törekedni
Az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás éves képzése – 2020
2020. június 9., kedd
Ulisses Soares elder: Kedves fivéreim és nővéreim! Bárhol is legyetek, igazán nagy megtiszteltetés számunkra, hogy a feleségemmel ma veletek lehetünk. Az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma üdvözletét és szeretetét hozom mindannyiótoknak. Nelson elnök személyes jókívánságait küldi nektek. Mindig arra kér bennünket, hogy bárkivel is találkozunk, osszuk meg jókívánságait és szeretetét irántuk. Igazán értékeli az Isten gyermekei számára nyújtott szolgálatotokat.
Kedves munkatársaim! Mielőtt folytatnám, szeretném kifejezni személyes és mély hálámat az ifjúsági és felsőfokú hitoktatásban nyújtott figyelemre méltó szolgálatotokért. Kiváltságotokban áll tanítani és segíteni a felnövekvő nemzedéket, hogy a Szabadító nyomdokaiban járva az örökkévalóság felé haladjanak. Isten legnemesebb lélekgyermekeit tanítjátok, akik visszatartattak, hogy a történelem ezen szakaszában jöjjenek a földre. Kedves prófétánk, Nelson elnök úgy utal e nemes lelkekre mint Isten legkiválóbb csapatára, a legjobb játékosaira, a hősökre, akik részt vehetnek ebben a végső, nagyszabású egybegyűjtési eseményben – Izráel egybegyűjtésében.1 E nagyszerű csapat képes véghezvinni a lehetetlent, illetve segíteni az egész emberi család sorsának alakításában.2
Kedves feleségem, Rosana is itt van velem ezen a mai különleges gyűlésen. Az elmúlt 39 év során ő volt a fény az életemben. Jóságának és csodás példájának köszönhetően családunk minden tagját arra ösztönzi, hogy krisztusibbá váljunk. Rosanával olyan áldások részesei vagyunk, amelyeket az igazán elkötelezett ifjúsági és felsőfokú hitoktatóktól fiatalkorunkban kapott tanítások alkalmazása hozott az életünkbe. Hithű szolgálatuk óriási hatással volt életünkre, amikor első lépéseinket tettük meg Jézus Krisztus evangéliumában. Ezen elkötelezett oktatók segítettek nekünk Jézus Krisztus evangéliumának igazságai szerint alakítani az életünket, valamint útmutatást nyújtottak, amint igyekeztünk a Mennyei Atyánkhoz visszavezető ösvényen járni. Szeretném felkérni a kedvesemet, hogy ossza meg az érzéseit arról, milyen áldásokat hozott számára az ifjúsági és a felsőfokú hitoktatás új megtértként az egyházban, illetve a krisztusi tulajdonságok kifejlesztésére tett erőfeszítései során. Megosztanád a gondolataidat, drágám?
Rosana Soares nővér: Köszönöm, kedvesem, hogy megkértél a bizonyságom megosztására.
Először kilencéves koromban hallottam az egyházról. Ezután nyolc éven keresztül kérleltem édesapámat, adjon engedélyt, hogy megkeresztelkedhessek, de mindig nemet mondott. Azt mondta, túl fiatal vagyok ahhoz, hogy ilyen fontos döntést hozzak meg, és bizonyítanom kell neki, hogy tényleg ezt akarom.
Habár nem voltam az egyház tagja, elvégeztem négyévnyi napi szintű ifjúsági hitoktatást. A hitoktatást minden reggel hat órakor tartották a gyülekezeti házban. Édesapám azzal a feltéttel engedett el, hogy az oktató felvesz engem a házunknál. Szerencsére csodás hitoktatóm volt, aki minden reggel 5:30-kor értem jött, és kocsival elvitt engem a hitoktatásra. Apukám minden reggel 5:00-kor felébresztett, én pedig felöltöztem, és vártam, hogy odaérjen az oktatóm. Mindig nagyon álmos voltam, és azt mondtam magamban: „Kérlek, ne gyere. Kérlek, ne gyere.” Ám ő mindig ott volt. Minden reggel boldogan eljött.
Nagyon áldottnak és hálásnak érzem magam a szorgalmas hitoktatómért, aki könnyen elengedhette volna a kezem, de nem így tett.
