Meghallani az Ő hangját a gondterhes időkben
Az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás éves képzése – 2020
2020. június 9., kedd
Megtiszteltetés, hogy veletek lehetek ma! Nagyon szeretlek mindannyiótokat, akik olyan szorgalmasan munkálkodtok az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatásban. Idén 42 éve, hogy elkezdtem a teljes idejű tanítást az ifjúsági hitoktatásban. Hogy rohan az idő! Nagy becsben tartom az emlékeimet a tanulókról, oktatótársakról és egyéb munkatársakról, akikkel az évek során különböző megbízásokban szolgáltam. Lenyűgöz a több tízezer elhívott oktató, akik olyan sokat áldoznak az idejükből és szívükből a fiatalok életének megáldására. Részt vettem már néhány órájukon a világ minden pontján, és megérintett az, ami ezeken az órákon történik. Jill és én életünk azon szakaszában vagyunk, amikor néhány unokánk elég idős ahhoz, hogy hitoktatásra járjon, és nagyon hálásak vagyunk azoknak közületek, akik vagytok rájuk. Köszönöm nektek, akik részesei vagytok ennek a nagyszerű munkának.
Az idén Russell M. Nelson elnök közzétett egy rövidfilmet, melynek címe: #ŐtHallgassátok: Nelson elnök arra kér minket, hogy hallgassuk az Úr hangját1. Ezt mondta benne: „Amint e különleges év során az első látomás kétszázadik évfordulóját ünnepeljük, arra kérlek benneteket, hogy mélyrehatóan és gyakorta gondolkodjatok el ezen a kulcsfontosságú kérdésen: Ti miként hallgatjátok Őt? Továbbá arra kérlek titeket, hogy tegyetek azért, hogy jobban és gyakrabban hallgassátok Őt.” Belegondoltam ebbe a felhívásba, különösen a COVID-19 világjárvány és azon utóhatásai fényében, amelyek elkezdtek terjedni a világon a rövidfilm megjelenése idején.
Azon is elgondolkoztam, hogy az elmúlt néhány hónap különleges lehetőséget adott arra, hogy finomítsak azon, ahogyan én hallom Őt. Sokak szerettei estek áldozatul ennek a szörnyű betegségnek. A világjárvány megváltoztatta az életünket és az időbeosztásunkat, és megfosztott a jól megszokott napirendünk nagy részétől. Megváltoztatta a tanulásunk, a hódolatunk és szórakozásunk helyeit. Kénytelenek vagyunk másképp csinálni a dolgokat. Itt az IFH-ban ez lehetőséget ad nekünk arra, hogy áttekintsük, mit és hogyan csinálunk, hogy láthassuk, vajon az Úr szeretné-e, ha változtatnánk. Ő vezetni fog bennünket, ha meghalljuk Őt.
Úgy tűnik, hogy az emberpróbáló és feszült idők gyakran a mennyei iránymutatás idejét is jelentik azok számára, akik nyitottak rá. Gondoljatok bele az első látomás előzményeibe. Nem kis zavar és széthúzás2, valamint „nagy zűrzavar és ellenségeskedés”3 ideje volt. Joseph Smith próféta ezt mondta: „[E]lmémet komoly mérlegelés és nagy szorongás járta át…”4. Úgy érezte, gyászba borul a lelke a saját bűnei és a világ bűnei miatt.5 Ebben a számára emberpróbáló időben ment el a ligetbe, és nyíltak meg a mennyek.
Mi a helyzet a Liberty fogházában töltött idejével? A személyes körülményei szörnyűek voltak, és a teher, amely a vállára nehezedett, mikor a szenteket kiűzték Missouriból, amíg ő a fogházban volt, biztosan nagyon nehéz volt. Ám az Úr még ebben a nehéz helyzetben is megnyitotta Joseph értelmét.
Amikor idősebb Alma azzal a kihívással nézett szembe, hogy az egyházban gondok vannak, és sok egyháztag bűnöket követ el, „nyugtalankodott lelkében”6, és azon töprengett, mitévő legyen azon egyháztagokkal, akik áthágták Isten törvényeit. „Félt, hogy helytelenül tesz Isten szemében”7, ezért „teljes lelkét kiöntötte Istennek”8, és az Úr megtanította rá, hogyan bánjon a vétkesekkel.
Gondoljatok bele a halállal és pusztítással járó, különösen siralmas körülményekbe a nyugati féltekén, amelyek a Szabadító keresztre feszítését kísérték. Az áthatolhatatlan sötétség idején mindannyian meghallották és megértették a Szabadító hangját.9 Később, amikor az emberek összegyűltek a templom körül, hallották az Atya hangját, de csak harmadjára értették meg, amikor „kinyitották a fülüket, hogy hallják; és a hang irányába fordították a szemüket”10. Ekkor hallották, ahogy az Atya bemutatja a Fiát, és hallották e szavakat: „Őt hallgassátok.”11 Ez nyitotta meg a Szabadító szolgálatának lenyűgöző eseményeit azok számára, akiknek kiváltsága volt Őt hallgatni.
Ezen példák mindegyikében láthattuk a kinyilatkoztatás kiáradását, amely áldás volt az egyház és a világ számára – a korabeli emberek számára és a rákövetkező években is. Az érintettek nagyon személyes kinyilatkoztatásokban és áldásokban is részesültek.
