Felváltva az istentiszteletre
„Amikor hazajössz, majd mondd el, miket énekeltetek az Elemiben” – kérte Jenny.
„Rendben!” – mondta a húga, Miriam, miközben felvette a cipőjét.
Jenny családjából nem mindenki mehetett el istentiszteletre minden vasárnap. Jenny családjában hatan voltak. Anyunak azonban csak annyi pénze volt, hogy hetente két buszjegyet vegyen. Így aztán felváltva kellett buszozniuk istentiszteletre.
Jenny azt kívánta, bárcsak minden héten elmehetne. Szeretett Jézus Krisztusról tanulni. Szeretett énekelni az Elemiben. Látni szerette volna a barátait. Legfőképpen azt a meleg, boldog érzést szerette volna érezni, amelyet az istentiszteleten mindig átélt. De ezen a napon otthon kellett maradnia.
„Ideje indulni!” Anyu sorra megölelte Jennyt és a testvéreit.
Jenny megpróbált mosolyogni, amikor Miriam és Anyu elmentek. De egy gombócot érzett a torkában, miközben figyelte, ahogy távolodnak. Bárcsak rajtam lenne ma a sor! – gondolta Jenny. Mindig nehéz volt otthon maradni.
„Akarsz színezni?” Jenny öccse, Marco, feltartott néhány krétát és lapot.
Jenny bólogatott.
A következő néhány órában Jenny történeteket olvasott, és színezett Marcóval és a nővéreikkel. Nagyon jó volt, de Jenny gondolatai állandóan az istentisztelet körül forogtak. Vajon éppen új énekeket tanulnak az Elemiben? Miről szólt a mai lecke?
Végül Jenny meghallotta, hogy nyílik a bejárati ajtó. Anyu és Miriam hazaértek!
„Anyu! Miriam!” Jenny odarohant az ajtóhoz, és megölelte őket.
Anyu letette a táskáját. „Beszélgessünk arról, amit istentiszteleten tanultunk.”
Mindenki leült körbe. Anyu elővette a kis himnuszoskönyvet, amely mindig a táskájában volt. A család elénekelte a Családunk együtt élhet örökre című himnuszt. Jenny kívülről ismerte a szövegét.
Aztán az Elemiről kérdezte Miriamot. Miriam kinyitotta a nála lévő Mormon könyvét, és előhúzott egy összehajtott lapot. Felemelte, hogy mindenki lássa. A kép Jézust ábrázolta néhány gyermekkel.
„Kiszíneztünk egy képet, és az Én Jézust fogom követnit énekeltük. Aztán arról beszélgettünk, hogyan tud Jézus mindenkinek segíteni.”
„Erről a Segítőegyletben is beszéltünk – mondta Anyu. – Jézus Krisztus segíteni tud nekünk, amikor félünk vagy magányosak vagyunk.” Anyu előhúzott egy lapot a táskájából. „A tanító mindenkinek odaadta ezt az idézetet a prófétától. »Amikor úgy határoztok, hogy az Úr oldalán éltek, akkor soha nem lesztek egyedül.«*”
„Még itthon sem!” – mondta Jenny.
Anyu elmosolyodott. „Még itthon sem. Mindig közel érezhetjük magunkhoz a Szabadítót.”
Jenny szélesen mosolygott. Nem mehetett el minden héten istentiszteletre, de otthon közel érezhette magát Jézushoz. Persze, azért izgatottan várta, hogy hamarosan újra rá kerüljön a sor, és elmehessen istentiszteletre.
Illusztrálta: Laura Catrinella