Harminc évvel később egy ideig lehetőségem volt ifjúsági hitoktatást tartani otthon a lányomnak. Abban az évben az iskolai órarendje miatt nem tudott részt venni a hitoktatáson a gyülekezeti házban. A lányomban túltengett az energia, és nem volt valami izgatott, hogy 45 percen keresztül egy helyben üljön, különösen nem így, hogy én voltam az oktatója. Ezért úgy döntöttem, hogy különleges órákkal készülök, és úgy bánok a lányommal, mintha ő lenne a legjobb hitoktatási tanuló, habár ő volt az egyetlen. Az év végén boldog volt és érezte Mennyei Atyánk iránta érzett szeretetét, és én is éreztem.
Fivérek és nővérek! A lányomhoz hasonlóan én is tudom, hogy Isten szava hozhatja el a változást az elménkben, a hozzáállásunkban, és abban, hogyan tekintünk magunkra és egymásra.
Zárásként szeretném megosztani ezt a gyönyörű idézetet Henry B. Eyring elnöktől:
„Csodálatos oktatók! Olyan sok erőfeszítést és áldozatot fektettetek már az ige tanítására való felkészülésbe, a tanításba és a tanulókról való gondoskodásba. […] Most pedig hozzátehetitek az abba vetett hiteteket, hogy még több tanulónk hozza majd meg a döntéseket, amelyek valódi megtéréshez vezetnek.”3
Erről teszek bizonyságot Jézus Krisztus nevében, ámen.
Soares elder: Köszönöm, kedvesem, a becses szavaidat. Csodálatos, nem?
Remélem, nem becsülitek alá azon képességeteket, hogy ifjúságunkat arra befolyásoljátok és buzdítsátok, hogy igazlelkűségre törekedjenek az életükben. A drága Packer elnökünk szavaival élve: ellenséges területen nőnek fel. A tanításukra irányuló elkötelezett szolgálatotok révén hitben és engedelmességben nőhetnek fel, valamint lelkileg ellenállókká válhatnak. Megtanulják majd, miként kezeljék és győzzék le a kísértést.
Kedves fivéreim és nővéreim! Az ifjúsági és felsőfokú hitoktatási programok az egyház stabilitásának és erejének legjelentősebb oszlopai közé tartoznak. Biztosíthatlak benneteket afelől, hogy az Úr elvégzi az „Ő munkáját és dicsőségét – hogy véghezvigye az ember halhatatlanságát és örök életét”4 – a ti becses szolgálatotok révén az Ő és az Ő gyermekei számára. Ezért aztán a közös fő célunknak mindig Mennyei Atyánk gyermekei szabadításának és felmagasztosulásának kell lennie.
Az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatásban munkálkodó oktatók és vezetők számára készült Az evangélium tanítása és tanulása című csodálatos kézikönyvben a következő komoly kijelentést olvashatjuk: „Az a célunk, hogy segítsünk a fiataloknak és a fiatal felnőtteknek megérteni [azokat] és rábízni magukat a Jézus Krisztus engeszteléséről szóló tanításokra, érdemessé válni a templom áldásaira, és felkészíteni magukat, családjukat és más embereket a Mennyei Atyánkkal való örök életre.”5
Ez a megbízás összhangban áll az Általános kézikönyv: Szolgálat Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházában kijelentésével: „Az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás (IFH) segít a szülőknek és az egyházi vezetőknek a fiatalok és a fiatal felnőttek támogatásában a Jézus Krisztusba és az Ő visszaállított evangéliumába vetett hitük gyarapításában.”6
Az egyik legnagyobb kihívás számunkra, akik a lelkek megmentésének e csodás munkájában veszünk részt, az a törekvés, hogy váljunk valamilyenné, vagyis hogy az Úr elvárásainak megfelelő tanítvánnyá növekedjünk. Aztán Ő majd képessé tesz bennünket arra, hogy hatással legyünk a tanulóink életére, amint ők az örök élet ösvényén haladnak. A valamilyenné válás ezen elgondolása szorosan kapcsolódik az Ő célja eléréséhez szükséges három elem egyikéhez, amelyet Az evangélium tanítása és tanulása kézikönyv ír le: „Jézus Krisztus evangéliuma szerint élünk, és törekszünk a Lélek társaságára. Viselkedésünk és kapcsolataink példaértékűek otthonunkban, az osztályteremben és a közösségben. Folyamatosan törekszünk jobbá tenni teljesítményünket, tudásunkat, hozzáállásunkat és jellemünket.”7
Pál apostol tanított arról, milyen fontos magunkévá tennünk ugyanezen krisztusi mértéket. Az Efézusbeliekhez írott levelében azt mondta:
„És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul:
A szentek tökéletesbbítése czéljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére:
Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére.”8
A létfontosságú kérdésünk tehát az lehet, hogy miként tehetjük magunkévá Krisztus teljességének mértékét a szolgálatunk révén, amint igyekszünk segíteni másokat ugyanebben. Jézus Krisztus evangéliuma segítséget nyújt számunkra e téren. Fontoljunk meg együtt néhány tantételt kísérletképpen e kérdés megválaszolására.
