Készüljetek fel… ezentúl legyetek hát erősek
A tragédiák soha nem győzedelmeskedhetnek ott, ahol a személyes igazlelkűség uralkodik.
Találtátok-e már magatokat olyan beszélgetésben, ahol hirtelen el kellett hallgatnotok, miközben véleményeteket félremagyarázták és lebecsmérelték? Ilyesmi történt velem majdnem 25 évvel ezelőtt, és az a befejezetlen beszélgetés mind a mai napig tisztázatlan maradt.
Misszióelnökként megkértek engem, hogy néhány más egyháztaggal együtt, találkozzam a misszióm egyik városának polgármesterével. Szívélyesen fogadott bennünket irodájában. Beszélgetésünkben szó esett a napi ügyekről. Végül megkérdezte, miért végez az egyház misszionáriusi munkát a városában.
Ez nem ért váratlanul. Néhány héttel ezelőtt volt egy megérzésem, hogy fel fogja tenni ezt a kérdést, és tudtam, mit válaszolok majd. Ezt válaszoltam: „Jézus Krisztus evangéliuma választ és megoldást jelent a világ minden problémájára, azokat is beleértve, melyekkel városa jó emberei küszködnek. Ezért vagyunk itt.”
Arra számítottam, hogy a polgármester még többet akar majd tudni. Ehelyett megváltozott a hangulata. Először szkeptikus, majd megvető lett ábrázata. Elkezdett dühöngeni naiv elképzelésemen, amellyel a világ kihívásairól vélekedem, és azonnal véget vetett beszélgetésünknek. Nem volt mód további magyarázatokra.
Ma reggel szeretném kiegészíteni azt a beszélgetést. Remélem, a kedves polgármester most figyel, mert a következő dolgok létfontosságúak egy ilyen felfordult világban.
Az elmúlt évek szörnyű természeti csapásai kijózanítottak minket. Egyre gyakrabban és egyre erőteljesebben jelentkeznek. A természeti erők pusztítóak, az emberi erőszak véres és kegyetlen, és a kicsapongó vágyak erkölcstelenséghez, bűncselekményhez és a család látványos összeomlásához vezetnek. Dél-Ázsiában a cunami, az Egyesült Államokban pedig a hurrikánok a legújabb természeti csapások, melyeknek szörnyű következményei lekötik figyelmünket. Szívek és karok tárulnak ki világszerte azok felé, akik áldozatul estek ezeknek. Egy rövid ideig a különbözőségek részvétté és szeretetté alakulnak.
Adósai vagyunk azoknak, akik az őket ért csapásokkal emlékeztetnek minket arra, hogy az ember Istentől függ. Egy özvegy a menekülttáborból, fia halála felett érzett szörnyű fájdalmában így kiáltott fel: „Nem szabad elveszítenem a hitemet!” A túlélők, akik áldozatul estek a Katrina pusztításának, így kérlelnek minket: „Imádkozzanak értünk!”1
Az ilyen csapások okai látszólag végtelen viták forrását képezik. A hírközvetítőknek, a politikusoknak, a tudósoknak és sokan másoknak, mind megvan a véleményük arról, ami az okokat illeti.
Az Úr Jézus Krisztus ezt mondta evangéliumának visszaállításával kapcsolatban:
„Én, az Úr, tehát tudván, hogy mekkora baj sújtja majd a föld lakóit, elhívtam ifj. Joseph Smith szolgámat. Az égből szóltam hozzá és adtam parancsolatokat neki. (…)
Tanulmányozzátok ezeket a parancsolatokat, mert igazak és hívek, és a bennük rejlő jövendölések és ígéretek mind beteljesülnek.”2
Fordítsuk figyelmünket az ilyen csapások indítékaira vagy céljára. Szerencsére nekünk nem szükséges vitatkoznunk ezen, mivel nekünk birtokunkban van Krisztus evangéliumának teljessége, melyben megbízhatunk. Keressétek a próféták szavait a Mormon könyvében és a Bibliában; olvassátok el Jézus Krisztus tanításait Máté 24. fejezetében3; tanulmányozzátok az Úr utolsó napokban adott kinyilatkoztatásait a Tanok és szövetségekben4! Ezekből megtudjuk Isten szándékait ezen dolgokat illetően.
