Hatalmas szívbéli változás –
nem adhatok ennél többet
A szívbéli változás nem egy esemény: a bekövetkezéséhez hitre, bűnbánatra és állandó lelki munkára van szükség.
Bevezetés
Egy pénteki napon, 1588. október 28-án, miután a nagy spanyol armadához tartozó La Girona elveszítette a kormányrúdját és csak evezővel lehetett irányítani, a Lacada Point szikláinak csapódott Észak-Írországban.1
A hajó felborult. Az egyik túlélésért küzdő hajótörött egy aranygyűrűt viselt, amelyet néhány hónappal azelőtt kapott a feleségétől, ezzel a bevéséssel: „Nem adhatok ennél többet.”2
„Nem adhatok ennél többet.” Egy mondat és egy szívet tartó kezet mintázó gyűrű – ez fejezte ki egy feleség férje iránti szeretetét.
Szentíráskapcsolat
Mély benyomást tett rám ennek a történetnek az elolvasása, és a Szabadító kérése jutott róla eszembe: „És áldozatul ajánljatok fel nekem megtört szívet és töredelmes lelket.”3
Az is eszembe jutott, hogy mit feleltek az emberek Benjámin király szavaira: „Igen, minden szót elhiszünk, amelyet nekünk mondtál; …mely hatalmas változást vitt véghez bennünk, vagyis a szívünkben, úgyhogy már nincs hajlandóságunk arra, hogy gonosz dolgot tegyünk, csak arra, hogy állandóan jót tegyünk.”4
Személyes kapcsolódás
Hadd meséljek el nektek egy élményt, amelyben 12 évesen volt részem, és amely a mai napig hatással van rám.
Édesanyám így szólt: „Eduardo, siess, elkésünk az egyházi gyűlésekről!”
„Anya, ma Apával maradok” – feleltem.
„Biztos vagy benne? Ott kell lenned a papsági kvórumod gyűlésén” – mondta.
Így feleltem: ,„Szegény Apa! Akkor egyedül lesz. Én ma itt maradok vele.”
Apa nem volt tagja Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának.
Édesanyám és a nővéreim elmentek a vasárnapi gyűlésekre. Én bementem Apához a műhelyébe, ahol vasárnaponként lenni szeretett, és ahogy azt Anyának mondtam, egy ideig, vagyis néhány percig ott voltam vele, majd megkérdeztem: „Apa, minden rendben?”
A hobbijával foglalatoskodott, ami rádiók és órák javítása volt, és csak rám mosolygott.
Ekkor így szóltam hozzá: „Megyek, játszom a barátaimmal.”
Apa anélkül, hogy feltekintett volna, azt mondta nekem: „Ma vasárnap van. Nem kellene az egyházi gyűlésekre menned?”
„Igen, de ma megmondtam Anyának, hogy nem megyek” – feleltem. Apa tovább foglalatoskodott, ami számomra azt jelentette, hogy mehetek.
Aznap délelőtt egy fontos focimeccs volt, és a barátaim azt mondták, nem maradhatok le róla, mert meg kell nyernünk azt a meccset.
A kihívást az jelentette számomra, hogy a focipályára menet el kellett haladnom a kápolna előtt.
Eltökélten szaladtam a focipálya irányába, majd megálltam a hatalmas „botlást okozó kő”, a kápolna előtt. Átfutottam az átellenben lévő járdára, ahol volt néhány nagy fa, és úgy döntöttem, mögöttük futok el, hogy ne lásson meg senki, mert az egyháztagok éppen ekkortájt érkeztek a gyűlésekre.
Pont időben értem oda a meccs kezdetére. Be tudtam állni, és még haza is értem édesanyám előtt.
Minden rendben ment: nyert a csapatunk, én pedig fel voltam dobva. Azonban a pályára történő remek kis futásom nem kerülte el a diakónusok kvóruma tanácsadójának a figyelmét.
Félix Espinoza fivér látta, amint gyorsan fától fáig futok, megpróbálva elkerülni a lelepleződést.
A hét elején Espinoza fivér eljött hozzánk, és kérte, hogy beszélhessen velem. Nem mondott semmit arról, amit vasárnap látott, és azt sem kérdezte meg tőlem, hogy miért hagytam ki a gyűlésemet.
Egyszerűen csak átnyújtott egy kézikönyvet, és azt mondta: „Szeretném, ha vasárnap te tanítanál a papsági órán. Bejelöltem neked a leckét. Nem olyan bonyolult. Olvasd el, és két nap múlva átjövök, hogy segítsek neked felkészülni a tanításra.” Aztán odaadta a kézikönyvet, és elment.
Nem akartam tanítani az órán, de nem tudtam rávenni magam, hogy nemet mondjak. Arra a vasárnapra ismét apámmal terveztem maradni – úgy értve, akkor is fontos focimeccs volt.
Espinoza fivér olyan valaki volt, akit nagyra becsültek a fiatalok.5 Annak idején rátalált a visszaállított evangéliumra, és megváltoztatta az életét, vagy másképp mondva, a szívét.