Az első és legalapvetőbb tantétel mindig a Mester, Jézus Krisztus követése. Ha buzgón tükrözzük Jézus Krisztust a hozzáállásunkban, a szavainkban és a tetteinkben, azzal megnöveljük a képességünket mások arra irányuló befolyásolására és meggyőzésére, hogy felkészüljenek és alkalmassá váljanak az örök életre Mennyei Atyjukkal. Mindeközben pedig segíthetünk a fiataljainknak megtanulni szeretni az Urat, hiszen amit szeretnek, az határozza meg, mire törekednek. Amire törekednek, az határozza meg, mit gondolnak és tesznek. A gondolataik és tetteik pedig meghatározzák, kivé válnak.
Ti és én Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházát képviseljük a világban. Minden, amit teszünk és mondunk, az egyház képét, annak igazságait és végső soron a Szabadítót tükrözi. Minél inkább igyekszünk jobban megérteni az evangéliumot, és összhangba hozni azzal az életünket, annál nagyobb erőfeszítésre kell késztetést éreznünk a Jézus Krisztushoz hasonlóvá válásra. Dallin H. Oaks elnök egy alkalommal ezt tanította:
Jézus Krisztus evangéliuma az a terv, mely által azzá válhatunk, akivé Isten gyermekének válnia kell. Ez a szeplőtelen és tökéletes állapot az egymást folyton követő szövetségek, szertartások és cselekedetek, a helyes döntések összessége és a folyamatos bűnbánat eredményeként valósul majd meg.”9
Nemrégiben beszélgettem néhány ifjúsági és felsőfokú hitoktatási osztálytársammal Brazíliából, ahol felnőttem. Nagyon megérintett, amit arról mondtak, hogy milyen krisztusi hatással voltak rájuk az oktatóik az életük létfontosságú döntésekkel teli időszakában. Hallgassuk meg, mit mondott néhányuk.
Barretto nővér: Jó, vissza a fiatalkoromba. Azt hiszem – nem, nem hiszem, biztosan tudom –, hogy minden döntésnek és mindannak, amit reméltem, amiről álmodoztam, szilárd alapja volt, amikor tanulmányoztam az evangéliumot. Különösen nagyon élénken emlékszem az ifjúsági hitoktatásra. Igen fiatal voltam – az ifjúsági hitoktatás pedig csak akkor indult Brazíliában –, és még mindig emlékszem a nagyszerű oktatóimra, az elkötelezett tanárokra, valamint arra, ahogyan megszerettem a Szabadítót. Az ifjúsági hitoktatáson szerzett bizonyságom növekedett és gyarapodott – nagyon sokat –, ma pedig ezen időknek, azoknak a tanításoknak, azoknak az oktatóknak, és az akkor hozott döntéseknek köszönhetően vagyok az, aki vagyok.
Silva nővér: Úgy gondolom, nekem akkorriban az oktatóm volt nagyon fontos. Mivel új megtért voltam, rengeteget segített, hogy megértsem azokat a tantételeket, illetve hogy miként alkalmazzam őket az életemben, és törekedjek Jézus Krisztus tulajdonságaira, mint a türelem, a tudásban való növekedés, valamint az élő prófétáknak való engedelmesség. Mindez idővel segített nekem kifejleszteni a képességet a Szentlélek, vagyis a Lélek suttogásainak meghallására. Ez kulcsfontosságú nekem, hiszen új megtért voltam még. Minden a tanítón múlt. Nagy tudással rendelkezett, és sok tanulónak segített kifejleszteni ugyanezt a tudást. Megválaszolta a kérdéseinket, és így tovább. Ez aztán segített bizonyságot szereznem és erősnek maradnom az evangéliumban.
