A fény a szemükben

James E. Faust elnök

második tanácsos az Első Elnökségben

Szent fény kerül a szemünkbe és arcunkra, amikor személyes kötelék fűz minket szerető Mennyei Atyánkhoz és Fiához.

Kedves testvéreim és barátaim szerte a világon. Amint most hozzátok szólok, alázattal folyamodok az Atya Lelkéért és azért, hogy érthessetek engem.

Nagyra értékelem Hinckley elnök rövid prófétai üzenetét, melyet a konferencia elején osztott meg velünk. Bizonyságomat teszem arról, hogy Hinckley elnök a prófétánk, aki az egyház Fejének, Urunk és Szabadítónk, Jézus Krisztus irányítását élvezi.

Nemrég eszembe jutott egy történelmi összejövetel Jeruzsálemben, körülbelül 17 évvel ezelőtt. A földterület bérléséről volt szó, amelyen később a Brigham Young Egyetem jeruzsálemi központja felépült. Mielőtt aláírtuk volna a szerződést, Ezra Taft Benson elnök, és Jeffrey R. Holland elder, aki akkor a Brigham Young Egyetem elnöke volt, az egyház képviseletében ígéretet tett az izraeli kormánynak, hogy nem fogunk téríteni Izraelben. Talán csodálkoztok azon, miért egyeztünk bele, hogy nem végzünk térítő munkát. Eleget kellett tennünk ennek a követelménynek ahhoz, hogy engedélyt kapjunk annak a pompás épületnek a felépítésére, mely Jeruzsálem történelmi városában áll. Tudomásunk szerint az egyház és a BYU is pontosan és becsületesen eleget tett ennek az ígéretnek. A szerződés aláírását követően egyik barátunk találóan megjegyezte: „Hát tudjuk, hogy nem fogtok téríteni, de mit csináltok a fénnyel a szemükben?” Azokra a diákjainkra gondolt, akik Izraelben tanultak.

Mi volt az a fény a szemükben, amely oly szembeötlő volt barátunknak? Maga az úr adott erre választ: „És a világító, nektek világosságot adó fény őtőle van, aki szemeteknek látást és elméteknek értelmet ad.”¹ Honnan származik e fény? Erre megint csak az Úr adta meg a választ: „én vagyok az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít, aki a világra jön”². Az Úr az igazi világosság, a Lélek pedig „az egész világon mindenkit megvilágosít”³, ki hallgat szavára. Ez a világosság látszik meg arcunkon és a szemünkben is.

Néhány éve Paul Harvey – a híres bemondó – látogatta meg az egyik egyházi iskolát. A látogatás után megjegyezte: „Minden fiatal arc valamifajta magasztos bizonyosságot sugárzott. Manapság a fiatal szemek idő előtt öregednek a lelkiismerettel való végtelen harcban. [Ezen fiatalok] azonban irigylésre méltó lépéselőnyben vannak, amely a fegyelem, az elkötelezettség és az áldozat következménye.”⁴

Akik valódi bűnbánatot gyakorolnak, elnyerik Krisztus Lelkét, és megkeresztelkednek egyházában a bűneik bocsánatára. Isten papsága a kezét a fejükre helyezi, így elnyerik a Szentlelket.⁵ „Ez Isten adománya mindazoknak, akik buzgón keresik őt.”⁶ Parley P. Pratt elder úgy beszélt a Szentlélek ajándékáról, mint ami „öröm a szívnek és fény a szemnek”⁷. A Szentlélek az a Vigasztaló, melyet a Szabadító ígért a keresztre feszítés előtt.⁸ A Szentlélek az érdemes szenteknek lelki irányítást és védelmed is biztosít. Gyarapítja ismereteinket és felfogóképességünket „mindenekről”⁹. Mindez felbecsülhetetlen értékkel bír olyan időkben, amikor a lelki vakság egyre terjed.

A világiasodás földünk túlnyomó részére jellemző. A világiasodást úgy definiálhatjuk, mint „közömbösséget a vallás és a vallási meggondolások iránt, valamint ezek elutasítását, elvetését”¹⁰. A világiasodás sok dolgot nem fogad el tökéletesnek. Fő céljai a gyönyör és az önös érdek. Gyakran azok, akik befogadják ezeket a gondolatokat, kinézetükben is megváltoznak. Ahogyan Ésaiás megjegyezte: „Arcvonásaik ellenük szólnak”¹¹.

