Gyermekek és fiatalok önellátásra tanítása
Kövessük Szabadítónkat, Jézus Krisztust és az Ő evangéliumát azzal, hogy egész életünk során önellátóvá válunk, és tanítjuk ezt a gyermekeinknek és a fiataljainknak.
Az önellátásról és arról fogok beszélni, hogy az miként tanítható a gyermekeknek és a fiataloknak. Hajlamosak vagyunk az önellátásra a felnőtteknek szóló témaként tekinteni. Rájöttem, hogy a felnőttek leginkább akkor járnak az önellátás felé vezető úton, amikor már gyermekkoruk óta, valamint fiatalként, otthon tanították nekik Jézus Krisztus evangéliumát, és gyakorolták annak a tanát és tantételeit.
Legjobban egy, a való életből vett nagyszerű példa szemlélteti ezt. Wilfried Vanie hét testvérével és az édesanyjával együtt az elefántcsontparti Abidjanban csatlakozott az egyházhoz, amikor ő hat éves volt. Nyolcévesen keresztelkedett meg. Tizenegy éves volt, amikor meghalt az édesapja, a család fő kenyérkeresője.
Wilfriedet bár elszomorította a család helyzete, az édesanyja biztatására és az egyház támogatásával úgy döntött, folytatja az iskolát. Elvégezte a középiskolát, majd teljes idejű missziót szolgált a Ghána Cape Coast Misszióban, ahol megtanult angolul. A missziója után egyetemre ment, és diplomát szerzett pénzügy és számvitel szakon. Bár ezen a területen nehéz volt munkát találni, elhelyezkedett a turisztikai és vendéglátói iparágban.
Pincérként kezdte egy ötcsillagos szállodában, azonban mivel szenvedélyesen szeretett volna még jobb lenni, addig tanult, amíg kétnyelvű recepciós nem lett belőle. Amikor új szálloda nyílt, felvették éjszakai könyvvizsgálónak. Később beiratkozott a BYU–Pathway Worldwide-ra, ahol jelenleg egy olyan kurzuson tanul, amely turisztikai és vendéglátási területen ad neki bizonyítványt. Egy nap majd szeretne egy színvonalas szálloda igazgatója lenni. Wilfried biztosítani tudja az örökkévaló társa és két gyermekük megélhetését, valamint képes segíteni az édesanyját és a testvéreit is. Jelenleg a cöveki főtanács tagjaként szolgál az egyházban.
Az önellátás meghatározása a következő: „az a képesség, elkötelezettség és törekvés, hogy gondoskodunk saját magunk és a családunk lelki és fizikai szükségleteiről”1. Az önellátásra törekvés hozzá tartozik a szövetség ösvényén folyó munkánkhoz, amely visszavezet minket Mennyei Atyához és a Fiához, Jézus Krisztushoz. Meg fogja erősíteni a Jézus Krisztusba vetett hitünket, és a szabadítás, valamint a felmagasztosulás szövetségein és szertartásain keresztül örömtelien Őhozzá köt minket. Az önellátás nem egy program, hanem Jézus Krisztus evangéliumának egy tana. Élethosszig tartó folyamat, nem pedig egy esemény.
Úgy válunk önellátóvá az egész életünkön át, hogy gyarapodunk a lelki erő, valamint a testi és érzelmi egészségünk terén, képesítést szerzünk és dolgozunk, illetve fizikailag felkészülünk.2 Vajon véget ér ez a feladat az életünkben? Nem: ez a tanulás, fejlődés és munka élethosszig tartó folyamata. Soha nincs vége, mert egy folyamatos, mindennapi haladást jelent.
Hogyan taníthatjuk a gyermekeinknek és a fiataljainknak az önellátás tanát és tantételeit? Ennek egyik fontos módja az, hogy otthon rendszeresen alkalmazzuk a Gyermekek és fiatalok program alapelveit. A szülők és a gyermekek megismerik Jézus Krisztus evangéliumát, szolgálatban és tevékenységekben vesznek részt, és együtt munkálkodnak a személyes fejlődés egyes gyermekekre szabott négy területén. Ez már nem a mindenkinek előírt, ugyanolyan program.
A Kalauz gyermekeknek így fogalmaz: „Amikor Jézus veled egyidős volt, tanult és növekedett. Te is tanulsz és növekszel. A szentírásokban ez áll: »Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben« (Lukács 2:52).”3 Ez a szentírás fejlődésre és tanulásra utal lelki vonatkozásban, mely az Isten előtt való kedvesség; társas vonatkozásban, mely az emberek előtt való kedvesség; fizikai vonatkozásban, mely a test állapota; valamint az intellektuális vonatkozásban, mely a bölcsesség. Ezek a fejlődési területek az életkorunktól függetlenül mindannyiunkra vonatkoznak. Mikor tanítsuk őket? Az 5 Mózes 6:6–7-ben ez áll:
„És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szivedben.
És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.”
