöntötték a forró vizet. „Talán ez segít felmelegíteni a vizet” – mondta Mindzsun.
Mindenki meglepődött. „Nahát, eszünkbe juthatott volna!” – mondta valaki.
Mindenki elkezdte hordani a meleg vizet a konyhából. Mások vizet forraltak a tűzhelyen. Megint mások a forró vizes edényekkel óvatosan végigsiettek a folyosón, és beleborították a tartalmukat a medencébe. Még az elemis gyerekek is besegítettek poharanként.
Végül a víz már elég meleg volt. Csongmin és Keck elder a medence közepére állt. Mindzsun melegséget érzett a szívében, miközben Keck elder szájából elhangzottak a keresztelési ima szavai. Amikor Csongmin kijött a vízből, mosolygott. Mindenki boldog volt.
Miután átöltözött száraz ruhába, Mindzsun megölelte a barátját. Tudta, hogy amikor bátran imádkozik, Mennyei Atya mindig segíteni fog neki abban, hogy tudja, mit kell tennie. Mindzsun soha nem fogja elfelejteni ezt a keresztelőt!