Fülöp-szigetek, Matnog ifjúsági hitoktatási rövidfilm

Az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás éves képzése – 2020

Richard Manahan: Matnog a Fülöp-szigeteki Sorsogon tartomány egyik települése. Innen lehet eljutni Luzonról a Viszajan-szigetekre. Matnog utazók százezreinek jelent kaput Luzon és Viszajan között, éppen úgy, ahogyan az ifjúsági hitoktatás az élet még jobb lehetőségeinek kapuját jelenti a tanulói számára.

Alex Castidades: A nevem Alex Castidades, ifjúsági hitoktató vagyok, és a Matnog gyülekezet új gyülekezeti elnöke. Szeretném mindenkinek elmondani, hogy 2012-ben az ifjúsági hitoktatási program 22 beiratkozással indult el, és folyamatosan bővült, egészen az idei évig. Nem csupán a beiratkozók, de a végzősök száma is minden évben növekszik.

Richard Manahan: Fokozatosan nőtt, először 55-re, ma pedig 110 tanulójuk van. A beiratkozás 100%-os. Az összes lehetséges ifjúsági hitoktatási tanulót be tudták íratni. Ez így volt 2015, ’16, ’17, ’18, ’19-ben is, majdnem mindig 100%, mivel hisznek abban, hogy az ifjúsági hitoktatás valóban meg tudja változtatni az emberek életét.

Edilberto Gabelo: Edilberto Gabelo vagyok a Matnog gyülekezetből. Hat évvel ezelőtt hívtak el gyülekezeti elnöknek. Átnéztem a CMIS-ünket, a tagsági feljegyzéseinket. Megtaláltam azon fiatalok felsorolását, akik lehetséges ifjúsági hitoktatási tanulók. Sok gond volt, mivel senki nem figyelt oda az ifjúsági hitoktatásra. Interjút tartottam visszatért misszionáriusokkal. Az első Alex fivér volt. Ő elkötelezte magát.

Richard Manahan: Ezt a fivért és nővért javasolták az ifjúsági hitoktatás tanítására. Alex Castidades fivért és Margie nővért. Valójában itt kezdődött el, mert láttam, hogy nekik szívügyük a program.

Alex Castidades: A fiatalok addig nem tudtak ifjúsági hitoktatásra járni, ahogy felsőfokú hitoktatásra sem. Leginkább azért, mert nem egyháztag családból származtak. Másodsorban pedig azért, mert messze laknak a kápolnától.

Margie Adiong: Új tanítóként nem tudtam, miből is áll az ifjúsági hitoktatói elhívásom. Nagyon nehéz volt elindítani a programot, különösen, ami a fiatalok buzdítását illeti. Akkoriban annyira tartózkodók voltak.

Edilberto Gabelo: Szükségem volt a Szentlélek hatására. Istentől kellett útmutatást kérnem, hogy meg tudjam nyitni a fiatalok szívét, valamint a szüleikét, hogy elköteleződjenek, készségesek legyenek és támogassák a fiatalokat.

Alex Castidades: Akkoriban ifjúsági hitoktatóként részt vettem a gyülekezeti elnökséggel és az összes egyházi vezetővel tartott tanácsgyűlésen, és ott beszéltük meg, hogy először mit tegyünk. Az egyik misszionárius azt javasolta, hogy az egész gyülekezet böjtöljön azokért, akik elvesztek.

Richard Manahan: Ebben rögtön egyetértettünk. A célunk ugyanaz volt: fel akartuk karolni őket, mivel az egyházban fontos az, hogy minden tőlünk telhetőt megtéve őszintén meghívjunk minden lehetséges ifjúsági hitoktatási tanulót. Így tettünk. Elmentünk és mindannyiukat meglátogattuk. Folyamatosan toboroztunk, és a tevékeny ifjúsági hitoktatási tanulókat is bevontuk, hogy segítsenek ebben.

Stephanie Pantone: Óra után megvártuk egymást az iskola kapujánál, és onnan együtt mentünk az ifjúsági hitoktatási órára.

Alex Castidades: Én kora reggeli órákat tartok ebben a gyülekezetben. Hajnali 3 órakor kelek fel, hogy elkészüljek, és odaérjek a kápolnában 5 órakor kezdődő ifjúsági hitoktatási órára. A tanulók előtt kell odaérnem, hogy elő tudjam készíteni az ifjúsági hitoktatáson használandó anyagokat. Az ifjúsági hitoktatás után egyenesen dolgozni megyek. Két órát utazom a kápolnától a munkahelyemig. Először nagyon nehezen ment. Délután pedig 5 órára vissza kell érnem a kápolnába Matnogban, hogy újabb ifjúsági hitoktatási órát tartsak. Ha már 3 körül Matnogba érek, és még van időm, akkor meg kell látogatnom az ifjúsági hitoktatási tanulóimat és a szüleiket. Vagyis szinte mindennap körbemegyek és meglátogatom otthon a tanulóimat.

Margie Adiong: Őt elhívták mindennapi ifjúsági hitoktatónak, én pedig az otthon tanulók tanítója lettem. Nehéz volt a fiatalokra összpontosítani, különösen azokra, akik messze laknak, nem csupán pár méterre, hanem jó néhány kilométerre a kápolnától. Fel kell keresni őket az otthonukban, hogy részt vehessenek az ifjúsági hitoktatási programban. Mostanra már 23 otthon tanuló diákom van, és hetente egyszer mindegyiküket meglátogatom.

Richard Manahan: Nem becsülhetjük alá azt, hogy kiből mi válhat. Én valóban Isten nagyon is becses fiaiként és leányaiként tekintek rájuk. Meg vagyok győződve arról, hogy a program valóban meg tudja változtatni az életüket. Ezért állunk hozzá ilyen lelkesen a programhoz. Eddig idén 12-en mentek misszióba, és még többen is fognak.

Margie Adiong: A vezetők sok mindent csinálnak, például tevékenységeket szerveznek a fiataloknak, hogy ismerkedhessenek egymással, ami egyben az ifjúsági hitoktatási programot is reklámozza közöttük.

Erica Villareal: Engem nagyon is megáldott az ifjúsági hitoktatás, mert megerősítette a hitemet, segített megerősödni és támaszkodni az Úr erejére.

Arnold Cariso: Én misszióba készülök azzal, hogy az ifjúsági hitoktatásra járok.

Margie Adiong: Nagyon örülök! Látom, hogy a fiataloknak törődésre van szükségük. Én is anya vagyok, és azt akarom, hogy érezzék, hogy szeretik őket. Ha valamelyik tanuló nem tud órára jönni, akkor annak nem örülök, mert tudom, hogy valami gond van, és ilyenkor meg akarom tőlük tudni, hogy mi az. Ezért még ha messze laknak is, én minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy meglátogassam őket, kimutatva ezzel azt, hogy fontosak és különlegesek.

Richard Manahan: Mint már mondtam, nem lepődnék meg, ha egy napon ezekből a fiatalokból sokan vezetők lennének az egyházban ezen a területen, talán a kerületben.

Résztvevők:

Richard Manahanifjúsági és felsőfokú hitoktatási koordinátor

Alex Castidadesifjúsági hitoktató

Edilberto Gabelokorábbi gyülekezeti elnök

Margie Adiongotthon tanulók ifjúsági hitoktatója

Stephanie Pantoneifjúsági hitoktatási tanuló

Erica Villarealifjúsági hitoktatási tanuló

Arnold Carisoifjúsági hitoktatási tanuló