Az Istennel kötött szövetségek megerősítenek, védelmeznek, és örök dicsőségre készítenek fel minket
Ha úgy döntünk, hogy szövetségeket kötünk és megtartjuk azokat, akkor több boldogsággal áldatunk meg ebben az életben, és eljövendő dicsőséges örök élettel.
Nővérek! Mily nagy öröm egybegyűlni nővérekként szerte a világból! Olyan nőkként, akik szövetségeket kötnek Istennel és megtartják azokat, olyan lelki kötelékekben osztozunk, amelyek segítenek szembenéznünk napjaink kihívásaival, és felkészítenek minket Jézus Krisztus második eljövetelére. E szövetségek megtartása pedig lehetővé teszi számunkra, hogy befolyással bíró nők legyünk, akik másokat a Szabadítóhoz tudnak vonzani.
Azok, akik megkeresztelkedtek, azon a feledhetetlen napon szövetséget kötöttek arra, hogy magukra veszik Jézus Krisztus nevét, hogy mindig emlékeznek Őrá, betartják a parancsolatait, és mindvégig szolgálják Őt. Amikor megtesszük ezeket a dolgokat, Mennyei Atya megígéri, hogy megbocsátja a bűneinket, és megadja nekünk a Szentlélek társaságát. Ezek az áldások azon az ösvényen indítanak el minket, amelyen ha előretörekszünk, és mindvégig kitartunk, akkor lehetőségünk lesz Ővele és a Fiával élni a celesztiális királyságban. Minden megkeresztelt személy ígéretet kapott ezekre a kiváltságokra, ha megtartja a szövetséget, amelyet azon a különleges napon kötött.
Azok, akik további szövetségeket kötnek a templomban, a személyes hithűségüktől függő erőteljes ígéreteket kapnak. Ünnepélyesen megígérjük, hogy engedelmeskedünk Isten parancsolatainak, Jézus Krisztus evangéliuma szerint élünk, erkölcsileg tiszták leszünk, valamint időnket és tehetségeinket az Úrnak szenteljük. Cserébe Isten áldásokat ígér ebben az életben, és a lehetőséget, hogy visszatérjünk Őhozzá.1 E folyamat részeként megadatik nekünk a hatalom – vagyis felruháznak bennünket azzal –, hogy különbséget tegyünk az igazság és a tévedés, a helyes és a helytelen között a ránk záporozó zavaros és negatív hangok közepette. Milyen erőteljes ajándék!
Az első templomi látogatásomra készülve édesanyám és a tapasztalt segítőegyleti nővéreim segítettek kiválasztani a szükséges dolgokat, köztük a gyönyörű szertartásöltözetet. A legfontosabb felkészülés azonban még azelőtt történt, hogy tudtam volna, mit kell majd viselnem. Miután interjút készített velem, hogy megállapítsa, érdemes vagyok-e, a püspököm elmagyarázta, milyen szövetségeket fogok megkötni. Gondos magyarázata lehetőséget adott nekem arra, hogy átgondoljam, és felkészült legyek e szövetségek megkötésére.
Amikor eljött a nap, a hála és békesség érzésével telve vettem részt a templomi hódolatban. Bár nem értettem a megkötött szövetségek teljes jelentőségét, azt tudtam, hogy e szövetségek révén Istenhez vagyok kötve, és ha betartom azokat, olyan áldásokra kaptam ígéretet, amelyeket alig tudtam felfogni. Ezen első élmény óta folyamatosan megbizonyosodom arról, hogy az Istennel kötött szövetségeink betartása lehetővé teszi számunkra, hogy merítsünk a Szabadító hatalmából, amely megerősít minket az elkerülhetetlen próbatételeinkben, védelmet nyújt az ellenség befolyása ellen, és felkészít minket az örök dicsőségre.
Az élet tapasztalatai a humorostól a szívszorítóig, a kegyetlentől a dicsőségesig terjedhetnek. Minden egyes élmény segít jobban megértenünk Atyánk mindent felölelő szeretetét és azon képességünket, hogy megváltozzunk a Szabadító kegyelmének az ajándéka révén. Szövetségeink megtartása lehetővé teszi, hogy a Szabadító hatalma megtisztítson minket, miközben a tapasztalás által tanulunk – legyen szó akár egy apró téves döntésről, akár komoly kudarcról Megváltónk ott van, hogy elkapjon minket, amikor elesünk, ha mi Őhozzá fordulunk.
Előfordult már veletek, hogy egy magas szirten álltatok, lábujjhegyen a legszélén, a hátatok mögött a szakadékkal? A kötélen való leereszkedésnél – bár biztosan rá vagytok kapcsolva egy erős kötél- és felszerelésrendszerre, amely biztonságosan le tud juttatni benneteket – a szirten állva hevesen ver a szívetek. Ahhoz, hogy hátralépjetek a szikláról és a levegőbe lendüljetek, bízni kell a horgonyban, melyet egy mozdíthatatlan tárgyhoz rögzítettek. Bizalmat követel meg aziránt a személy iránt, aki biztosítja a kötelet, miközben ereszkedtek. És noha a felszerelés valamennyire képessé tesz arra, hogy befolyásolni tudjátok az ereszkedéseteket, bíznotok kell abban, hogy a társatok nem enged majd titeket lezuhanni.