Mégis, minden világiasodás ellenére is, sokan éhezik és vágyják a Lélek dolgait és Isten szavát. Ahogyan Ámos is megjövendölte: „Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallhatása után.

És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg.”¹²

Hol hallhatjuk az Úr szavát? Hallhatjuk azt prófétánk, Gordon B. Hinckley elnöktől, az Első Elnökségtől, a Tizenkét Apostol Kvórumától és a többi általános felhatalmazottól. Hallhatjuk a cövekelnökünktől és a püspökünktől. A misszionáriusok hallhatják a misszióelnöküktől. Olvashatjuk azt a szentírásokban. Hallhatjuk a halk, csendes hangot is, mely a Szentlélektől származik. Az Úr szava kiemel bennünket a lelki vakságból az „ő csodálatos világosságára”¹³.

Mit teszünk azért, hogy e fény ragyogjon szemünkben és arcunkon? E fény jó része a „fegyelem, elkötelezettség és áldozat”¹⁴ eredménye, melyet néhány fontos alapigazságnak tulajdonítunk. Ezen alapigazságok legfőbbike, hogy Isten létezik, Ő a lelkünk Atyja, és neki tartozunk tetteinkért számadással. A második, hogy Jézus Krisztus a Szabadítónk és Megváltónk. A harmadik, hogy a boldogság nagy terve engedelmességet követel Isten parancsolatai iránt. A negyedik pedig, hogy Isten ajándékai közül a legnagyobb az örök élet.¹⁵

Más áldások további fényt adnak szemünkbe. Ezek a Lélek azon ajándékai, melyek a Szabadítótól származnak.¹⁶ Öröm, boldogság, beteljesedés és béke, ezek mind a Lélek ajándékai, melyek a Szentlélek erejéből erednek.

Az itteni és örökkévaló boldogságunk szempontjából sok hitelvünk hatalmas erejű. Óriásiak, némelyik pedig teljesen egyedi a hitünkben. Ezek az értékes hitelvek hithűségünkön alapulnak, és tartalmazzák az alábbiakat, nem feltétlenül fontossági sorrendben:

Isten és Fia megdicsőült lények. Isten, az Atya az élő Teremtőnk, Fia, Jézus Krisztus a Szabadítónk és Megváltónk. Isten képmására teremtettünk.¹⁷ Onnan tudjuk, mert Joseph Smith látta Őket, beszéltek hozzá, és ő is szólt hozzájuk.¹⁸
A templomi áldások nem csupán erre az életre, hanem az örökkévalóságra is összepecsételik a férjet és a feleséget. A gyermekeket és leszármazottakat is összekötheti ugyanezen pecsételés.
Az egyház minden érdemes férfi tagja viselheti és használhatja Isten papságát. Használhatja ezt az isteni felhatalmazást a családjában, illetve az egyházban, ha a megfelelő felhatalmazással bíró személy elhívja.
A további szentírások: a Mormon könyve, a Tanok és szövetségek és az Igazgyöngy.
Az élő apostolok és próféták Isten szavát közvetítik napjainkban, Gordon B. Hinckley elnök irányításával, aki a próféta, látnok és kinyilatkoztató, a folyamatos kinyilatkoztatás forrása napjainkban.
A Szentlélek ajándéka minden egyháztag számára elérhető. Amikor Joseph Smith prófétát megkérdezték arról, hogy „miben tér el [az UNSZ egyház]… a korabeli vallásoktól,” azt válaszolta, hogy a lényegi eltérés „a Szentlélek ajándéka kézrátétellel… és minden egyéb különbség a Szentlélek ajándékára vezethető vissza”¹⁹.
A nők felmagasztalása. A nők tökéletesen egyenlőek a férfiakkal az Úr előtt. Természeténél fogva a nők szerepe eltér a férfiakétól. Ezt az ismeretet az evangélium visszaállítása hozta el nekünk az idők teljességében, azzal a megerősítéssel, hogy a nők ruháztattak fel az anyaság és a gondozás nagyszerű feladataival. Több lehetőség adatott a nők számára 1842 óta, amikor Joseph Smith próféta Isten nevében elfordította számukra a kulcsot, mint az emberiség történelmében bármikor.²⁰

Néhány évvel ezelőtt, Constance – egy nővérképzős – megbízást kapott, hogy segítsen egy hölgynek, akinek a lába balesetben megsérült. A hölgy visszautasította az orvosi segítséget, mert negatív tapasztalatai voltak valakivel a kórházban. Félt, és idővel elzárkózott. Első alkalommal, amikor Constance beugrott hozzá, kiparancsolta a házból. Másodszorra már beengedte. Ekkorra már a hölgy lábán nagy fekélyek voltak mindenütt és a hús egy része rothadni kezdett. Még mindig nem hagyta azonban, hogy bárki hozzányúljon.

