Ha felkészültök, akkor nem fogtok félni
Tudunk úgy élni, hogy számíthassunk az Úr védelmére és irányítására… Nem számíthatunk a segítségére, ha nem vagyunk hajlandóak parancsolatait betartani.
Kedves testvéreim a papságban, bárhol is legyetek széles e világon. Mily hatalmas testületté is váltatok, férfiak és fiúk minden fajból és népből, Isten családjának minden ágából.
Mily becses az Ő ajándéka! Az Ő isteni felhatalmazásának egy részét adta nekünk, az örökkévaló papságot, a hatalmat, mellyel létrehozza az ember halhatatlanságát és örök életét. Ez pedig követi azt az elvet, hogy akik sokat kaptak, azoktól sokat is várnak el. (Lásd Lukács 12:48; T&Sz 82:3.)
Tudom, hogy nem vagyunk tökéletesek. Ismerjük a tökéletes utat, mégsem mindig azon járunk. Azt hiszem, azért legtöbbször próbálunk. Próbálunk megfelelni Atyánk kívánságának. Ez nagyon magas mérce, és elismerés illet mindannyiótokat, akik megpróbáltok megfelelni ennek. Az Úr áldjon meg benneteket, amikor igyekeztek minden szempontból példás életet élni.
Nos, amint azt bizonyára mindannyian tudjátok az Egyesült Államok Mexikói-öböl menti része hatalmas pusztítást szenvedett a széltől és az ártól. Sokan mindenüket elveszítették. Hatalmas károk keletkeztek. Szó szerint milliók szenvednek. Sokak szívét a félelem és az aggodalom markolta meg. Sokan életüket vesztették.
Mindezzel együtt hatalmas segélyáradat is megindult. Meglágyultak a szívek. Megnyíltak az otthonok. A kritikus lelkűek szeretnek a kereszténység kudarcairól beszélni. Az ilyeneknek egy pillantást kéne vetni arra, amit az egyházak tettek ebben a helyzetben. E sok felekezethez tartozó tömeg csodákat tett. És egyáltalán nem utolsóként ezek között volt egyházunk is. Rengetegen utaztak közülünk nagy távolságokra, hogy szerszámokat, sátrakat és a remény fényét elvigyék az emberekhez. A papság több ezer munkaórát áldozott az újjáépítésre. Egyszerre három-négyezren is dolgoztak. Ma este is vannak ott néhányan. Nem tudjuk kellően megköszönni ezt nekik. Fogadjátok hálánkat, szeretetünket és értetek mondott imáinkat!
Két területi hetvenesünk – John Anderson testvér, aki Floridában és Stanley Ellis testvér, aki Texasban él – irányították a munka nagy részét. Ők lennének azonban az elsők, akik azt mondják, hogy a köszönet azon rengeteg férfinak és fiúnak jár, akik segítséget nyújtottak. Sokan olyan pólókat viseltek, melyen a „Mormon segítő kezek” felirat volt olvasható. Elnyerték mindazok szeretetét és tiszteletét, akiken segítettek. Segítségük pedig nem csupán az egyház szükséget látó tagjaihoz jutott el, hanem igen nagy számban olyanokhoz, akik vallási hovatartozását teljes homály fedi.
A nefiták példáját követték, ahogyan Alma könyvében olvashatjuk: „Nem utasították el azt, aki ruhátlan, éhes, szomjas, vagy beteg volt, vagy aki gondozásra szorult. Szívük nem csüngött a gazdagságon, ezért mindenkihez bőkezűek voltak: öreghez, fiatalhoz, szolgához, szabadhoz, férfihoz és nőhöz, tekintet nélkül arra, hogy egyháztagok voltak-e vagy sem; nem tettek különbséget a szűkölködők között” (Alma 1:30).
A nők és leányok az egyház minden pontján herkulesi erőfeszítéseket tettek, hogy több tízezer egészségügyi és tisztítócsomagot állítsanak össze. Az egyház berendezéseket, ételt, vizet és vigaszt biztosított.
Jelentős összegeket juttattunk el a Vöröskereszthez és más szervezetekhez. Milliókat adtunk a böjti felajánlásokból és a humanitárius alapokból. Mindannyiótoknak köszönetet mondunk a megsegítettek és az egyház nevében is.
