Jöjj, hallgassuk a prófétát!

Reggelre öröm száll be hozzánk

Írta: Thomas S. Monson Elnök

első tanácsos az Első Elnökségben

Néhány évvel ezelőtt a Salt Lake City-i újságok egy közeli barátom haláláról értesítettek, aki élete korai szakaszában vesztette életét. Elmentem a gyászszertartásra, és az összegyűltekkel együtt én is kifejeztem részvétemet [együttérzésemet] a férjnek és az édesanya nélkül maradt gyermekeknek. Hirtelen a legfiatalabb gyermek, Kelly, felismert, és kézen fogott. „Gyere velem!” – mondta, és odavezetett a koporsóhoz, melyben szeretett édesanyja teste feküdt. „Nem sírok – mondta –, és neked sem szabad. Az anyukám sokszor mesélt nekem a halálról és az életről Mennyei Atyánkkal. Én az anyukámhoz és az apukámhoz tartozom. Újra együtt leszünk mindannyian.” Eszembe jutottak a zsoltáríró szavai: „A csecsemők… szájával erősítetted meg hatalmadat” (Zsoltárok 8:3).

Könnyes szemeimmel láttam a fiatal barátom gyönyörű és hittel teli mosolyát. E kislány számára, aki még mindig fogta a kezemet, soha nem lesz reménytelen a hajnal. Kiapadhatatlan bizonysága által támogatva, tudván, hogy az élet a síron túl is folytatódik, ő, az édesapja, a fivérei, a nővérei, valamint mindazok, akik osztoznak eme isteni igazság ismeretében, kijelenthetik a világnak: „este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm” (Zsoltárok 30:6).

Lelkem teljes erejével tanúságomat teszem arról, hogy Isten él, hogy az Ő Szeretett Fia a feltámadás zsengéje, hogy Jézus Krisztus evangéliuma az a ragyogó világosság, mely minden reménytelen hajnalt örömteli reggellé varázsol.

Részletek egy 1976. évi áprilisi általános konferenciai beszédből.

Elgondolkodtató dolgok

1. Nincs semmi baj azzal, ha valaki sír, amikor elveszti az egyik szerettét. Sőt még segíthet is. Kelly azonban nem érezte úgy, hogy sírnia kell. Miért?

2. Mit gondolsz, Kelly anyukája miért beszélt olyan gyakran Kellynek a halál utáni életről?

3. Mit jelent az, hogy Jézus a feltámadás zsengéje (lásd 1 Korinthusbeliek 15:23; 2 Nefi 2:8–9)? Beszéld ezt meg a szüleiddel!