Constance imádkozás tárgyává tette a dolgot, és egy-két nap múlva meg is érkezett a válasz. A következő látogatásra hidrogén-peroxid habot vitt magával. Mivel ez teljesen fájdalommentes volt, az idős hölgy hagyta, hogy kezelje vele a lábát. Azután beszélgettek a komolyabb kórházi kezelésről. Constance biztosította, hogy kórházi tartózkodása a lehető legkellemesebb lesz. Néhány napon belül a hölgy elég bátorságot gyűjtött, hogy befeküdjön a kórházba. Amikor Constance meglátogatta, a hölgy rámosolygott, és azt mondta: „Meggyőzött, kedves.” Azután teljesen váratlanul nekiszegezte a kérdést: „Maga milyen egyházhoz tartozik?” Constance megmondta, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagja. Mire a hölgy azt mondta: „Tudtam. A legelső naptól fogva tudtam, hogy az Úr küldte. Pont az a fény volt az arcán, amit a többi hasonló vallásún is észrevettem. Tudtam, hogy magában megbízhatok.”

Három hónap múlva az üszkösödő láb teljesen meggyógyult. A hölgy lakóhelyén lévő egyházközség tagjai felújították a házát, és rendbe rakták a kertet. A misszionáriusok tanítani kezdték, majd hamarosan megkeresztelkedett.²¹ Mindez azért, mert megismerte a fényt a fiatal nővér szemében.

Egyszer megkérdezték Brigham Youngtól, miért maradunk időnként magunkra, gyakran szomorúan. Válasza az volt, hogy az embernek meg kell tanulnia „független lényként cselekedni… hogy lássa, mit tesz… és kipróbálja a függetlenséget – hogy a sötétben is igazlelkű legyen”²². Ezt könnyebb megtenni, ha látjuk az evangélium ragyogását az egyénből.²³

Az egyházi szolgálat csodálatos áldás és kiváltság, amely fényt hoz a szemünkbe és az arcunkra. Ahogyan a Szabadító mondta: „Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”²⁴ Szavakkal nem lehet leírni azon áldásokat, amelyek az egyházi szolgálatból származnak. Az Úr azt ígéri, hogy ha felmagasztaljuk elhívásainkat, akkor örömöt és boldogságot találunk.

Alma azt kérdezi, vajon arcunkon az Ő képmását hordozzuk-e.²⁵ Szent fény kerül a szemünkbe és arcunkra, amikor személyes kötelék fűz minket szerető Mennyei Atyánkhoz és Fiához, Szabadítónkhoz és Megváltónkhoz. Ezzel a kötelékkel arcunk tükrözi azt a „magasztos bizonyosságot”²⁶, hogy Ő él.

Személyes tanúságomat teszem e szent munka isteni eredetéről, amelyben foglalatoskodunk. A bizonyság kinyilatkoztatás által adatik.²⁷ Ez a bizonyságtevő kinyilatkoztatás fiatal fiúként érkezett a szívembe. Nem emlékszem semmilyen konkrét eseményre, mely elindította volna ezt a megerősítő kinyilatkoztatást. Valahogyan mindig is belsőm részének éreztem. Hálás vagyok ezért a megerősítő tudásért, mely lehetővé tette, hogy túljussak az élet azon viszontagságain, melyek mindenkit elérnek.

Felkavartak bennünket a Fivérek és a nőtestvérek tanúságtevő üzenetei ezen a konferencián. Azt hiszem, mindannyian megerősítést kaptunk. Ti is éppúgy megkaphatjátok a megerősítést, hogy mindez igaz. Brigham Young azt tanította: „Nem csupán azok a szentek, akik itt vannak…, hanem minden nemzetben, földrészen és szigeten élő szent, akik Szabadítónk és az Ő apostolai, valamint Joseph Smith által tanított vallás szerint élnek…, mind ugyanazt a bizonyságot teszik, szemeiket megeleveníti Isten Lelke, és egyként látnak, szívüket életre kelti, és egyként éreznek és értenek.”²⁸

Teljes szívemből és lelkemből tudom, hogy Isten él. Hiszem, hogy bevilágítja életünket a szeretetével, ha igyekszünk méltók lenni erre a szeretetre, Jézus Krisztus nevében, ámen.