Pályaválasztás
Itt valami tévedés lesz!
„Mit szeretnétek dolgozni, amikor majd felnőttök?” – kérdezte Andi néni az osztályától.
Erre igazán könnyű volt válaszolni! Tudós akartam lenni. Elképzeltem magam, amint fehér köpenyben hihetetlen kísérleteket végzek.
„Ma mindegyikőtök ki fogtok tölteni egy számítógépes tesztet, ami meg fogja mondani, hogy feltehetőleg milyen munkát végeznétek majd szívesen egy nap” – mondta Andi néni.
Hamarosan a számítógép előtt ültem, és a tesztkérdésekre válaszoltam. Megválaszoltam az összeset, vettem egy mély lélegzetet, és rákattintottam a „befejezés” gombra.
Tudós! Művész! Űrhajós! Ezek jártak a fejemben, miközben az eredményre vártam. Ezek a munkák fantasztikusak lennének.
Ám az eredmények között egyik sem szerepelt. Ránéztem a felsorolásra. Grafikai tervező – ez elég menőnek tűnik. Pék? Ebben már nem voltam annyira biztos. A rendezvényszervezőben sem.
A legmeglepőbb az első helyen álló egyezés volt. Azt írta, hogy a legjobban azt élvezném, ha virágboltos lennék.
Micsoda?! Valaki, aki virágokat rendezget? – futott át a fejemen. – Itt valami tévedés lesz!
Pedig tudtam, hogy minden kérdésre őszintén válaszoltam. Éreztem, ahogy az arcom elvörösödik. Nem akartam, hogy a barátaim meglássák az eredményeimet, ezért sietve kikapcsoltam a gépet.
„Kúl! – mondta a legjobb haverom, Dani. – Nekem az áll az első helyen, hogy weboldaltervező!”
„Fantasztikus… – motyogtam. – Amúgy szerinted ennek a tesztnek tényleg igaza van abban, hogy milyen munka lenne jó nekünk?”
„Hát, ez csak egy teszt – vont vállat Dani. – Neked milyen munkát írt első helyre?”
Ledermedtem. „Szerintem téved, de azt mondta, hogy legyek virágboltos.”
Beigazolódott a legrosszabb félelmem: Dani nevetni kezdett.
„Tudtam, hogy virágokkal szeretnél dolgozni! Mindig is szeretted az ilyen fura dolgokat” – viccelt Dani.
„Dehogyis! – csattantam fel. – Még csak nem is szeretem a virágokat.”
Dani vigyorgott és visszafordult a számítógépéhez. Megfájdult a gyomrom. Annyira szégyelltem magam! Igaza lehet a tesztnek? Igaza lehet Daninak?
Hazafelé sétálva még mindig szégyelltem magam az eredmény miatt. Arra gondoltam, hogy mi mindent szeretek csinálni, például alkotni és zongorázni. Ezek eléggé eltértek attól, ami az osztályomban a fiúk egy részét érdekelte.
Lehet, hogy tényleg fura vagyok – gondoltam magamban. Könnybe lábadt a szemem, miközben beléptem az ajtón.
„Mi a baj, Levi? – kérdezte Apa. – Történt valami az iskolában?”
Leültem, és elmondtam neki mindent a tesztről, meg hogy mennyire másnak érzem magam, mint sok másik fiú.
„Tudod, Levi – mondta –, Mennyei Atya adta neked a tehetségeidet. Szeret téged, és azt szeretné, hogy fejleszd őket. És én is szeretlek! Ha a barátaidtól eltérő dolgokat kedvelsz, attól még nem vagy fura.”
„Tényleg?” – kérdeztem.
Apa bólintott. „Az úgy jó, hogy mind másmilyenek vagyunk. Szeretném, ha szeretnéd azt, aki vagy. És ne feledd, a teszt csak azért volt, hogy ötleteket adjon neked arra, amit esetleg szívesen csinálnál! Ez nem jelenti azt, hogy biztosan ezek között van a jövőbeli munkád. Te hozod meg a döntéseidet. De ha egy napon úgy döntesz, hogy virágboltos leszel, biztos vagyok benne, hogy kiválóan fogod csinálni!”
„Köszi, Apa.” Megöleltem. Elmúlt a gyomromban a kellemetlen érzés.
Másnap az iskolában Dani leült mellém az ebédnél. „Figyu, Levi! – mondta. – Bocsi, hogy kinevettelek. Szerintem fantasztikus lennél bármilyen munkában!”
„Köszi, Dani! – mondtam. – Ki tudja, lehet, hogy lesz egy virágboltom, és te fogod elkészíteni a honlapját.”
„Megbeszéltük! – felelte Dani mosolyogva. – Talán az első vevőd is én leszek!”
Illusztrálta: Mark Robison