Gonçalves elder: Nos, amint megkeresztelkedtem, amint először beléptem a kápolnába, azonnal bevontak a fiatalok és az ifjúsági hitoktató. Meghívott az óráira. A tanév már elindult, így igyekeznem kellett, hogy kitöltsem a feladatlap-csomagokat, hogy arra az évre bizonyítványt kaphassak. Nem tanultam semmit a kitöltögetésből, viszont megtanultam bekapcsolódni az egészbe, ami elengedhetetlen volt. Ez igen fontos volt, hiszen vágy ébredt bennem a szentírások jobb megismerésére, amire nem gondoltam korábban, és amit nem értettem addig. A kezdeti izgatottságot követően aztán a részvétel öröme az életem részévé vált. Ez lett a normális, és vágyat éreztem arra, hogy többet tudjak a szentírásokról, illetve gyakoroljam mindazt, ami oly igaznak tűnt és oly nagy áldásokat hozott a fiatalok életébe, amelyek megmutatkoztak a cselekedeteikben is. Visszatekintve emlékszem erre: azon fiatalok cselekedetei révén megláttam az igazságot.
Soares elder: Pál apostol Timótheusnak írt levele egy fontos tanácsra emlékeztet bennünket, amelyet meg kell fogadnunk ahhoz, hogy valóban jó hatással lehessünk másokra: „légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban.”10
A második tantétel, amelyről említést szeretnék tenni, az, hogy bátorsággal és világosan tanítsuk az igazságot. Ti és én is arra kaptunk elhívást, hogy Jézus Krisztus evangéliumát tanítsuk. Nem szabad a saját gondolatainkat vagy elképzeléseinket tanítanunk, még a szentírásokkal keverve sem. Az evangélium „Istennek hatalma …minden hívőnek idvességére”11, és egyedül Jézus Krisztus és az Ő evangéliuma által szabadulunk meg. A Szentlélek iránymutatása és segítsége révén az evangélium tantételeit úgy kell tanítanunk, ahogyan azokat az egyház alapműveiben, valamint az újkori apostolok és próféták szavaiban találjuk, ahogy azokat napjainkban tanítják. Az igazság eszközeinek kell lennünk, és azt oly egyértelműen kell tanítanunk nekik, hogy ne zavarják össze őket a világ bölcselkedései. Gyönyörű olvasni, miként jellemzi Alma Isten igéjének az emberek szívére gyakorolt hatalmát, illetve azt, milyen természetes módon erősíti meg a hitet. Olvassuk el együtt az Alma 32:42-t:
„És szorgalmatok, és hitetek és türelmetek miatt az igével szemben annak táplálása során lehet az, hogy gyökeret ver bennetek, íme, hamarosan szedhettek annak gyümölcséből, ami a legértékesebb, ami édes, felülmúlva mindazt, ami édes, és ami fehér, felülmúlva mindazt, ami fehér, igen, és tiszta, felülmúlva mindazt, ami tiszta; és egészen addig lakmároztok majd ebből a gyümölcsből, amíg el nem teltek, hogy se nem éheztek, se nem szomjaztok.”
Fivérek és nővérek! E nagyszerű szentírás szemlélteti az igazság hatalmát, amelyet fiataljaink a szívükbe fogadhatnak, és amely jó tettekre ösztönözheti őket az életükben. Ne feledjétek, hogy az eredményes tanítás a vezetés lényege az egyházban. Az örök élet csak akkor jön el, amikor a férfiakat és a nőket olyan eredményesen tanítják, hogy ők megváltoztatják és megfegyelmezik életüket. Nem lehet őket igazlelkűségre vagy a mennybe kényszeríteni. Vezetni kell őket, és ez eredményes tanítást jelent.12
Az áprilisi általános konferencián Russell M. Nelson elnök tanított a Jézus Krisztus evangéliuma teljességének visszaállítása: Bicentenáriumi kiáltvány a világhoz kiadványról. Üzenete vége felé feladatot adott az egész egyháznak, hogy tanulmányozzák azt, gondolkodjanak el az igazságokon, valamint gondoljanak arra, milyen hatással vannak ezek az igazságok az életükre. Úgy hiszem, a mi megbízatásunk túlmutat ezen feladaton. Ti és én is egy olyan csoport tagjai vagyunk, akik azt a megbízást kapták, hogy eljuttassák e kiáltvány sugalmazott igazságait fiataljaink és fiatal felnőtteink szívébe. Bizonyos értelemben az ifjúsági és felsőfokú hitoktatók a 15 próféta, látnok és kinyilatkoztató kiterjesztését jelentik azon szerepükben, hogy kijelentsék ezeket az igazságokat a fiataloknak, felkészítésként az utazásukra egy meglehetősen zavaros világba. Nektek és nekem létfontosságú feladatunk, hogy valóra váltsuk e kiáltvány áldásait az ő életükben. Mindannyian tudjuk, hogy emberpróbáló időkben élünk. A világ megfeledkezik Jézus Krisztus és Mennyei Atya fontosságáról és szerepükről az emberek életében, valamint szem elől veszítik a saját isteni természetükről alkotott képet. Az emberek szívében Jézus Krisztus evangéliuma szent és végső igazságainak helyét egyre inkább a világi bölcselkedések veszik át. Ti és én is hatalmas lehetőséggel bírunk arra, hogy eszközök legyünk az Úr kezében fiataljaink megáldására, valamint arra, hogy az e kiáltványban kijelentett igazságokat egyértelműen és erőteljesen eljuttassuk a szívükbe.
