Zsírkrétás zsiványság
„Szia, Bogi!” – mondta Luca. A tornaterem másik felébe szaladt, hogy üdvözölje a barátnőjét. Ő és Bogi játszhattak, amíg az anyukáik gyűlésen voltak.
Luca talált néhány zsírkrétát. Kiválasztott egy rózsaszínűt. De nem volt ott papír, amire rajzolhatott volna. Így hát az egyik székre rajzolt egy rózsaszín vonalat. A vonal szépen és élénken mutatott a fém felületen. Luca Bogira nézett és kuncogott.
Bogi lila zsírkrétát választott. Egy másik székre girbegurba alakzatot rajzolt. Luca és Bogi mindkét széket beborította az élénk zsírkrétavonalakkal.
Hamarosan visszatért Anya, és meglátta a firkákat. „Luca! – szólt Anya. – Tudod, hogy csak papírra színezünk!”
Luca a földre szegezte a tekintetét. Jól tudta, hogy zsírkrétával csak papírra szabad rajzolni. De amint színezni kezdett, valahogy… elfelejtette.
Ránézett a székre. A családja pár héttel ezelőtt segített kitakarítani a gyülekezeti házat. Szerette gondját viselni Jézus házának. Már bánta, hogy ma összemaszatolta a széket.
„Rajta, lányok! Takarítsuk le” – mondta Anya. Hozott néhány papírtörlőt. Vizesek és szappanosak voltak.
Bogi és Luca dörzsölgette a zsírkrétanyomokat. Lassan elkezdtek lejönni.
„Hú, ez nehéz” – nyafogott Luca.
Anya megpaskolta a hátát. „Igen, az, de meg tudjuk csinálni!”
Együtt lesikálták a székeket. Végül a fém újra tiszta és csillogó lett.
Luca a tiszta székekre nézett, és mosolygott. Bánta, hogy összemaszatolta. De boldog volt, hogy helyrehozhatta a dolgokat.
Illusztrálta: Mark Robison