Torta és türelem
Hogyan lehetne Julia kedves a nagynénjével, amikor alig tud vele beszélni?
Julia az iskolai étkezdében ücsörgött barátnőjével, Soniával.
„Kicsit aggaszt, hogy hazamegyek, és találkozok a tíámmal” – mondta Julia.
„A tíáddal?” – kérdezte Sonia.
„Igen, a nagynénimmel – felelte Julia. – Jenny néni egy ideig látogatóban van nálunk. És szerintem nem túlzottan szeret engem. Nagyon szigorú és soha nem mosolyog. Még akkor sem, amikor én rámosolygok. Nem szeretném felbosszantani.”
„Legalább te mosolyogsz – mondta Sonia. – A kedvesség mindig segít.”
Julia egész nap azon tűnődött, amit Sonia mondott neki.
Talán tényleg lehetek egy kicsit kedvesebb Jenny nénivel – gondolta. – Jézus is ezt tenné. De Jenny néni csak spanyolul beszélt. Julia értett egy kicsit spanyolul, de nem igazán beszélte. Hogyan lehetne Julia kedves a nagynénjével, amikor alig tud vele beszélni?
Anyu mindig azt mondja, hogy legyünk türelmesek azokkal, akiket nem értünk. Julia magában elmondott egy imát. Mennyei Atyám! Kérlek, segíts türelmesnek lennem Jenny nénivel. És segíts, hogy legyen bátorságom spanyolul beszélni vele.
Mikor Julia hazaért a suliból, egy képeslapot talált az asztalon. Felvette. Anyunak és Apunak szólt. Jaj, ne! – gondolta. – Ma van az évfordulójuk. Teljesen kiment a fejemből!
Julia szeretett volna valami kedveset tenni Anyuért és Apuért. De nem tudta, mit csináljon.
Látta, hogy Jenny néni körülnéz a konyhában.
„Ööö… todo bien? – kérdezte Julia. – Minden rendben van?”
„Igen!” – felelte Jenny néni. Majd gyorsan mondott valamit spanyolul. Julia az ocupada szó hallatán megértette a nagynénje kérdését, hogy elfoglalt-e.
„Nem, yo no… ocupada. Nem vagyok elfoglalt” – válaszolta Julia. Zavarban volt, hogy töri a spanyolt. De Jenny néni mosolygott. Lassabban beszélt, hogy Julia megértse. Azt mondta, hogy szeretne egy tortát sütni Anyu és Apu évfordulójára, de segítségre van szüksége.
„Segítek neked! – ajánlkozott Julia. – Vamos! Menjünk!” Itt volt a lehetőség, hogy készítsen valamit Anyunak és Apunak! És hogy megismerje a nagynénjét.
Jenny néni és Julia bementek a konyhába. Kézmozdulatokkal és egyszerű spanyol szavakkal értették meg egymást. Jenny néni megmutatta Juliának, hogyan készíthet csokis-vaníliás sakktáblamintás tortát. Julia segített kimérni a lisztet és a cukrot. Felvágta az epreket is, ami majd a tetejére kerül dísznek. A torta piskótája hamarosan a sütőbe került. Ínycsiklandozó illata volt!
Ez jó móka volt – gondolta Julia. De miközben össze akart pakolni, véletlenül levert három tojást a konyhapultról. Mind összetört, és sárga nyúlós maszatos lett tőle a padló.
Julia kissé idegesen nézett Jenny nénire. Vajon haragszik majd?
De Jenny néni csak nevetett. „Qué desorden!” – mondta. („Micsoda felfordulás!”)
Julia még sosem látta Jenny nénit nevetni. Ő is elnevette magát. Együtt feltakarították a szmötyit.
Mire Anyu és Apu hazaértek, elkészült a torta. „Boldog évfordulót!” – ajánlkozott Julia.
„Köszönjük! Ez nagyon fincsinek néz ki. Egyedül készítetted?” – kérdezte Anyu.
„Nem. Jenny néni és én együtt sütöttük” – felelte Julia. Rámosolygott Jenny nénire. És ezúttal Jenny néni is visszamosolygott!
Julia szívét melegség járta át. Örült, hogy Mennyei Atya megválaszolta az imáját.
Illusztrálta: Małgosia Piątkowska