Hadd osszak meg veletek néhány további gondolatot a jó barátaimtól arról, miként segítettek nekik az egyértelműen és bátran tanított igazságok gyökeret ereszteni Jézus Krisztus evangéliumában.
Silva elder: Az első dolog, ami eszembe jut, az oktatók példája, hiszen erre a forrásra tekintünk, és olyanok szeretnénk lenni, mint ők. Mindig is azt gondoltam: „Vajon lehetséges, hogy egy nap nekem is ilyen családom legyen? Vajon lehetséges, hogy egy nap tényleg ilyen dolgokat tegyek?” A tan – elsősorban pedig a példán keresztül tanított tan – néhány hatása, ahogyan mondják, a befogadás, vagyis alkalmaznunk kell az adott helyzetre és a körülményeinkre. Ezt igyekeztem én is tenni, a lehető legjobban, a képességeim szerint, hogy én magam is minden nap jobb lehessek, és a lehető legjobb döntéseket hozhassam – ahogyan a legjobb döntésemmel is tettem, amikor a feleségemet választottam, ami egyike volt azoknak a dolgoknak, ami segített.
Baretto nővér: Mindig is példaként tekintettem az oktatóimra. Egyikükre még ma is különösen emlékszem. Nagyon fiatal volt, még nem volt férjnél. Visszatért misszionáriusnővér volt, és amikor tanítás közben figyeltem, azt gondoltam: Olyan akarok lenni, mint ő. Szeretnék jobban hasonlítani rá; mert olyan volt, mint a Szabadító. Oly nagyon szeretett bennünket, és minden alkalommal, amikor minket tanított, éreztem a szeretetét és az elkötelezettségét az iránt, amit csinált. Az egyik dolog, ami fontos volt nekem, hogy én nem megtért voltam, mégis eljött a megtérésem időszaka. Az egyházba születtem, így amikor a történetünkről esett szó, az enyém más volt, hiszen nem emlékeztem arra, hogy valaha is kétségeim lettek volna vagy ne hittem volna az egyházban és az evangéliumban. Minden nagyon természetes volt számomra. Aztán úgy vélem, hogy biztosan mindenkinek az életében elérkezik az idő, amikor saját maga akarja megtudni, és pontosan ez volt számomra az ifjúsági és felsőfokú hitoktatáson, különösen az ifjúsági hitoktatáson töltött idő. Amikor gondolatban visszamegyek ide, látom, milyen létfontosságú időszak volt ez, amikor el kellett döntenem, miért vagyok az egyházban – hogy az egyház tényleg igaz-e számomra, illetve hogy van-e bizonyságom az evangéliumról és Jézus Krisztusról. Ezen időszaknak köszönhetően vagyok ma az, aki.
Gonçalves nővér: Először is, ott vannak az oktatók és a vezetők, akik bár nem tökéletesek, mégis rájuk szeretnénk hasonlítani, olyan családot szeretnénk, mint az övék, követni a példájukat, megszerezni ugyanazokat az ismereteket és tudást. Számos vezető volt rám nagy hatással, és mutatott nekem példát, ami miatt azt mondtam: Ilyen szeretnék lenni, ha felnövök. Ez pedig mindig arra késztetett, hogy bölcs döntéseket hozzak az életem során. Így aztán lépésről lépésre haladtam előre. Ahogyan Bednar elder is mondta a megtérésről, az nem azonnal következik be; lépésről lépésre, egy szívbéli változás, egy gondolatbéli változás, egy viselkedésbeli változás, és mindig Isten akaratára összpontosít. Szóval Isten akarata az első, aztán ezek az oktatók segítettek megértenem a szentírásokat, és megtanulnom szeretni a szentírásokat. Így aztán ez az életem részévé vált. Törekedtem arra, hogy Isten akaratának megfelelően bölcs döntéseket hozzak.
