Te is bizonyságot teszel?

LaReina Hingson, USA, Indiana

Nemrég lehetőségem adódott egy másik államban részt venni egy úrvacsorai gyűlésen olyan egyháztagokkal, akiket nem ismertem. A mellettem ülő férfitestvérrel beszédbe elegyedve megkérdeztem tőle, hogy ő is tervezi-e, hogy kimegy bizonyságot tenni. Azt mondta, igen, majd megkérdezte: „És ön?”

„Nem, valószínűleg nem” – válaszoltam. Majd hozzátettem: „De az egyház igaz, és az evangélium is igaz.”

Hamarosan meg is feledkeztem a rövid beszélgetésünkről. Amikor elérkezett a bizonyságtételek ideje, arra biztattak minket, hogy legyünk rövidek, hogy sokan megoszthassák a bizonyságukat. Amikor az a férfitestvér, akivel korábban beszélgettem, felállt, hogy elmondja a bizonyságát, elismerte, hogy nem áll elegendő idő a rendelkezésére ahhoz, hogy mindent elmondjon az evangéliumról, és az abból fakadó boldogságról. Ehelyett megosztotta a velem folytatott beszélgetés során hallott szavakat, és hogy ez az egyszerű kijelentés, milyen jól összefoglal mindent: az egyház igaz, és az evangélium is igaz. Ez az, ami igazán fontos.

Erre az élményemre visszatekintve már értem, hogy sokféleképpen tehetjük bizonyságunkat, és akár rövid idő alatt is mély benyomást tehetünk másokra. Akármilyen röviden is beszéljünk valakivel, pozitív benyomást kelthetünk benne az evangéliumról és magunkról.

Habár aznap nem tettem bizonyságomat a pulpitus mögül, röviden megosztottam azt, amely végül hatással volt mind a férfitestvérre, akivel beszélgettem, mind pedig azokra, akik az ő bizonyságát hallották.