A bátyám felépülése és Mennyei Atya szeretete
A bátyám balesete után megtanultam, hogy van egy Atyám, aki szeret engem.
Illusztrálta: Dilleen Marsh
Yerko, a bátyám 19 volt, amikor egy részeg sofőr elütötte. Szerencsére Yerko barátja két héttel azelőtt végzett el egy elsősegélynyújtó tanfolyamot. Életben tartotta a bátyámat a mentők kiérkezéséig, akik azután kórházba szállították.
A legtöbb helyi kórházban csak egy ideggyógyász szokott ügyeletben lenni, de amikor Yerkót bevitték, éppen ott volt egy csoportnyi neurológus, akik egy konferenciára gyűltek össze. Mindannyian azonnal foglalkozni kezdtek vele.
Yerko hat hónapot töltött a kórházban, ebből három hónapot kómában. Ott-tartózkodása alatt édesanyám mindennap bent volt nála reggel 7-től este 7-ig. Az egyházközség és a cövek tagjai imádkoztak és böjtöltek Yerkóért, és papsági áldásokat is kapott. Az imáink 2011. január 1-jén lettek megválaszolva, amikor Yerko magához tért. Az egyháztagok továbbra is látogatták, és segítettek nekünk gondját viselni, miközben a kórházban lábadozott. Olyanok voltak ebben a nehéz időszakban, mint a szolgálattevő angyalok.
Yerkónak még ma is van néhány fizikai tünete, köztük a rövidtávú emlékezet kiesése. De képes járni, és rendesen tud beszélgetni is. Az orvosok alig hiszik el.
Yerko balesete idején én a Fiatal Nőknél voltam. Minden héten elmondtuk, hogy „Mennyei Atyánk lányai vagyunk; Ő szeret minket, és mi szeretjük Őt”, de soha nem értettem igazán a szavak jelentőségét. A baleset után megtanultam, hogy valóban van egy Atyám, aki szeret engem.
A templom ennek a szeretetnek az egyik megnyilvánulása. Yerkóval a szüleinkhez vagyunk pecsételve, tudtam tehát, hogy ha elveszíteném a bátyámat, akkor is újból vele lennék. Ez óriási vigaszt jelentett a családomnak és nekem is.
Rögtön a baleset után, amikor az orvosok azt közölték velünk, hogy Yerkónak már csak órái vannak hátra, buzgón imádkoztam Mennyei Atyához, hogy mentse meg őt. Miután életben maradt, missziót akartam szolgálni, hogy másokkal is megosszam az általunk átélt csodákat.
A bátyám felépülésének története sokak számára jelentett áldást azok közül, akiket Peruban misszionáriusként tanítottam. Amikor megosztottam az élményeinket – különösképpen olyanokkal, akik nehéz helyzetben találták magukat –, az megérintette a szívüket.
Gyakran tesszük fel a kérdést, hogy miért történnek kemény dolgok, de ha bízunk Mennyei Atyánk szeretetében, akkor tudjuk, hogy végül minden dolog együtt fog munkálkodni a javunkra (lásd Rómabeliek 8:28).