Soares elder: Egy másik tantétel, amelyről szeretnék szólni ma, azon parancsolat, hogy a tanulóinkat a Lélek által tanítsuk. Ti és én is mind az Úr ügyében munkálkodunk. Az Ő képviselői vagyunk; felhatalmaztak arra és megbíztak azzal, hogy Őt képviseljük és az Ő nevében cselekedjünk. Az Úr képviselőjeként jogosultak vagyunk a segítségére. Bizonyosan elvárt, hogy szorgalmasan készüljünk fel minden egyes órára, tökéletesítsük a különböző tanítási készségeket, valamint tanuljuk meg, miként segítsünk a tanulóinknak igazlelkűen gyakorolni az önrendelkezésüket. Nyilvánvaló azonban, hogy az Úrnak a Szentlélek révén nyújtott segítsége elnyeréséhez a tanított leckék során olyan életet kell élnünk, amely feljogosít bennünket e segítségre.
Az egyház tanítóihoz szólva az Első Elnökség kijelentette: „Szolgálatotok legfontosabb része saját napi lelki felkészülésetek lesz, többek között imádkozás, szentírás-tanulmányozás és a parancsolatoknak való engedelmesség által. Buzdítunk benneteket, hogy minden korábbinál nagyobb célzattal kötelezzétek el magatokat az evangélium szerinti élet mellett.”13 Ezután az Úr segítségét kérjük, Ő pedig megáld bennünket a Lelkével, hogy tudjuk, mit tegyünk. Mindig emlékezzetek arra, hogy a Lélek általi tanítás segít oly módon tanítanunk az osztály tagjait, hogy jobban megértsék az evangélium tantételeit, majd pedig ösztönzést érezzenek azok alkalmazására az életükben: „Aki tehát prédikál, és aki fogadja, megértik egymást, és mindketten épülnek, és együtt örvendeznek.”14 Talán nem is kell mondanom, de biztosíthatlak benneteket afelől, hogy a tanulóitok kizárólag a Lélek által fogadhatnak be örökkévaló igazságokat, amikor azokat ezen Lélek által tanítják nekik.
Nagyon tetszik, ahogyan Nefi leírta ezt a jelenséget: „És most én, Nefi nem tudom leírni mindazon dolgokat, melyeket népem között tanítottak; se nem vagyok olyan hatalmas az írásban, mint a beszédben; mert amikor egy ember a Szentlélek hatalma által beszél, a Szentlélek hatalma viszi el azt az emberek gyermekeinek szívébe.”15 Mily fontos szerepe is van a Léleknek a tanításunkban, hiszen elviszi az igazságot az emberek gyermekeinek szívéhez!
Kedves fivéreim és nővéreim! Lehetünk igen választékosak és ékesszólóak közönség előtt, a Lélek nélkül azonban a képességeink fabatkát sem érnek. Russel M. Nelson elnök nemrégiben azt tanította, hogy „soha nem volt sürgetőbb számunkra annak ismerete, hogy miként szól hozzánk a Lélek, mint most.” Majd hozzátette: „Az Istenségben a Szentlélek a hírnök. Olyan gondolatokat juttat az elménkbe, amelyeket az Atya és a Fiú át akar adni nekünk. Ő a Vigasztaló. Békés érzést hoz a szívünkbe. Bizonyságot tesz az igazságról, és megerősíti, mi igaz, amikor az Úr szavát halljuk és olvassuk.”16
A negyedik tantétel, melyről szeretnék ma szólni, az a szívből jövő tanítás. Vannak tanítók, akik elegáns, kifinomult mondatokat képesek megfogalmazni, melyek megragadóak és kellemesek a fülnek. Azonban a tanítók, akik lenyűgöző gondolatokat szívből szólva adnak át, ők azok, akik valóban képesek arra ösztönözni bennünket, hogy a tanultak szerint cselekedjünk. E tanítók némelyike talán nem olyan kifinomult szónok, amikor azonban a tanulók figyelnek rájuk, felnyílik a szemük és jobban megértik a tanultakat. Ezen oktatók képesek vágyat ültetni a szívükbe és az elméjükbe, amely befolyásolja és sarkallja a tanulókat a jó utáni kutatásra, valamint a felmagasztosulás iránti törekvésre. Azok a tanítók, akik a legnagyobb hatással voltak rám, szívből tanítottak engem. Nem ők voltak a legkiemelkedőbbek