Krisztusra összpontosított az Első Elnökség az áhítaton

„Az év egyetlen időszaka sem olyan gyönyörű, mint a karácsonyi időszak” – mondta Gordon B. Hinckley elnök az éves Első Elnökségi Karácsonyi Áhítat alkalmával, amelyet a Konferencia-központban tartottak Salt Lake Cityben, és műholdon sugároztak szerte a világon.

Szívből kinyújtjuk karunkat a rászorulók felé. A szeretet legyőzi a gyűlöletet… Egy kicsit erősebbé válik a szeretet, a szívek pedig sokkal nagylelkűbbek. Ilyenkor készebbek vagyunk megerősíteni az ellankadt térdeket, és felemelni a lecsüggesztett kezeket. A gyermekek szíve felvidul. Különös varázs járja át a levegőt. Valódi boldogság jár át mindent.”

Miután felidézte édesanyja nem sokkal 1930 karácsonya előtti elvesztését, és felesége 2004. évben történő, nagy fájdalommal járó elvesztését, Hinckley elnök így szólt: „Isten Fiának – aki életét adta, hogy mi élhessünk – fenséges alakja… bevilágítja a sötétséget. Ez a karácsony valódi jelentése, az engesztelés valósága, amelyet a világ Megváltója vitt véghez.”

Hinckley elnök bizonyságát tette arról, hogy a Szabadító a szabadulás reményét nyújtja mindenkinek, még ezekben a háborús, zavargó és bonyolult gondokkal küszködő időkben is.

Thomas S. Monson elnök, az Első Elnökség első tanácsosa azt mondta, hogy a karácsony „a családok időszaka; ez az emlékezés időszaka; ez a hála időszaka.

A karácsony lelkülete a szeretet, a bőkezűség és a jóság lelkülete… A karácsony lelkülete valami olyasmi, ami remélem, hogy mindannyiunk szívében, életében ott van, nem csak ebben a bizonyos időszakban, hanem év közben is.”

Monson elnök azt mondta, hogy amikor a karácsony lelkiségét ünnepeljük, akkor azzal Krisztus Lelkét ünnepeljük.

„A »nincs hely« köszöntést nem csak József és Mária hallotta Jézus születése előtt, de Neki is gyakorta része volt benne a szolgálata során. Az otthonainkban ma van külön hely az étkezésre, van hely az alvásra, és van hely a szórakozásra. Van-e helyünk Krisztus számára? Van időnk… bizonyos programokra, amelyek életünk részévé váltak. Van időnk Krisztus számára?”

James E. Faust elnök, az Első Elnökség második tanácsosa azt tanította, hogy „az évnek ebben az időszakában, amikor az Ő születésére emlékezünk, arra is időt kellene szakítanunk, hogy mély tisztelettel elgondolkozzunk a haláláról és a feltámadás felülmúlhatatlanul szent voltáról”.

Beszédében Faust elnök a Szabadító nagyszerű és mély tanításaira összpontosított: „hogy tegyük meg másokért azt, amit ők nem tudnak magukért megtenni”.

A névtelen adakozás a Szabadító szeretetét tükrözi, mondta Faust elnök. „Nagyrabecsülésemet és köszönetemet szeretném kifejezni mindazoknak, akik kitárják a szívüket, és adnak másoknak.

Azoknak közülünk, akik ismeretlenül adakoznak, édes belső érzései vannak a Lélek miatt, aki odabenn lakozik, amikor valami olyat teszünk másokért, amiért nem várunk viszonzást. A név nélküli adakozás az ajándéknak egy magasabb rendű szentséget kölcsönöz.”