Úttörők minden országban
Harriet találkozik a misszionáriusokkal
Újra együtt lehet Papával?
Harriet rámeredt Papa fényképére a falon. Már nyolc hónapja, hogy meghalt. Eltűnődött, vajon viszontlátja-e még valaha. Nagyon hiányzott neki.
Kopp-kopp.
Harriet kinyitotta kis lakásuk ajtaját. Odakint két fiatalember állt.
„Guten Tag! Helló! Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza misszionáriusai vagyunk. Szeretnénk Jézus Krisztusról beszélgetni a családoddal.”
Harriet elmosolyodott. Jó érzést keltett benne valami azzal kapcsolatban, amit mondtak. „Megkérdezem Muttit (anyut).”
Harriet rátalált Muttira. „Misszionáriusok vannak az ajtónál – mondta. – Jézusról szeretnének beszélgetni velünk.”
Mutti elhúzta a száját. „Mondd meg nekik, hogy nem érünk rá.”
„De annyira kedvesnek tűnnek – mondta Harriet. – Nem fog sokáig tartani.”
Mutti rápillantott a faliórára. „Na jó. Csak pár percig.”
A misszionáriusok bejöttek, és beszélgettek Muttival, Harriettel és Harriet húgával, Carmennel. Meséltek nekik Jézusról és a das Buch Mormon – a Mormon könyve – nevű könyvről. Aztán adtak egy példányt Harriet családjának, hogy olvassák el.
„Nos, olvashatunk belőle pár oldalt” – mondta Mutti, miközben kinyitotta a könyvet. A következő néhány napban Mutti egyre csak olvasott. Néhány részt hangosan fel is olvasott Harrietnek és Carmennek.
Bárcsak Papa is olvashatná ezt! Imádná – gondolta Harriet.
Amikor a misszionáriusok visszajöttek, tanítottak Isten tervéről. „Mielőtt megszülettünk, Istennel éltünk. Azért jöttünk a földre, hogy tanuljunk és Őhozzá hasonlóvá váljunk. Amikor meghalunk, újra Ővele lehetünk.”
És mi van Papával? – tűnődött el Harriet.
A misszionárius Harrietre nézett. „Mivel Jézus meghalt, de újra él, örökre a családunkkal lehetünk. Azokkal a családtagjainkkal is, akik már meghaltak.”
Harriet érezte, amint eltölti őt a remény. Újra együtt lehet Papával! Mutti is szélesen mosolygott – régóta most először.
Harriet, Mutti és Carmen tovább tanultak a misszionáriusoktól. Elmentek istentiszteletre. Harriet összebarátkozott egy Dieter nevű kedves fiúval.
Harriet lakásába mostanra olyan érzés költözött, mintha minden szobában sütne a nap. Harriet és a családja hamarosan úgy döntött, hogy megkeresztelkednek.
A keresztelésük előtti este Harriet letérdelt Muttival és Carmennel, hogy imádkozzanak. „Mennyei Atya! – mondta Harriet. – Nagyon hálásak vagyunk a misszionáriusokért, az evangéliumért és a családunkért. Alig várjuk, hogy megkeresztelkedjünk.”
Amikor Harriet kinyitotta a szemét, Papa képére nézett és elmosolyodott. Alig várta, hogy egy nap újra lássa őt.