Nem mondom, még egyszer hangsúlyozom, nem mondom, még csak nem is feltételezem azt, hogy a történtek az Úr büntetése lenne. Sok jó ember van, beleértve pár utolsó napi szentet is, azok között, akik szenvednek. Mindezek mellett, azt nem félek kijelenteni, hogy a csapások és katasztrófák nem ismeretlenek ezen az öreg világon. Azok közülünk, akik olvassák és hisznek a szentírásban, pontosan tudatában vannak a próféták figyelmeztetéseinek azon katasztrófákról, melyek már bekövetkeztek, és amelyek még előttünk állnak.
Ott volt az özönvíz, amikor hatalmas víz borította el a földet, és ahogyan Péter is mondja csupán „nyolcz lélek tartatott meg” (1 Péter 3:20).
Ha bárkinek kétségei lennének azon szörnyűségekről, amelyek bekövetkezhetnek, sőt be is fognak következni, az olvassa el Máté 24. fejezetét! Itt többek közt ezt mondja az Úr: „Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről;
Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen: és éhínségek és döghalálok, és földindulások [lésznek] mindenfelé.
Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete…
És jaj lesz a várandósoknak és szoptatóknak azokban a napokban! (…)
Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.
És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok” (Máté 24:6–8, 19, 21–22).
A Mormon könyvében elképzelhetetlen pusztításról olvasunk, ami a nyugati féltekén a Szabadító jeruzsálemi halálakor történt. Idézem:
„És történt, hogy a harmincnegyedik év első hónapjának negyedik napján nagy vihar támadt, de olyan nagy, hogy olyat még ebben az egész országban sohasem láttak.
Borzalmas nagy zivatar keletkezett; rettenetesen mennydörgött, és félelmetesen megrázta a földet, mintha ketté akarná szakítani.
És olyan erősen villámlott, hogy még olyat sem láttak soha ebben az egész országban.
És akkor Zarahemla városa tüzet fogott.
Moróni városa pedig a tenger mélyére süllyedt, lakossága meg a vízbe fúlt.
Moróniha városára ráomlott a föld, úgyhogy a város helyén egy nagy hegy keletkezett. (…)
A vihar, a forgószél, a mennydörgés és a villámlás és a rendkívül erős földrengés az egész ország felszínét megváltoztatta.
Az országutak megrepedtek, az egyenes utak elhajlottak, és sok sima helyből göröngyös terület lett.
Sok nagy és híres város elsüllyedt, sok leégett, sok meg annyira összerázkódott, hogy épületei összeomlottak és lakosságukat maguk alá temették, és így ezek a helyek kihaltak lettek” (3 Nefi 8:5–10, 12–14).
Micsoda szörnyű katasztrófa lehetett ez!
A 14. századi pestis, vagy fekete halál, milliók életét oltotta ki. Más járványok, mint a himlő is, kimondhatatlan szenvedést és halált hoztak az évszázadok során.
Kr. u. 79-ben Pompei hatalmas városát pusztította el a Vezúv kitörése.
Chicagóban hatalmas tűzvész pusztított. Hawaii egyes területeit szökőár söpörte le. Az 1906-os földrengés San Franciscóban 3000 életet követelt. A hurrikán, amely a Texas állambeli Galvestonra csapott le 1900-ban, 8000 embert ölt meg. A közelmúltban pedig itt volt a délkelet-ázsiai szökőár, ahol ezrek haltak meg, és ahol máig is szükség van segítségre.
Mily vészjóslóak a Tanok és szövetségek 88. részében található kinyilatkoztatások az elderek bizonyságát követő csapásokról. Az Úr azt mondja:
„Mert a ti tanúságotokat földrengés tanúsága követi, és nyögés száll fel [a föld] mélyéből, és az emberek elesnek, és nem tudnak állva maradni.
És tanúságot tesz a mennydörgés és a villámlás, a viharok és a tenger hullámai, ahogy kicsapnak a partokon túl.
És minden mozgásba jön. És az emberszívek elalélnak, mert félelem fog el minden népet” (T&Sz 88:89–91).
Egészen érdekesek a szökőárról és a közelmúltbeli hurrikánról szóló leírások e kinyilatkoztatás nyelvezetének fényében: „A viharok és a tenger hullámai, ahogy kicsapnak a partokon túl.”