Élénken emlékszem arra, amikor fiatal nők egy csoportjával ereszkedtem. Én kezdtem meg a sort a csoportból. Ahogy hátraléptem a szikláról, megállíthatatlanul zuhanni kezdtem. Szerencsére a kötél beakadt, és a túl gyors ereszkedésem abbamaradt. Miközben félúton lefelé az érdes sziklafal mentén himbálóztam, buzgón imádkoztam azért a valakiért vagy valamiért, aki vagy ami nem hagyta, hogy a sziklákra zuhanjak.
Később megtudtam, hogy a horgonyt még nem rögzítették biztonságosan, és amikor leléptem a szirtről, az engem biztosító személy a hátára esett, a kötél pedig a meredély felé rántotta. Valahogy sikerült megvetnie a lábát néhány sziklában. Ebben a helyzetben rögzítve magát fáradságos munkával le tudott ereszteni engem a kötéllel, araszról araszra. Bár nem láttam őt, tudtam, hogy minden erejével azon dolgozik, hogy megmentsen. Egy másik barátom a szikla aljánál állt, készen arra, hogy elkapjon, ha a kötél nem tartana meg. Amint karnyújtásnyira kerültem tőle, megragadta a hevederemet, és leeresztett engem a talajig.
Mivel Jézus Krisztus a mi horgonyunk és tökéletes társunk, a próbatételekben biztosak lehetünk az Ő szeretetteljes ereje, valamint az Őáltala eljövő végső szabadulás felől. Amint azt M. Russell Ballard elnök tanította: „Az Istenbe és az ő Fiába, az Úr Jézus Krisztusba vetett hit… a horgony, amelynek jelen kell lennie az életünkben, hogy szilárdan tartson minket a társadalmi zűrzavar és gonoszság idején. […] Hitünknek… Jézus Krisztusra, az Ő életére és engesztelésére, valamint az evangéliuma visszaállítására kell összpontosítania.”2
A lelki felszerelés, amely visszatart minket attól, hogy összezúzódjunk a csapások szikláin, a Jézus Krisztusról való bizonyságunk és a megkötött szövetségeink. Ezekre a támaszokra hagyatkozhatunk, hogy vezessenek és biztonságba vigyenek minket. Készséges társunkként a Szabadító nem fogja megengedni, hogy messzebb kerüljünk, mint az a számára elérhető lenne. Ő még a szenvedés és a bánat idején is ott van, hogy felemeljen és bátorítson. Az Ő hatalma segít, hogy meggyógyuljunk mások döntéseinek gyakran lesújtó hatásából. Azonban mindegyikünknek fel kell vennünk a hevedert, és meg kell győződnünk arról, hogy a csomók jól vannak megkötve. Úgy kell döntenünk, hogy a Szabadítóhoz leszünk horgonyozva, hogy a szövetségeink Őhozzá kössenek minket.3
Miképpen erősíthetjük meg ezt a horgonyt? Alázatos szívvel imádkozunk, tanulmányozzuk a szentírásokat és elmélkedünk róluk, veszünk az úrvacsorából a bűnbánat és az áhítat lelkületével, igyekszünk betartani a parancsolatokat és követjük a próféta tanácsait. Miközben „magasztosabb és szentebb”4 módokon teljesítjük a mindennapos feladatainkat, szorosabban kötődünk majd a Szabadítóhoz, és egyúttal segítünk másoknak is Őhozzá jönni.
Hogy néz ki ez a „magasztosabb és szentebb” mód? Igyekszünk az evangélium szerint élni minden kapcsolatunkban. Úgy gondoskodunk a szükséget szenvedőkről, hogy valóban szolgálattételt nyújtunk, egyszerű szolgálat által fejezve ki a szeretetünket. Megosztjuk az evangélium jó hírét azokkal, akiknek békességre és erőre van szükségük, és „nem tudják, hol találjanak rá”5. Azon dolgozunk, hogy a fátyol mindkét oldalán egyesítsük a családokat az örökkévalóságra. Azok számára pedig, akik szövetségeket kötöttek az Úr házában, amint azt Russell M. Nelson elnök kifejtette: „[M]inden felnőtt templomlátogató viselje a papság szent alsóruháját… [amely arra] emlékeztet minket…, hogy nap mint nap magasabb és szentebb módon járjunk a szövetség ösvényén”6. Ezek a cselekedetek nem olyan dolgok, amelyekkel alkalmanként felvágunk, hanem elengedhetetlenek a mindennapos boldogságunkhoz – és örökkévaló örömünkhöz.
