Öt mód arra, hogy az ösvényen maradj. A Fiatalság Erősségéért, 2023. febr.
Öt mód arra, hogy az ösvényen maradj
Jézus Krisztus kijelölte az ösvényt, és elvezet minket a mennyei otthonunkba.
Dale G. Renlund elder 2016 novemberében Brazíliában, Natalban
Évekkel ezelőtt a családommal megmásztunk egy hegyi ösvényt Izlandon, hogy megnézzünk egy híres vízesést. Azelőtt még soha nem jártunk ezen a hegyen, bizonytalanok voltunk az ösvényt illetően, és nem vagyunk tapasztalt kirándulók.
Figyeltük, ahogy mások nekiindulnak az ösvénynek, és követtük őket. Hamarosan szem elől veszítettük őket – és az ösvényt is! Alaposan körbenéztünk, és szándékosan elhelyezett kis kőrakásokra lettünk figyelmesek, melyek a vízeséshez vezető ösvényt jelölték. Az ösvény közelében észrevettünk olyan foltokat is, ahol fehér bolyhos gyapjúsás nőtt.1 Amikor a sás közé léptünk, mindig átázott a cipőnk, és sáros lett.
Megtanultuk, hogy a gyapjúsás mocsaras talajon nő, és olyan ösvényt jelöl, amelyet nem akarunk követni. Immár biztosak lettünk abban, hogy a kőrakások követése elvezet minket a vízeséshez.
Az ösvény nem volt könnyű, de kitartottunk, gondosan követve a kőrakásokat, és elkerülve a gyapjúsást. Végül elértünk a pompázatos vízeséshez, és élveztük a kilátást a hegytetőről, valamint a víz nyújtotta felfrissülést.
Miközben lefelé gyalogoltunk a hegyről, láttuk, hogy korábban a kőrakások segítettek elkerülnünk a vízzel teli mélyedéseket és a meredek szirteket, amelyekre korábban nem figyeltünk fel. Hálásak voltunk, amiért ezek a halmok biztonságosan vezettek minket.
A mennyei otthonunkba vezető utazásunk során nem mindig könnyű eligazodni az ösvényen. Szerencsére Jézus Krisztus „kijelölte ösvényünket, …előttünk jár[t]”2. Miközben tanulmányozzuk az Ő életét és tanításait, megtanulhatjuk, hogyan igazodott el a halandóságban, és helyezett ki számunkra követendő, képletes kőrakásokat. Amikor követjük e halmokat, és azt tesszük, amit Jézus tett, magabiztosan elérhetjük az úti célunkat.
1. kőrakás: Tudd, hogy ki vagy!
Illusztrálta: Bryan Beach
Jézus Krisztus a növekedése során tanult, és megtudta, hogy ki Ő (lásd Lukács 2:49). Kilétébe vetett bizalommal tudta kijelenteni, hogy Ő a Messiás, akiről a próféták beszéltek (lásd Joseph Smith fordítás, Máté 4:18; János 4:25–26).
Annak az ismerete, hogy ki vagy, alapvető fontosságú kőrakást jelent. Függetlenül attól, hogy még miként határozod meg magadat, a legfontosabb személyazonosságod az, hogy Isten gyermeke vagy. Ha nem találod meg ezt a kőhalmot, könnyen letérhetsz az ösvényről, és a gyapjúsásban köthetsz ki.
2. kőrakás: Igyekezz megtudni Mennyei Atya akaratát!
Jézus Krisztus igyekezett megtudni Atyja akaratát. Keresztelkedése után „elvezette a Lélek a vadonba, hogy Istennel legyen”. Ott böjtölt és „Istennel társalkodott” (Joseph Smith Translation, Matthew 4:1–2; kiemelés hozzáadva). Megismerte Atyja akaratát, hogy ne legyen kétsége afelől, mit kíván Tőle Isten. Isten akaratának a megismerése is olyan kőhalom, melyet Jézus hátrahagyott számunkra.
