Békességre lelni
„Kérlek, segíts, hogy ne érezzem magam olyan magányosnak.”
Zsófi próbált nem sírni, miközben búcsút vett a nővérétől, Esztertől. „Szeretlek!” – mondta Zsófi. Szorosan átölelte Esztert.
„Csak pár hónap, és találkozunk” – válaszolta a nővére. Eszter elköltözött otthonról, mert főiskolára ment. Zsófi egyik bátyja már korábban főiskolás lett, ezért ő sem lakott otthon. A másik bátyja pedig missziót szolgált éppen. Zsófinak úgy fognak hiányozni mindannyian!
Anyu megszorította Zsófi kezét. Nézték, ahogy Eszter elhajt az autóval. „Hiányozni fog nekünk” – mondta Anyu. Könnyek szöktek a szemébe.
Zsófi visszaballagott a házba. Bement Eszter üres hálószobájába, és magára csukta az ajtót. Aztán lehuppant Eszter ágyára, és sírni kezdett.
Valaki kopogott az ajtón. Anyu és Apu lépett be. Megölelték Zsófit. Együtt ücsörögtek Eszter ágyán, amíg Zsófi könnyei fel nem száradtak.
„Tudom, hogy most bánkódsz, mert Eszter elment – szólalt meg Apu. – Miért nem mondunk egy családi imát? Megkérhetjük Mennyei Atyát, hogy segítsen jobban éreznünk magunkat. Kérlek, Zsófi, mondanád te az imát?”
„Igen.” Zsófi lehajtotta a fejét. „Mennyei Atya! Köszönetet mondunk Neked mindenkiért a családban: Vincéért, Patrikért, Eszterért, értem, Anyuért és Apuért. Köszönjük, hogy örökre egy család lehetünk. Kérünk, segíts megvigasztalni minket. És kérlek, segíts, hogy ne érezzem magam olyan magányosnak.”
Zsófinak hiányzott a lefekvés előtti beszélgetés Eszterrel. De tudta, hogy Mennyei Atya meghallgatta az imáit. Tudta, hogy Ő majd segít neki jobban éreznie magát.
Másnap reggel olyan csendes volt Zsófiék otthona! Hiányzott neki a nevetés Eszterrel, miközben iskolába készülődtek. Hiányolta a közös reggelizést és beszélgetést. Időnként Eszter elmesélte neki, mit tanul éppen az ifjúsági hitoktatáson. Zsófi mindig békességet érzett, amikor az evangéliumról beszélgettek.
Megvan! Zsófinak támadt egy ötlete.
Előkészült az iskolára. Aztán megkereste Anyut.
„Szia, kincsem.” Anyu megölelte. „Készen állsz a sulira?”
„Elolvashatnánk egy konferenciai beszédet, mielőtt elindulok? – kérdezte Zsófi. – Szerintem segítene, hogy jobban érezzem magam.”
Anya elmosolyodott. „Kiváló ötlet!”
Felváltva felolvastak egy konferenciai beszédet a vigaszról. Zsófi szeretett Anyuval lenni. Jó érzés volt vele olvasni a beszédet.
Amikor végeztek, Zsófi mosolygott. „Majd megint csináljuk ezt!”
Még mindig hiányzott neki Eszter, Vince és Patrik. De már nem érezte magát annyira magányosnak. Választ kapott az imájára! Hiszen az anyukájával és az apukájával is időt tölthet. A próféták szavai pedig segíthetnek békességre lelnie.
Illusztrálta: Liz Brizzi