Joseph a Szent Ligetben átélt élménye után – amellett, hogy megtudta, ne csatlakozzon egyetlen egyházhoz sem – „sok más dolgot”12 is megtudott. Az Úr emellett azt mondta neki, hogy bűnei megbocsáttattak.13
Liberty fogházában Joseph azt az ígéretet kapta, hogy „a tisztaszívűek, a bölcsek, a nemesek és az erényesek szüntelenül tanácsot, felhatalmazást és áldásokat kérnek kezed alatt.”14
Idősebb Alma nem csak azt tudta meg, miként bánjon a vétkesekkel, hanem személyes üzenetet is kapott. Megtudta, hogy örök élete lesz.15
Az emberek, akik hallották a Szabadítót, mikor ellátogatott a Bőség földjére, nem csupán Krisztus tanáról és egyéb, döntő fontosságú tanításokról tanultak, hanem egyenként megérinthették a sebeket a Szabadító testén, és személyes tanújává válhattak a Szabadító, Jézus Krisztus valóságának.16
Nemcsak a megbízásaink és az elhívásaink döntései terén számíthatunk iránymutatásra és sugalmazásra – az Úr eléggé szeret bennünket ahhoz, hogy személyes áldásokat és sugalmazást adjon nekünk az emberpróbáló időkben.
Alma könyvének vége felé ezt olvashatjuk: „…a nefiták és a lámániták közötti háború rendkívüli hosszúsága miatt sokan makacsak lettek… és megpróbáltatásaik miatt sokan béketűrőek lettek, olyannyira, hogy egészen az alázatosság mélységéig megalázkodtak Isten előtt.”17 Amikor szembenézünk ezekkel az emberpróbáló időkkel, béketűrőek lehetünk és megalázkodhatunk. Ez jó lehetőséget – figyelemre méltó alkalmat – teremt arra, hogy Őt hallgassuk.
Elég sok változást tapasztaltunk meg az elmúlt pár hónapban ahhoz, hogy megértsük, mely dolgoktól vagyunk megfoszthatók – olyan dolgoktól, amelyek jó szolgálatot tettek, ám nem létfontosságúak az előrehaladásunkhoz, sőt, akár le is lassíthatják a tempónkat, ha ragaszkodunk hozzájuk. Lehet, hogy olyan időszakban vagyunk, amikor változtathatunk, és felkészülhetünk a jövőre – kevesebb megkötéssel, mint a múltban.
Néha eltűnődök azon, hogy sokszor szólítottak-e, csak „nem akartam meghallani”18. A jelenlegi helyzet segíthet nekünk felülkerekedni ezen. Úgy érzem, lehetőségünk van a változásra és a felkészülésre oly módon, amilyent még sohasem láttunk19.
Támogatom az erőfeszítéseket, amelyek a célunk elérésére irányulnak, arra összpontosítva, miként tudjuk leginkább megáldani a felnövekvő nemzedék életét e változó időkben. Felkeltette az érdeklődésemet, hogy amikor az Úr lelki ajándékokról tanítja az egyházat, elmagyarázza, miszerint „egyeseknek megadatik a Szentlélek által, hogy ismerjék a szolgálat különbözőségeit, …irgalmasságait reá szabva az emberek gyermekeinek helyzetére”20. Az emberek gyermekeinek körülményei változnak, Ő pedig ezen körülményekre szabja az irgalmasságait. Szükségünk van a szolgálat különbözőségei ismeretének ajándékára, hogy az emberek gyermekeinek körülményei szerint segíthessünk. Ezek a körülmények változnak, és a jövőben is változni fognak.
Miközben megtanuljuk még inkább meghallani Őt, és megkapni a szeretett tanulóink tanításához szükséges segítséget, úgy érzem, rendelkezésünkre állnak majd személyes kincsek és tudás is – ahogy az Joseph Smith, Alma, és a Bőség földjének népe esetében is történt. Jönni fognak ezek a személyes üzenetek, amikor alázatosak és nyitottak vagyunk az Úr iránymutatására. Lehet, hogy váratlanok lesznek – mint oly sokszor azok esetében, akik másokra összpontosítanak –, de erőteljes áldásokat hoznak.
Tavaly nyáron Sissel, a norvég énekesnő lépett fel a Templom téri Tabernákulum kórus és szimfonikus zenekar tagjaival. A Slow down [Csendesedjetek el] című csodaszép dalt énekelte el.21 Erőteljes volt és megindító. Felkérlek benneteket, hogy keressetek rá és nézzétek meg a YouTube.com weboldalon. Napjainkban az üzenet különösen időszerűnek tűnik. Íme a dalszöveg egy része:
Kétségeim közepette,
Mikor oly nagy a szükség,
Zavaros gondolataim
Gyengéd hang oszlatja szét:
Lassíts, lassíts, csitulj,
Csitulj és várj, míg az Úr Lelke jő;
Lassíts és halld hangját,
És tudd, hogy Isten Ő.
Nyomorúságom idején,
Ha bizonytalan vagyok,
Mikor minden rám nehezedik,
Gyengéd, halk, tiszta hangot hallok:
Lassíts, lassíts, csitulj, gyermek!
Csitulj és várj, míg az Úr Lelke jő;
Lassíts és halld hangját,
És tudd, hogy Isten Ő.
Használjuk ki e történelmi pillanatot: Csendesedjünk el! Hallgassuk Őt! Majd haladjunk tovább előre! Ez hatással lesz azon fiatalokra, akik életét igyekszünk megáldani, és hatással lesz egyénenként ránk is.
Azért imádkozom, hogy az Úr áldjon meg mindannyiótokat. Jézus Krisztus nevében, ámen.