Amikor eljött a szombat délután, arra gondoltam, hogy talán másnap betegen ébredek fel, és nem kell elmennem istentiszteletre. Már nem a focimeccs aggasztott, hanem a tanítandó óra, különösen a sabbatnapról szóló lecke.
Eljött a vasárnap, én pedig minden addiginál egészségesebben ébredtem fel. Nem volt mentségem – nem volt menekvésem.
Ez volt az első tanítási alkalmam, de Espinoza fivér mellettem volt, és a hatalmas szívbéli változásom napja is ez lett.
Attól a pillanattól fogva elkezdtem megszentelni a sabbatnapot, és Russell M. Nelson elnök szavaival élve, a sabbat napja idővel gyönyörűséggé vált.6
„Uram, mindent odaadok – nem adhatok Neked ennél többet.”
Szert tenni
Miként teszünk szert hatalmas szívbéli változásra? Az indítja el és akkor következik be:
-
Amikor azért tanulmányozzuk a szentírásokat, hogy olyan tudást nyerjünk, amely megerősíti a Jézus Krisztusba vetett hitünket, és ez életre kelti a változás vágyát.7
-
Amikor ezt a vágyat ima és böjtölés által ápoljuk.8
-
Amikor a tanulmányozott vagy kapott szavak szerint cselekszünk, és Benjámin király népéhez hasonlóan szövetséget kötünk arra, hogy átengedjük Neki a szívünket.9
Felismerés és szövetség
Miből tudjuk, hogy változóban van a szívünk?10
-
Abból, hogy minden dologban Isten kedvében szeretnénk járni.11
-
Szeretettel, tisztelettel és figyelmesen bánunk másokkal.12
-
Azon vesszük észre magunkat, hogy Krisztus tulajdonságai a jellemünk részévé válnak.13
-
Még állandóbb jelleggel érezzük a Szent Lélek útmutatását.14
-
Betartunk egy olyan parancsolatot, amelynek addig nehezen engedelmeskedtünk, majd továbbra is annak megfelelően élünk.15
Ha figyelmesen hallgatunk a vezetőink tanácsaira, és úgy döntünk, hogy vidáman követjük azokat, akkor vajon nem tapasztaltunk meg hatalmas szívbéli változást?
„Uram, mindent odaadok – nem adhatok Neked ennél többet.”
Fenntartás és előnyök
Hogyan tartjuk fenn a hatalmas változást?
-
Úgy, hogy hetente veszünk az úrvacsorából és megújítjuk a szövetséget, mely szerint magunkra vesszük Krisztus nevét, mindig emlékezünk Őrá, és betartjuk a parancsolatait.16
-
A templom felé fordítjuk az életünket.17 A rendszeres templomlátogatás segít nekünk fenntartani az új, illetve megújult szívet, miközben részt veszünk a szertartásokban.
-
Amikor szeretjük a felebarátainkat, és szolgálattételi tevékenységek és misszionáriusi munka révén szolgáljuk őket.18
Ilyenkor hatalmas örömünkre megerősödik és szétterjed ez a belső változás, mígnem bővelkedni fog a jó cselekedetekben.19
Ez a hatalmas szívbéli változás a szabadság, a bizalom és a békesség érzését hozza el nekünk.20
Ez a szívbéli változás nem egy esemény. A bekövetkezéséhez hitre, bűnbánatra és állandó lelki munkára van szükség. Akkor veszi kezdetét, amikor szeretnénk alávetni az akaratunkat az Úrnak, és akkor valósul meg, amikor szövetségeket kötünk Ővele és megtartjuk azokat.
Ez a személyes cselekedet pozitív hatással van ránk és a körülöttünk lévőkre egyaránt.
Russell M. Nelson elnök szavaival élve: „Képzeljétek el, milyen gyorsan megoldódnának a szerte a világon – és a saját életünkben – dúló pusztító viszályok, ha mindannyian úgy döntenénk, hogy követjük Jézus Krisztust és megszívleljük a tanításait”21. Ez a tett – a Szabadító tanításainak a követése – hatalmas szívbéli változáshoz vezet.
Drága fivérek és nővérek, fiatalok és gyermekek! Ezen a hétvégén, a konferencia résztvevőiként engedjük, hogy a prófétáink szavai, amelyek az Úrtól érkeznek, eljussanak a szívünkbe, és tapasztaljunk meg hatalmas változást!
Azokhoz, akik még nem csatlakoztak az Úr visszaállított egyházához, felhívást intézek, hogy hallgassák meg a misszionáriusokat, őszintén vágyva arra, hogy megtudják, mit vár el tőlük Isten, és tapasztalják meg ezt a belső átalakulást.22
Ma van itt a napja, hogy eldöntsük: az Úr Jézus Krisztust követjük. „Uram, odaadom a szívemet – nem adhatok Neked ennél többet.”
Ahogy a hajóroncsból is előkerült a gyűrű, úgy ha Istennek adjuk a szívünket, mi is megmenekülünk ennek az életnek a háborgó tengerétől, miközben Krisztus engesztelése által kifinomultabbá és tisztábbá válunk, Krisztus gyermekeivé, akik lelkileg „tőle születte[k]”23. Erről teszek bizonyságot Jézus Krisztus nevében, ámen.