Az oktatók jelentik a valódi különbséget
IFH éves képzési közvetítés
2020. június 9., kedd
Köszönöm, kedvesem, hogy megkértél a bizonyságom megosztására.
Először kilencéves koromban hallottam az egyházról. Ezután nyolc éven keresztül kérleltem édesapámat, adjon engedélyt, hogy megkeresztelkedhessek, de mindig nemet mondott. Azt mondta, túl fiatal vagyok ahhoz, hogy ilyen fontos döntést hozzak meg, és bizonyítanom kell neki, hogy tényleg ezt akarom.
Habár nem voltam az egyház tagja, elvégeztem négyévnyi napi szintű ifjúsági hitoktatást. A hitoktatást minden reggel hat órakor tartották a gyülekezeti házban. Édesapám azzal a feltéttel engedett el, hogy az oktató felvesz engem a házunknál. Szerencsére csodás hitoktatóm volt, aki minden reggel 5:30-kor értem jött, és kocsival elvitt engem a hitoktatásra. Apukám minden reggel 5:00-kor felébresztett, én pedig felöltöztem, és vártam, hogy odaérjen az oktatóm. Mindig nagyon álmos voltam, és azt mondtam magamban: „Kérlek, ne gyere. Kérlek, ne gyere.” Ám ő mindig ott volt. Minden reggel boldogan eljött.
Nagyon áldottnak és hálásnak érzem magam a szorgalmas hitoktatómért, aki könnyen elengedhette volna a kezem, de nem így tett.
Harminc évvel később egy ideig lehetőségem volt ifjúsági hitoktatást tartani otthon a lányomnak. Abban az évben az iskolai órarendje miatt nem tudott részt venni a hitoktatáson a gyülekezeti házban. A lányomban túltengett az energia, és nem volt valami izgatott, hogy 45 percen keresztül egy helyben üljön, különösen nem így, hogy én voltam az oktatója. Ezért úgy döntöttem, hogy különleges órákkal készülök, és úgy bánok a lányommal, mintha ő lenne a legjobb hitoktatási tanuló, habár ő volt az egyetlen. Az év végén boldog volt, és érezte Mennyei Atyánk iránta érzett szeretetét, és én is éreztem.
Fivérek és nővérek! A lányomhoz hasonlóan én is tudom, hogy Isten szava hozhatja el a változást az elménkben, a hozzáállásunkban, és abban, hogyan tekintünk magunkra és egymásra.
Zárásként szeretném megosztani ezt a gyönyörű idézetet Henry B. Eyring elnöktől:
„Csodálatos oktatók! Olyan sok erőfeszítést és áldozatot fektettetek már az ige tanítására való felkészülésbe, a tanításba és a tanulókról való gondoskodásba. […] Most pedig hozzátehetitek az abba vetett hiteteket, hogy még több tanulónk hozza majd meg a döntéseket, amelyek valódi megtéréshez vezetnek.”1
Erről teszek bizonyságot Jézus Krisztus nevében, ámen.