Ima a viharban
BUMM! Mennydörgés zengett odakint. Aliz elrejtőzött a takarója alatt. De a mennydörgés nem maradt abba. Aliz reszketett. Aztán felkelt, hogy megkeresse Aput.
„Apu! – mondta Aliz. – Félek.”
Apu erősen magához ölelte. „Sajnálom – mondta. – Tudom, hogy a viharok ijesztőek tudnak lenni. De mi biztonságban vagyunk az otthonunkban.”
Aliz elgondolkodott ezen. „Most nem érzem magam biztonságban. Mondhatnánk együtt egy imát?”
„Kiváló ötlet!”
Aliz és Apu térdre ereszkedtek. Apu megfogta Aliz kezét. Fogta, miközben mondta az imát.
„Drága Mennyei Atyám! Kérlek, segíts Aliznak érezni, hogy a vihar ellenére is biztonságban van.”
Aliz szorosan kapaszkodott Apu kezébe. Békét érzett a szívében. Már nem félt.
„Jobban érzem magam” – mondta Aliz.
„Az jó – felelte Apu. – Most pedig gyerünk vissza az ágyba!”
Aliz bemászott az ágyba. Apu egészen az álláig betakarta. Megpuszilta a homlokát.
„Szeretlek, Apu – mondta Aliz. – Köszönöm, hogy imádkoztál velem.”
Apu mosolygott. „Szívesen. Én is szeretlek!”
Illusztrálta: Alessia Girasole