„Mi volt ez az ének?”
Az éneklés segített Calebnek a félelmei elűzésében.
Caleb integetett Anyának, amikor elköszönt. Az öccsével és a nővérével egy egész hetet a nagynénijüknél fognak tölteni. Ez nem volt messze attól, ahol Caleb családja lakott a Fülöp-szigeteken, de így is kalandosnak ígérkezett. Annyira jól fogják érezni magukat!
Mindannyian beszálltak az autóba. Apa elvitte őket a nagynéni házához. Caleb hatalmas öleléssel üdvözölte a nagynénijét és az unokatestvérét.
„Hiányoztatok!” – mondta.
A nagynénje elmosolyodott. „Ti is hiányoztatok nekem. Gyertek, készítettem nektek némi finomságot.”
Caleb két napon keresztül egész nap csak a testvéreivel és az unokatestvéreivel játszott. Videójátékoztak. Képeket rajzoltak. Odakint szaladgáltak. De a harmadik napon Caleb nem érezte jól magát. Gyenge volt, és érezte, hogy sajog a teste.
„Bizonyára elfáradtál a sok játékban” – mondta a nagynénje. Adott neki egy pohár vizet. Caleb korán lefeküdt.
Amikor felébredt, még rosszabbul érezte magát. Alig tudott megmozdulni. A lábát mindenhol kiütés borította. A nagynénje aggódott. Felhívta Anyut.
Anyu és Apu hamarosan eljöttek Calebért és elvitték őt a kórházba. Az orvos elvégzett néhány vizsgálatot. Azt mondta nekik, hogy Calebnek dengue-láza van. Ijesztőn hangzott.
„Jó, hogy behozták – mondta az orvos. – Egy darabig itt kell maradnia, hogy megfigyelhessük.”
Egy nővér bevezette őket egy terembe, ahol három másik beteg gyerek is volt. Anyu ágyba segítette Calebet. Szorosan megölelte és mondott egy imát. Aztán Anyu és Apu elmentek.
Caleb meg volt ijedve. Énekelni kezdett egy elemis éneket, hogy jobban érezze magát.
„Mennyei Atyám, ott vagy igazán? – énekelte. – Hallod-e és megválaszolod az imám?”
A többi gyerek hallgatta. „Mi volt ez az ének?” – kérdezte az egyik fiú.
„Az elemiben tanultam – mondta Caleb. – Bátor leszek tőle. Arra emlékeztet, hogy Mennyei Atya mindig mellettem áll.”
„Elénekelnéd, kérlek, újra? – kérte az egyik lány. – Nagyon szép.”
Amikor Caleb újra elénekelte az éneket, a félelmei elpárologtak.
„Mi az az Elemi?” – kérdezte a másik lány. Caleb mesélt nekik az egyházról és az Elemiről. Megosztotta a bizonyságát Mennyei Atyáról és Jézus Krisztusról.
Caleb mindennap énekelt a többi gyereknek elemis énekeket, míg haza nem ment. Szentírásbeli történeteket is mesélt nekik. Ettől jobban érezte magát, és tudta, hogy nekik is segít. Örült annak, hogy megoszthatja az evangéliumot, még a kórházban is.
Illusztrálta: Maria Mola