A papság hatalma

Thomas S. Monson: Hajlandónak és érdemesnek lenni a szolgálatra. Liahóna, 2012. máj. 67, 68.

A második világháború alatt, 1944 elején történt egy papsággal kapcsolatos esemény, [melyről] egy hawaii újságnak dolgozó tudósító számolt be, aki mellesleg nem volt egyháztag. […] Elmondta, hogy a tengerészgyalogosok mögött más tudósítókkal együtt ő maga is jelen volt a partraszállás második hullámánál. Amint a part felé haladtak, egy láthatóan súlyosan sérült fiatal katonát pillantottak meg a víz felszínén lebegni, arccal lefelé. Vére vörösre festette a körülötte lévő sekély vizet. Ezután feltűnt nekik, ahogy egy másik tengerészgyalogos a sebesült bajtársa felé veszi az irányt. Ez a második katona szintén sérült volt – bal karja tehetetlenül lógott a teste mellett. Hogy megmentse a fulladástól, felemelte a vízfelszínen lebegő társa fejét. Pánikba esett hangon segítségért kiáltott. A tudósítók a vízen lebegő fiúra pillantva odakiáltottak neki: „Barátunk, mi már semmit sem tehetünk érte.”

„Aztán – írta a tudósító –, olyat láttam, amit azelőtt még soha.” Ez a maga is súlyosan megsérült fiú a bajtársa látszólag élettelen testét cipelve kievickélt a partra, majd pedig „társa fejét az ölébe tette. […] Még ebben a lesújtó helyzetben is micsoda látványt nyújtott ez két halálosan megsebesült fiú – ez a két tiszta, csodálatra méltó fiatalember. A sérült fiú aztán fejet hajtott a másik felett, és ezt mondta: »Jézus Krisztus nevében, és a papság hatalma által megparancsolom neked, hogy maradj életben, míg orvosi segítséget szerzek.«” A tudósító így zárta sorait: „Mindhárman [a két katona és én] itt vagyunk a kórházban. Az orvosok nem tudják, [hogyan maradtak életben,] én viszont tudom.”

Elgondolkodtató kérdések

Milyen áldások érik az utolsó napi szenteket a papság hatalmán keresztül?
Hogyan kapcsolódik egymáshoz a hit és a papság – mind a papságviselő, mind pedig az áldásban részesülő személy esetében?

A gondolataidat leírhatod a naplódba, vagy megbeszélheted másokkal.