Jó példánkkal, együtt végzett munkával és szolgálattal, a szentírások tanulmányozásával, valamint Jézus Krisztus tanításainak a követése által – ahogy arra a próféták tanítanak minket – tanítjuk ezeket a dolgokat a gyermekeknek.
Említettem, hogy a Gyermekek és fiatalok programban a gyermekek különböző célokat választanak ki a fejlődés négy területének mindegyikén. Fontos, hogy minden egyes területen saját célokat alkossanak. A szülők és a vezetők taníthatnak, tanácsot adhatnak és támogatást nyújthatnak.
Az unokánk, Miranda, például nagyon motivált abban, hogy naponta eljárva a kora reggeli ifjúsági hitoktatásra lelkileg növekedjen. Az keltette fel a figyelmét, hogy pozitív megjegyzéseket hallott az ifjúsági hitoktatásra járó más tanulóktól az egyházközségében. Az édesanyjának nem kell őt felébresztenie az órára. Saját maga felkel, és a kijelölt időben, 6:20-kor csatlakozik a videókonferenciához, mivel olyan jó szokásokat alakított ki, amelyek segítik ebben. A szüleim nemrég azt mondták, hogy Miranda most már többet beszél, amikor meglátogatja őket, és nőtt az önbizalma. Ezek életre szóló és a fejlődést szolgáló leckék, melyeknek észrevehető eredményei vannak.
A szülők, a nagyszülők, a vezetők és a barátok segíthetik a gyermekek növekedését és fejlődését. A teljes mértékben odafigyelő szolgálattevő fivérek és nővérek az egyházközség papsági és szervezeti vezetőivel együtt támogatást nyújtanak. A család: Kiáltvány a világhoz így fogalmaz: „Isten terve szerint az apáknak szeretetben és igaz módon kell családjukat irányítaniuk, valamint gondoskodniuk kell a család szükségleteiről és annak védelméről. Az anyák elsősorban gyermekeik gondozásáért felelősek. Az anyáknak és az apáknak egyaránt kötelességük, hogy egyenlő partnerekként segítsék egymást e szent feladatok ellátásában. […] Szükség esetén a tágabb család nyújtson segítséget.”4 Ez az utolsó sor többek között a nagyszülőkre is utal.
Nyugat-Afrikában szolgálva a feleségem, Nuria figyelemre méltó módon tartja a kapcsolatot az óceán túloldalán lévő családunkkal és unokáinkkal, és szolgálattételt nyújt nekik. Ehhez a technikát hívja segítségül. Könyveket olvas a kisebb unokáknak. A nagyobb unokákat tanítja a családunk történetéről, tudományos témákról, Puerto Rico történelméről, a Hittételekre, valamint Jézus Krisztus evangéliumára. Napjainkban a távolság nem szab gátat a kapcsolattartásnak, az együvé tartozásnak, valamint a családunk felnövekvő nemzedéke szolgálatának és tanításának. Amikor csak tudok, csatlakozom Nuriához, hogy tanítsam, szeressem, kényeztessem és megnevettessem becses unokáinkat.
Vegyétek észre, milyen sugalmazott hasonlóságok vannak a Gyermekek és fiatalok program, valamint az önellátás kialakítása között. A négy fejlődési terület mindkettőben nagyon hasonló. Az önellátásban a lelki erő kapcsolódik a Gyermekek és fiatalok program lelki területéhez. Az önellátásban a testi és érzelmi egészség kapcsolódik a Gyermekek és fiatalok program fizikai és társas területéhez. Az önellátásban a képzettség, a munka, valamint a fizikai felkészültség mutat szoros kapcsolatot a Gyermekek és fiatalok program intellektuális területével.
Zárásként azt mondom, kövessük Szabadítónkat, Jézus Krisztust és az Ő evangéliumát azzal, hogy egész életünk során önellátóvá válunk, és tanítjuk ezt a gyermekeinknek és a fiataljainknak. Ezt leginkább azáltal tehetjük meg, ha:
-
Jó példák vagyunk a másoknak nyújtott szolgálatban.
-
Az önellátás tana és tantételei szerint élünk, valamint tanítjuk ezeket.
-
Jézus Krisztus evangéliuma részeként engedelmeskedünk annak a parancsolatnak, hogy növeljük az önellátásunkat.
A Tan és szövetségek 104:15–16-ban ez áll:
„[A]z a célom, hogy gondoskodjam szentjeimről, mert minden dolog az enyém.
De ennek szükségképpen a saját módomon kell megtörténnie; és íme, ez az a mód, amit én, az Úr, elrendeltem, hogy gondoskodjam szentjeimről, hogy a szegény felmagasztaltasson, azáltal, hogy a gazdagok alázatossá tétetnek.”
Ez Jézus Krisztus egyháza. Az Ő evangéliuma megáldja a családokat itt a földön és az egész örökkévalóságon át. Utat mutat nekünk az életünkben, amint igyekszünk örökkévaló családokká válni. Tudom, hogy ez igaz. Jézus Krisztus nevében, ámen.