Végszó

Már most tökéletesnek kell lennünk?

Írta: Jeffrey R. Holland elder

a Tizenkét Apostol Kvórumából

Egy 2017. októberi általános konferenciai beszéd alapján.

Illusztrálta: Emily E. Jones

A szentírások azért íródtak, hogy megáldjanak és bátorítsanak bennünket, és ezt kétségtelenül meg is teszik. De észrevettétek, hogy időnként előjön egy-egy szakasz, mely arra emlékeztet, hogy bizony, egy kicsit kevesek vagyunk? Például: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Máté 5:48). E parancsolat hallatán a legszívesebben inkább visszamásznánk az ágyba, fejünkre húzva a takarót. Egy ilyen celesztiális cél elérhetetlennek tűnik. Az Úr viszont bizonyára sohasem ad olyan parancsolatot, amelyről tudja, hogy képtelenek lennénk betartani.

„Igen, jöjjetek Krisztushoz, és tétessetek tökéletessé őbenne – kérlel minket Moróni. – [T]eljes lelketekkel, elmétekkel és erőtökkel szere[ssé]tek Istent, akkor… kegyelme által tökéletesek lehe[t]tek Krisztusban” (Moróni 10:32; kiemelés hozzáadva). Az igaz tökéletesség elnyerésére egyetlen reményünk van: hogy mennyből jövő ajándékként kapjuk meg azt – saját erőből nem tudunk szert tenni rá.

Jézusét leszámítva nem volt hibátlan teljesítmény e földi utazás során, melynek mi is részesei vagyunk, ezért hát itt, a halandóságban törekedjünk a folyamatos fejlődésre, és kerüljük el, hogy túlzott elvárással legyünk magunk és mások iránt.

Ha kitartunk, akkor valahol az örökkévalóságban majd véglegessé válik és befejeződik finomításunk – ami a tökéletesség újszövetségi jelentése.