Csak egyet?
Zsombornak nehezére esett nyugton ülni az úrvacsorai gyűlés alatt. Lóbálta a lábait. Ficánkolt a helyén.
Zsombor szeretett Apu ölében ülni az egyházi gyűléseken. Ma viszont Apunak épp máshol volt dolga. „Zsombor! – súgta Anyu. – Ideje áhítatosnak lenni az úrvacsora alatt.” Adott neki egy lapszámot a Jóbarátból.
Zsombor megnézegette a képeket. Azonban hamarosan megunta, hogy nyugton legyen. Megfogta a kishúga, Sára kezét, aki az övé köré fonta aprócska ujjait. Zsombor elmosolyodott.
Hamarosan hozzá ért a tálca a kenyérrel. Zsombor éhes volt. Mindkét kezével felmarkolt egy csomó kenyeret. Anyu összeráncolta a szemöldökét. Így szólt: „Legközelebb csak egyet vegyél!”
A gyűlés után Anyu rámosolygott Zsomborra. „Köszönöm, hogy segítesz Sárával, amikor nincs itt Apu.”
Zsombor szeretett segíteni Anyunak az egyházi gyűléseken. Belegondolt, milyen sok kenyeret vett el.
„Bocsánat, hogy annyi kenyeret vettem. Miért csak egy jut nekünk?” – kérdezte.
Anyu megölelte Zsombort. „Nem azért veszünk a kenyérből, mert éhesek vagyunk. Azért veszünk belőle, hogy Jézusra emlékezzünk. És csak egy darabot veszünk, hogy mindenkinek jusson, és emlékezzen Jézusra.”
Zsombor a következő héten különleges erőfeszítést tett azért, hogy áhítatos legyen az egyházi gyűléseken. Csak egy darab kenyeret vett. Örült, hogy emlékezhet Jézusra. Másoknak is szeretett volna segíteni abban, hogy Jézusra emlékezzenek.
Illusztrálta: Kevin Fales