Nincs fontosabb az örökkévaló fejlődésünk szempontjából, mint az Istennel kötött szövetségeink megtartása. Amikor a templomi szövetségeink érvényben vannak, bízhatunk a fátyol túloldalán lévő szeretteinkkel való örömteli viszontlátásában. Az a gyermek, szülő vagy házastárs, aki elhagyta a halandóságot, teljes szívéből reméli, hogy hűek lesztek azokhoz a szövetségekhez, amelyek összekötnek benneteket. Ha figyelmen kívül hagyjuk vagy félvállról vesszük az Istennel kötött szövetségeinket, akkor veszélybe sodorjuk ezeket az örökkévaló kötelékeket. Most van itt az ideje, hogy bűnbánatot tartsunk, helyrehozzuk a dolgokat, és újra megpróbáljuk.
A boldogság csalóka, ha az örökkévaló öröm áldásait a pillanatnyi gondtalanságra cseréljük. Korunktól függetlenül a végérvényes igazság ez: a tartós boldogság kulcsa az, hogy Jézus Krisztus evangéliuma szerint élünk, és megtartjuk a szövetségeinket. Prófétánk, Nelson elnök megerősítette, hogy „legfőbb biztonságunk és egyetlen maradandó boldogságunk abban rejlik, hogy kapaszkodunk Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának a vasrúdjába, kiegészülve annak szövetségeivel és szertartásaival. Amikor így teszünk, biztonságosan át tudunk kelni a viharos vizeken, mert hozzáférünk Isten hatalmához.”7
Sokan tapasztalunk meg viharos vizeket. Amikor a csapások hullámain hánykolódunk, és időnként elvakít az e nehézségek során megeredt könnyek áradata, talán nem tudjuk, melyik irányba evezzünk életünk hajóján. Talán azt sem gondolnánk, hogy van erőnk eljutni a partra. Ha emlékeztek arra, hogy kik vagytok – Isten szeretett gyermekei –, miért vagytok a földön, illetve hogy a célotok Istennel és a szeretteitekkel élni, az megtisztíthatja a látásotokat, és megmutathatja nektek a helyes irányt. Van egy ragyogó világosság, amely még a viharban is utat mutat. „Én vagyok a világosság, amely fénylik a sötétségben”8 – jelentette ki Jézus. Bizonyosak lehetünk a biztonságban, amikor az Ő világosságára tekintünk és megtartjuk szövetségeink épségét.
Kiváltság számomra különböző életkorú és mindenféle körülmények között élő nőkkel találkozni, akik megtartják a szövetségeiket. Mindennap az Úrra és az Ő prófétájára tekintenek útmutatásért, nem pedig a népszerű médiára. Egyéni kihívásaik és a világ káros elképzelései ellenére, melyek megpróbálják lebeszélni őket a szövetségeik megtartásáról, eltökéltek, hogy a szövetség ösvényén maradjanak. Arra az ígéretre támaszkodnak, hogy „megadatik nek[ünk] mindaz, amivel Atyá[nk] rendelkezik”9. Az életkorotoktól függetlenül pedig mindegyikőtöknek, akik szövetségeket kötöttetek Istennel, megvan a képessége arra, hogy feltartsa az Úr világosságát, és Őhozzá vezessen másokat.10 Szövetségeitek megtartása által Ő meg fog áldani benneteket az Ő papsági hatalmával, és képessé tesz benneteket arra, hogy mély hatást gyakoroljatok mindazokra, akikkel kapcsolatba kerültök. Ahogy Nelson elnök kijelentette, ti vagytok azok a nők, akik beteljesítik majd a megjövendölt próféciákat.11
Kedves nővérek! Mindenekfelett maradjatok meg a Jézus Krisztushoz vezető szövetség ösvényén! Abban az áldásban van részünk, hogy akkor jöttünk a földre, amikor templomok hálózzák be a földet. A templomi szövetségek megkötése és megtartása az egyház minden arra érdemes tagja számára elérhető. Fiatal felnőttek! Nem szükséges a házasságkötésig vagy a misszióig várnotok, hogy megkössétek ezeket a szent szövetségeket. Fiatal nőként felkészülhettek, hogy elnyerjétek a templomi szövetségek által nyújtott védelmet és erőt, amilyen hamar csak 18 éves korotok után készen álltok és vágytok e templomi szövetségek tiszteletben tartására.12 Ti, akik már részesültetek a templom áldásaiban, ne engedjétek, hogy a becsmérlők vagy a figyelemelterelő tényezők elvonjanak benneteket az örökkévaló igazságoktól. Tanulmányozzatok és kérdezzetek meg megbízható forrásokat, hogy jobban megértsétek a megkötött szövetségek szent jelentőségét. Menjetek el a templomba, amilyen gyakran csak tudtok, és figyeljetek oda a Lélekre. Édes megerősítést fogtok érezni arról, hogy az Úr ösvényén jártok. Bátorságot kaptok majd ahhoz, hogy megmaradjatok azon, és másokat is magatokkal vigyetek.
Bizonyságot teszek arról, hogy ha úgy döntünk, miszerint hozzáférve a Szabadító hatalmához szövetségeket kötünk Mennyei Atyával azért, hogy megtartsuk azokat, akkor az elképzelhetőnél is nagyobb boldogsággal áldatunk meg ebben az életben, és eljövendő dicsőséges örök élettel.13 Jézus Krisztus nevében, ámen.