A természeti csapások a megpróbáltatások egyik formája, a megpróbáltatások pedig szükséges részét képezik Mennyei Atyánk tervének, melyet gyermekei boldogságáért készített.
Ha szívünk tiszta Isten előtt, a megpróbáltatások tanítanak bennünket, segítenek leküzdeni érzéki természetünket, és táplálják a bennünk rejlő isteni szikrát. Ha nem lennének megpróbáltatások, nem tudnánk a „jobbik részt”5 választani. A megpróbáltatások segítenek nekünk észrevenni, hogy mit kell megbánnunk, hogy elnyomjuk alapvető hajlamainkat, hogy igazlelkűvé váljunk, és élvezzük a nyugodt lelkismeretet.6
Minél inkább törekszünk az igazlelkűségre, annál inkább élvezzük Szabadítónk védelmet nyújtó gondoskodását. Ő a világegyetem Teremtője és Ura. Ő le fogja csendesíteni a szeleket és a hullámokat.7 Tanításai és engesztelése meggyógyítják a bűnbánó lelket. Ő a Messiás vagy Szabadító, és miatta mindenki felelős személyes világáért, még akkor is, mikor a tragédiák erőt vesznek rajtunk. Hallgassátok meg a következő igazságokat:
„Az idők teljességében majd eljön a Messiás, hogy megváltsa az emberek fiait a bűnbeesés következményeitől. És minthogy megváltja őket a bűnbeesés következményeitől, mindörökre szabadok lesznek, mivel meg tudják különböztetni a jót a rossztól; maguk cselekszenek, nem pedig velük cselekszenek, az utolsó nagy napig, amikor majd az Istentől kapott parancsolatok alapján a törvény ítéletet hoz felettük.
Az ember tehát földi életében szabad, és minden megadatott neki, amire szüksége van. Minden ember nagy Közbenjárója által szabadon választhatja a szabadságot és az örök életet, vagy pedig ha az ördög hatalmába és rabságába kerül, a rabságot és a halált, mert [az ördög] minden embert olyan szerencsétlenné akar tenni, mint amilyen ő maga.”8
Jó, ha emlékszünk arra, hogy az Ördög a Pusztító.
Igaz, hogy ebben az életben csak annyira vagyunk szabadok, amennyire halandó körülményeink engedik. Talán nem leszünk képesek végig kitartani egy távoli ország háborújában, vagy gyenge karunkkal visszatartani a dühöngő vihart, vagy szabadon futkározni, miközben testünk betegségben gyengélkedik. De való igaz, hogy végsősorban nem ezek a dolgok irányítják saját személyes világunkat. Hanem mi magunk!
Joseph Smith próféta kijelentette: „A boldogság létezésünk célja és terve; és az lesz annak vége is, ha az ahhoz vezető úton járunk; ez az út pedig nem más, mint az erény, a becsületesség, a hithűség, a szentség, és Isten valamennyi parancsolatának betartása.”9
Így tehát, mélyen tisztelt Polgármester úr, Jézus Krisztus evangéliuma igenis képes megoldást találni a világ minden problémájára, pontosan azért, mert megoldást jelent minden élő lélek betegségére.
Minden alkalommal, amikor természeti csapás tombol, egyúttal szent kötelezettség is hárul mindannyiunkra, hogy jobbá váljunk. Fel kell tenni magunknak a kérdést: „Az életem mely területén kell változtatnom, hogy a büntetés súlyát ne kelljen elszenvednem?”
A szentírásokban az Úr világossá teszi, hogy mit vár tőlünk, mikor ilyen ítélet alatt állunk. Azt mondja: „Övezzétek hát fel derekatokat, és készüljetek fel. Íme, tiétek az ország, és az ellenség nem fog legyőzni.”10
Az egyháznak és annak tagjainak megparancsolták, hogy legyenek önellátóak és függetlenek.11 A felkészültség a hittel kezdődik, amely lehetővé teszi, hogy amikor hányattatásban van részünk, baj nélkül túltegyük magunkat rajta. A földi életet mi egy felkészítő utazásnak tekintjük. Az Úrba és evangéliumába vetett hit legyőzi a félelmet, és lelkiséget ébreszt.
