Emberek halászává tett engem

Írta: Jessica Brousseau

Egyházi folyóiratok

Colby Merryman a Maine állambeli Topshamből homárt és embereket halászik.

Tizenéves korától kezdve Colby ébresztőórája minden reggel 4-kor megszólalt, jelezve, hogy keljen fel, hogy 5-re már a hajón lehessen. Ugyanis Colby egy harmadik nemzedékbeli homárhalász az Amerikai Egyesült Államokban, Maine-ben. Hajnali 5 órakor már kint kellett lennie a vízen az apukájával, hogy sikeresen tudjanak homárt fogni.

Homárhalászok

Colbynak sok időt és kemény munkát kellett belefektetnie abba, hogy megszerezhesse a saját homárengedélyét. Pár év alatt 200 napon keresztül összesen 1000 órát töltött tanulással a tengeren. Meg kellett tanulnia a rákászhajó kezelését és irányítását, illetve az iparág biztonsági előírásait és szabályait is tanulmányozta.

„Hatéves voltam, amikor apukám először elvitt magával halászni – mondja. – Már olyan kicsiként is azt a feladatot kaptam, hogy »beszalagozzam« a homárokat, vagyis vastag gumiszalagot tegyek az ollójukra.

Amikor Colby 14 éves lett, édesapja felfogadta halászsegédnek, 15 évesen Colby pedig vett magának egy saját halászhajót. Kitanulta a kisméretű motorok szerelését és az ácsolást is, hogy felkészüljön a homárüzletben való részvételre.

A homárhalászat élvezetes és tanulási élménnyel szolgáló része Colby életének. Megtanította neki, hogy gondoskodjon a saját hajójáról, és felelősséget vállaljon a vízen és a parton meghozott döntéseiért. „A homárhalászat kemény fizikai munka, és veszélyes is lehet” – meséli.

A biztonsági szabályok, amelyeket az édesapjától tanult, megvédik őt fizikailag, pont úgy, ahogyan az Úr parancsolatai lelki védelmet nyújtanak neki. Ha keményen dolgoznak és nem esik bajuk a homárhalászati idényben, a családjuk minden nyáron összegyűlik egy nagy „homárlakomára”, hogy megemlékezzenek a család homárhalászati örökségéről.

A halászok gyakran egy olyan nőről nevezik el a hajójukat, aki fontos az életükben. Colby a két nővére után az Angelica Jewel nevet adta a hajójának. Később eladta a hajót, a kisteherautóját és a felszereléseit, hogy beszálljon a missziója költségeibe.

Ifjúsági hitoktatás a vízen

Amikor Colby elég idős volt ahhoz, hogy ifjúsági hitoktatásra járjon, volt egy kis ütközés a napirendjében, amelyet fel kellett oldania. A halászat hajnali 5 órakor kezdődött, és órákon át tartott. Az ifjúsági hitoktatás viszont reggel 6-kor volt. Nem lehetett egyszerre két helyen – vagy mégis?

Colby minden reggel 6-kor videóhíváson keresztül csatlakozott az ifjúsági hitoktatáshoz, hogy ne csak a halászati kötelezettségeinek tudjon eleget tenni, hanem a lelki tanulását is előre tudja mozdítani. „Mindig úgy éreztem, hogy egy nagy lelki lendülettel indítom a napot – mondja. – Imádtam a vízen lenni az ifjúsági hitoktatás alatt. Nyugodt és békés volt, és éreztem az Úr Lelkét kint a vízen.”

Hallgatta a tanítást és elmélkedett, olvasta a szentírásokat, és részt vett a beszélgetésben a hitoktatóival és az osztálytársaival. Aztán 6:45-kor visszatért a halászathoz.

Természetesen a halászhajó nem volt mindig a legalkalmasabb az ifjúsági hitoktatáshoz. A motor zaja hangos volt és elvonta a figyelmét. A víz gyakran hullámzott, és a hajón nagy volt a nyüzsgés a reggeli munka miatt. Néha a viharos időjárás megakadályozta Colbyt abban, hogy csatlakozni tudjon a videóhíváshoz. „Nehéz volt egy rákászhajóról részt venni az ifjúsági hitoktatáson – emlékszik vissza. – Könnyebb lett volna nem megtenni. De nagyon örülök, hogy mindennap időt szakítottam az ifjúsági hitoktatásra.”

Lelki halászleckék

Colby hajón szerzett leckéi nem mind a halászatról szóltak. „Sokat tanulsz az evangéliumról, ha egy hajón dolgozol a tengeren – mondja. – Nagyon sok a hasonlóság. Az egyik dolog, amit az édesapámtól tanultam, az az, hogy bízzak a vízben és az időjárásban, és bízzak a navigációs berendezésekben.”

Ezt a Szentlélek követéséhez hasonlította az élet viharai közepette, mondván, hogy a Szentlélek a navigációs berendezésünkként működik. „Most már értem, miért olyan fontos megtanulni, hogy meghalljuk és kövessük a Szentlélek késztetéseit és az Úr hangját.

Nem hiszem, hogy mindig könnyű lesz Jézus Krisztus tanítványának lenni – teszi hozzá –, de szerintem megéri.”

Emberek halászai

Colby most teljes idejű misszionáriusként szolgál a Utah Provo Misszióban. Valóban megtapasztalja, mit jelent az emberek halászának lenni. Krisztus átlagos, hétköznapi halászokat hívott el, hogy az apostolai legyenek, és segítsenek az Ő evangéliuma prédikálásában. Colby – jelenleg Merryman elder – azt mondja: „Ez segít tudnom, hogy egy hozzám hasonló hétköznapi ember is képes követni a Szabadítót, amikor hívja őt. Szoros kapcsolatot érzek a Szabadítóval, aki arra hívott el, hogy embereket halásszak, hogy vessem ki az evangélium világosságának a hálóját, és felkeltsem azok figyelmét, akik készen állnak követni Őt.”

Visszagondolva a halászhajón szerzett ifjúsági hitoktatási élményére, Merryman elder arra a következtetésre jutott, hogy az „nagy hatással volt a misszió[já]ra”. Az ifjúsági hitoktatási órája „sok értékes történetet tanított [neki] a szentírásokból”. Cserébe ezek a történetek és leckék felkészítették őt arra, hogy a Lélek által tanítsa az evangéliumot. „Mindennap használom az ifjúsági hitoktatáson megtanult leckéket” – állapítja meg Merryman elder.

Azt is elismeri, milyen lelki hatással volt az édesanyja arra, hogy az evangéliumhoz hozza a családját. Így mesél erről: „Édesanyám volt az, aki először embereket halászott. Megosztotta az apukámmal az evangélium világosságát. Neki köszönhetjük, hogy a családunk élvezheti a templom és Jézus Krisztus evangéliumának az áldásait az otthonunkban.

Tudom, hogy Jézus Krisztus visszaállított evangéliuma igaz – összegzi Merryman elder. – Végleg megváltoztatja az életünket. Láttam, hogy ez történik azokkal, akiket eddig a misszióm alatt tanítottam. Az evangélium követése segít bűnbánatot tartanom és közelebb kerülnöm Jézus Krisztushoz.”