A szentírásokon, az élő próféták szavain, valamint a Szentlélek suttogásain keresztül megismerheted Isten rád vonatkozó akaratát. Azonban imában neked is beszélgetned kell Istennel, ahogyan Jézus is tette. Természetessé teszi az imát az, ha tudod, hogy milyen tényleges kapcsolat köt Istenhez – hogy Ő az Atyád és te az Ő gyermeke vagy (lásd Máté 7:7–11). Ha bármiféle nehézséget okoz az imádkozás, az abból fakad, hogy megfeledkezünk erről a kapcsolatról.
3. kőrakás: Igazítsd az akaratodat Mennyei Atya akaratához!
Jézus Krisztus az Atyja akaratához igazította a sajátját (lásd János 6:38). Az akaratunk Isten akaratához való igazítása egy másik olyan kőrakás, amelyet Jézus hátrahagyott az ösvény megjelölésére.
Tudatosan kell hozzáigazítanod az akaratodat Mennyei Atyád akaratához. Ennek az egyik módja az ima. Az ima célja nem Isten akaratának a megváltoztatása, hanem az, hogy segítsen megismerned és elfogadnod az Ő akaratát.
4. kőrakás: Köss szövetségeket Istennel, és tartsd meg azokat!
Jézus Krisztus azt mondta a tanítványainak: „Kövessetek engem” (Máté 4:19). Mi ezt azáltal tesszük meg, hogy hitet gyakorolunk Őbenne, bűnbánatot tartunk, megkeresztelkedünk az Ő nevében, és befogadjuk a Szentlelket A keresztelés alkalmával szövetséget kötünk, vagyis megígérjük, hogy betartjuk a parancsolatokat, és további szövetségeket kötünk Istennel, illetve megtartjuk azokat. Minden szövetség egy-egy kőhalom a szövetség ösvényén, mely Krisztushoz vezet.
A kirándulásunk során szabadon választhattunk volna másik ösvényt a hegytető eléréséhez, ám meglehet – és egészen valószínű –, hogy egy másik ösvény nem vitt volna oda a vízeséshez. Valószínűleg elakadtunk volna a sárban, veszélyes szirtek állták volna az utunkat, vagy a fáradtság miatt feladtuk volna. Az ösvényen maradás biztosította az úti célunkhoz vezető legközvetlenebb és legbiztosabb útvonalat.
Nem alkothatunk saját ösvényt, és várhatjuk el közben az Isten által megígért eredményt (lásd Máté 7:24–27). Szabadon választhatunk ösvényt, de nem választhatjuk meg annak a következményeit, ha nem követjük Isten kinyilatkoztatott ösvényét. Ha lebuktunk egy szirtről, már nem „dönthetünk” úgy, hogy inkább mégsem zuhanunk le.
5. kőrakás: Tarts ki mindvégig!
Jézus Krisztus az engesztelése által befejezte azt a munkát, melyet Isten adott neki (lásd János 17:4). A mindvégig kitartás és a munkánk befejezése egy olyan kőrakás, mely szükséges ahhoz, hogy elérkezzünk a kívánt úti célunkhoz.
Ha nem értjük, mit vitt véghez a Szabadító, annak lucskos, sáros cipő lesz az eredménye, mert akkor soha nem ismertük Őt, és nem csatlakoztunk Hozzá a munkájában (lásd Joseph Smith Translation, Matthew 7:23).
Jézus Krisztus tudta, hogy ki Ő. Ismerte az Atyja akaratát, és ahhoz igazította a sajátját. Szövetségeket kötött Istennel és megtartotta azokat. Kitartott mindvégig. Ezzel kijelölte az ösvényt és utat mutatott. Az a feladatunk, hogy kövessük Őt és azokat a kőrakásokat, amelyeket elhelyezett, nem csupán addig, amíg itt vagyunk a földön, hanem az egész örökkévalóságon át.3 Akkor örökösök leszünk, részesülve mindabban, amivel Mennyei Atya rendelkezik (lásd Joseph Smith Translation, John 3:36).