A lelkiség növekszik, miközben imádkozunk, és igaz úton járunk az Úr előtt.12 Ez „önmagunk tudatos legyőzése, és a Végtelennel való kommunikáció.”13
A hit, a lelkiség és az engedelmesség egy felkészült és önálló népet eredményez. Ha betartjuk a tized szövetségét, védve leszünk a nélkülözéstől és a pusztító hatalmától. Ha engedelmeskedünk a böjtnek, és nagylelkűen adakozunk mások javára, imáink meghallgattatnak és nő a családi összetartás. Hasonló áldásokat kapunk, ha engedelmeskedünk a próféták tanácsainak, és erőforrásaink határain belül élünk, elkerüljük a felesleges adósságot, és annyit tartalékolunk, amennyivel legalább egy évig fenntarthatjuk önmagunkat és családjainkat. Ez talán nem mindig könnyű, de tegyünk meg „minden tőlünk telhetőt”14 és tartalékaink nem lesznek szűkösek – „elegendő, sőt felesleg is”15 lesz.
Ismét ezt mondja az Úr: „Ezentúl legyetek hát erősek; ne féljetek, mert tietek az ország.”16
Erő és nyugalom származik az igazlelkű életből. Nem igazlelkű az, aki vasárnap egy szent, a hét többi napján pedig egy semmittevő. A féktelen vágyak rombolóak és arra csábítják az embert, hogy „ve[gyék] könnyedén a szent dolgokat”17. Brigham Young elnök azt tanította, hogy „a bűn, amely Ádám és Éva minden utódját terheli az, hogy nem úgy tettek, mint ahogy tudásuk engedte volna”18.
Jézus Krisztus evangéliuma az igazság felé vezető ösvény. A tragédiák soha nem győzedelmeskedhetnek ott, ahol személyes igazlelkűség uralkodik. Fogadjuk meg hát Pál apostol tanácsát:
„Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett: vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit.
Mint nappal, ékesen járjunk, nem dobzódásokban és részegségekben, nem bujálkodásokban és feslettségekben, nem versengésben és írigységben:
Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra.”19
Utolsó napi szentekként kötelességünk, hogy felkészítsük önmagunkat, a földet és annak lakóit Jézus Krisztus második eljövetelére. Az evangélium tanításai szerinti felkészültség és erőnlét boldogságot okoz ebben és az elkövetkező életben, és lehetővé teszi ezt a „nagyszerű, millenniumi küldetést”.
Szeretett Hinckley elnökünk így figyelmeztetett: „Nos, testvéreim, itt az idő, hogy egy kicsit szilárdabban álljunk, emeljük fel pillantásunkat és terjesszük ki elménket Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza nagyszerű millenniumi küldetésének magasabb rendű értelme és megértése felé. Eljött az idő, hogy erősek legyünk! Eljött az idő, hogy habozás nélkül haladjunk előre, jól ismervén küldetésünk jelentését, hatókörét és jelentőségét. Eljött az idő, hogy megtegyük, ami helyes, tekintet nélkül az esetleges következményekre! Itt az idő, hogy megtartsuk a parancsolatokat. Eljött az idő, hogy kedvességgel és szeretettel forduljunk azokhoz, akik bajban vannak és azokhoz, akik sötétségben és fájdalomban bolyongnak. Eljött az idő, hogy megfontoltak és jók, illedelmesek és udvariasak legyünk egymással minden kapcsolatunkban. Más szóval, hogy krisztusibbá váljunk.”20
Az Úr prófétájának eme figyelmeztetése megvilágítja utunkat ezekben a viharos időkben. Szívünket kitárjuk felétek, akik most szenvedtek. Mennyei Atyánk az Ő végtelen irgalmában könnyítse meg terheiteket és töltse meg életeteket azzal a boldogsággal, amely „minden értelmet felül halad”21. Nem vagytok egyedül. Szeretetünk, hitünk és imáink összeforrnak a tiétekkel. Haladjatok tovább igazságban, és minden jó lesz.
Jézus Krisztus nevében, ámen.