a tanítási technikák terén, mégis képesek voltak a szívhez szólni. Hatásuk kevésbé az előírt lecketervek vagy oktatási elméletek gépies követésének volt köszönhető, sokkal inkább a valódi törődésnek, az őszinteségnek, a szenvedélynek, valamint a meggyőződésnek. Parker Palmer, az amerikai szerző és pedagógus kijelentésével élve: „A jó tanítók rendelkeznek az összetartozás képességével. […] A jó oktatók által kialakított kapcsolatok kulcsa nem a módszereikben rejlik, hanem a szívükben – a szív pedig itt az ősi értelmében szerepel a helyként, ahol az intellektus, az érzelem, a lélek és az akarat találkozik az emberi énben.”17
Urunk, Jézus Krisztus volt a tökéletes példája e tantételnek. Fizikai lábnyomokat hagyott a tengerpart homokjában, ugyanakkor tanításai lelki nyomokat hagytak mindazok szívében és életében, akiket tanított. Ugyanazt az utasítást adja most nekünk, mint amelyet az Ő idejében élt tanítványainak, mely így szól: „Te kövess engem!”18
Hallgassuk meg az osztálytársaim és barátaim befejező gondolatait. Úgy vélem, még be sem mutattam őket nektek. E három házaspár Glaucia és Reinaldo Barreto, Lucelia és Mauro Gonçalves, valamint Celia Maria és Ramilfo Silva. E csodálatos emberek legtöbbjét gyermekkorunk óta ismerem. Figyeltem az életüket, és sokat tanultam az igazlelkű példájukból. Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza hithű, kitartó és elkötelezett tagjai ők, akik az evangéliumban nevelték családjukat, és teljes szívvel szolgáltak a feladatokban, amelyekre az Úr elhívta őket.
Barreto elder: Kiváló példákat láttam az életem során az ifjúsági és felsőfokú hitoktatók, tanítók, valamint az ifjúsági és felsőfokú hitoktatási koordinátorok és igazgatók személyében is. Azóta is nagyon jó barátságban vagyunk velük. Ki sem tudom fejezni a hálámat irántuk és a példájukért az életemben. Igen jó barátaim is. Mindig bátran beszélhettem velük bármiről. Oktattak, tanítottak, az evangéliumra is, a példájuk viszont csodálatos. Nagyon is hatással voltak rám.
Gonçalves nővér: Nagyon hálás vagyok az evangéliumért, valamint azért, hogy ebben nevelhettem a családomat, illetve hogy ma már láthatom mindannak a munkának a gyümölcseit, amelyet fiatalon végeztünk. Emlékszem, egy alkalommal a templom előtt álltam, amikor felszentelték, és ott énekelhettem Kimball elnök mellett a kórusban. Lobo nővér volt akkoriban a karmesterünk. Csak kevesen mehettek be a celesztiális terembe, nekem pedig megadatott, hogy a templomon belül érezhettem, hogy mindaz, amit ott tanultam, mindaz, amit fiatalon tanultam, az megérte, és elérte azt, hogy tényleg tovább akarjak haladni az örökkévalóságba. Az életben mindennek célja van, az én célom pedig az, hogy visszatérhessek Mennyei Atya színe elé a családommal és a barátaimmal.
Silva elder: A gondolataimban elsősorban hála van ezekért a bátor oktatókért, akik önkéntesen elköteleződtek, és valóban folyamatosan időt szánnak a tanításra való felkészülésre. Képtelenség kifejezni, mekkora hatással lehetnek az ilyen oktatók a tanulóikra. Olykor csak hosszú évek múlva vesszük ezt észre. Ők azonban tényleg a jót választják és az ösvényen maradnak. Ezért pedig igazán hálás vagyok. Bizonyságom van arról, hogy Joseph Smith Isten prófétája volt. Olyan élményekben volt részem, amelyek miatt nem tagadhatom meg, hogy Joseph Smith Isten prófétája. A Mormon könyve Isten szava. Ma is van prófétánk, aki irányít bennünket, aki kinyilatkoztatást kap, és tudom, hogy Jézus Krisztus tevékenyen vezeti az egyházat. Ezek a gondolataim Jézus Krisztus nevében, ámen.