Az emberek a múlt és jelen konfliktusaiban kifejezésre juttatott egymás iránti kegyetlensége kimondhatatlan szenvedést hozott és hoz ma is. Szudán darfuri területén több ezer embert öltek meg, és több mint egy millióan maradtak fedél nélkül.
Mindazt, ami a múltban történt, előre megjósolták, és vég még nem jött el. Éppúgy, ahogyan a múltban is voltak csapások, szerintem több ilyenre is számíthatunk a jövőben. Mit tegyünk?
Valaki egyszer azt mondta, hogy nem esett az eső, amikor Noé a bárkát építette. Mégis megépítette, az eső pedig eljött.
Az Úr azt mondta: „ha felkészültök, akkor nem fogtok félni” (T&Sz 38:30).
A legfőbb felkészülést is vázolja a Tanok és szövetségek, amikor azt mondja: „Legyetek ezért szent helyeken és ne mozduljatok, amíg el nem jön az Úr napja” (T&Sz 87:8).
Így szól énekünk:
Amikor a föld megrendül,
Félelmünk csendesítsd el!
Ha lesújt majd ítéleted,
Sion hegyén óvj minket!
(„Vezess minket, nagy Jehova!”, Hymns, 83. sz.)
Tudunk úgy élni, hogy számíthassunk az Úr védelmére és irányítására. Ez elsődleges fontosságú. Nem számíthatunk a segítségére, ha nem vagyunk hajlandóak parancsolatait betartani. Nekünk az egyházban, bőven van bizonyítékunk az engedetlenséggel járó büntetésre mind a járedita, mind pedig a nefita nép példáján keresztül. Mindkét nép a dicsőségből a csúfos pusztulásba került a gonoszsága miatt.
Persze tudjuk, hogy az eső éppúgy esik az igazra, mint a gonoszra (lásd Máté 5:45). Annak ellenére azonban, hogy az igazak is meghalnak, ők nem vesznek el, hanem megmenekülnek a Megváltó engesztelése által. Pál azt írta a rómaiaknak: „Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk” (Rómabeliek 14:8).
Megfogadhatjuk a figyelmeztetést. Tudomásunk szerint számos figyelmeztetés hangzott el New Orleans sebezhetőségéről. A földrengéskutatók szerint a Salt Lake völgy is lehetséges földrengési zóna. Ez az elsődleges ok, amiért most széleskörű felújítási munkálatokat végzünk a Templom téren álló Tabernákulum épületén. Fel kell készítenünk ezt a történelmi épületet, hogy ellenálljon a földrengésnek.
Gabonatárakat építettünk, raktárakat, melyeket megtöltöttünk az élet fenntartásához szükséges dolgokkal veszély esetére. A legjobb raktár azonban a családi éléskamra. A kinyilatkoztatásokban az Úr azt mondta: “Szerveződjetek, készítsetek elő minden szükséges dolgot” (T&Sz 109:8).
Népünket már háromnegyed százada arra buzdítjuk, hogy tegyék meg ezeket az előkészületeket, melyek biztosíthatják a túlélést egy esetleges csapás esetén.
Félretehetünk valamennyi vizet, alapvető élelmet, gyógyszert és ruházatot, hogy melegen tartson. Tanácsos, hogy egy kis pénztartalékunk is legyen az esős napokra.
Azért az elmondottak után még nem kell senkinek rögtön a boltba rohannia vagy ehhez hasonló dolgot tennie. Nem mondok semmi olyat, ami ne hangozna el folyamatosan már hosszú ideje.
Soha ne felejtsük el a fáraó álmát a sovány és a kövér tehenekről, a teli és az üres kalászról, melynek jelentését József fejtette meg, aki szerint ezek a bőséges és a szűkös évekre utalnak. (Lásd 1 Mózes 41:1–36.)
Hiszem, kedves testvérek, hogy az Úr megáld minket, védelmez bennünket, és segít nekünk, ha engedelmesen járunk az Ő fényében, összhangban az evangéliumával és a parancsolataival. Ő az Atyánk és az Istenünk, mi pedig a gyermekei vagyunk, és minden módon ki kell érdemelnünk szeretetét és törődését. Azért fohászkodom, hogy mindezt megtegyük, Jézus Krisztus nevében, ámen.