Soares elder: Köszönöm, drága barátaim. Az Úr áldjon meg benneteket, amint jó példái maradtok annak, amit fiatalkorotokban tanultatok, és továbbra is meghatározzátok Jézus Krisztus evangéliumát mások szívében.
A végső és igen fontos tantétel, melyet szeretnék megosztani, a bizonyságtétel mindarról, amiről tudjuk, hogy igaz. Kedves társaim az evangéliumban! Szilárd bizonyságotok ereje örökre megváltoztatja majd a tanulóitok életét. Pontosan ez történt mindannyiónkkal, illetve az őseinkkel, amikor hallották a misszionáriusok bizonyságát. A Szentlélek hatalmán keresztül elnyert erős tanúbizonyság a sikeres élet megtartó ereje, amely békességet, vigaszt és bizonyosságot nyújt. Ebből születik annak bizonyossága is, hogy a Szabadító tanításainak folyamatos betartása széppé teszi az életet, biztonságossá a jövőt, és képessé tesz az ösvényünket keresztező kihívások legyőzésére. Erős bizonyságotok támogatja majd tanulóitok hitét, és segít nekik saját bizonyságot szerezni az evangéliumról. Bizonyságuk az egyik oszlop lesz majd, mely segít nekik felismerni Krisztus isteni engesztelő áldozatának hatalmát a saját életükben. Amint igazlelkűségben a bizonyságuk szerint cselekednek, biztosíthatlak benneteket afelől, hogy bizonyságuk egész életükön át pajzs lehet majd az ellenség kísérletei ellen hitük gyengítésére, valamint a hitetlenség elültetésére az elméjükbe. Ez az alap bátorságot nyújt majd nekik ahhoz, hogy határozottan kijelentsék az evangélium igazságait a világnak.
Az elemis ének így szól: „Tudom, hogy Atyám él és szeret engem, / A Lélek súgja nékem ezt, így nem kételkedek, / így nem kételkedek.”19
Ennek lelkületében tehát mai beszédemet a saját bizonyságom megosztásával szeretném zárni; a bizonyságoméval, amely sorról sorra épült, és amely tovább növekedik, amint őszinte szívvel tovább kutatom Isten szavának teljesebb megértését. E bizonyság magját azok a csodálatos misszionáriusok ültették el a szívemben, akik gyermekkoromban a családomat tanították. Ezután hithű szüleim gondozták, akik saját példájukkal és az Úr iránti elkötelezettségükkel tanítottak engem. Végül e bizonyság magja kivirágzott, amint bámulatos ifjúsági hitoktatóimat hallgattam, és késztetést éreztem, hogy már fiatalon ezek szerint cselekedjek.
Tudom, hogy Jézus a Krisztus. Tudom, hogy Ő él. Tudom, hogy szenvedett a bűneimért, feltámadt, és esélyt adott nekem a viselkedésem megváltoztatására. Tudom, hogy értem elfeledte saját magát; hátat fordított saját vágyainak, és pontosan azt tette, amire az Atya kérte Őt. Még a hatalmas szenvedés azon pillanatában is megtagadta magát, és azt tette, amit az Atya elvárt Tőle.
Tudom, hogy Mennyei Atyánk él és meghallja az imáinkat. Bizonyságomat teszem arról, hogy Ő megérti a fájdalmat. Tudom, hogy ez Jézus Krisztus igaz egyháza a földön. Az Úr valóban elindította az Ő evangéliumának és papságának visszaállítását Joseph Smith prófétán keresztül. Szeretem a Szabadítómat és Mennyei Atyámat, és szeretem szolgálni Őket. Egész életemben igyekeztem megmutatni a drága Uram iránti szeretetemet azzal, hogy szolgáltam Isten gyermekeit. Kedves fivéreim és nővéreim! Mily hálás vagyok az ifjúsági és felsőfokú hitoktatóimnak, akik fáradhatatlanul terelgettek engem az Úrnak nyújtott elkötelezett és szeretetteljes szolgálatuk révén. Minden akkor kezdődött, és ezért nagyon hálás vagyok.
Szeretlek benneteket, kedves testvéreim. Nagy öröm volt számomra, hogy itt lehettem ma veletek. Ismét köszönöm mindazt, amit az Úrért és az Ő népéért tesztek itt a földön. Mindezeket Jézus Krisztus nevében mondom, ámen.