Tanítványságunk kimutatása szeretet és szolgálat által

Tanulmányozd ezt az anyagot, és ha helyénvalónak érzed, beszéld meg az általad látogatott nőtestvérekkel! A kérdések használata segíthet a nőtestvérek megerősítésében, valamint abban, hogy a Segítőegylet a saját életednek is szerves részévé váljon.

Hit, család, segítség

Jézus Krisztus mások iránti szeretetét az Ő halandó életével mutatta ki, azáltal, hogy szolgálta őket. Ezt mondta: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (János 13:35). Példát mutatott nekünk, és azt szeretné, hogy „[segítsük meg] azokat, akik rászorulnak a segítség[ünkre]” (Móziás 4:16). Arra kéri tanítványait, hogy munkálkodjanak Vele szolgálatában, lehetőséget adva nekik arra, hogy másokat szolgáljanak, és mindinkább olyanná váljanak, mint Ő.¹

Látogatótanítókként szolgálatunk szorosan megközelíti majd a Szabadítónk szolgálatát, ha a következő módokon kimutatjuk szeretetünket azok iránt, akiket látogatótanítunk:²

Emlékezünk az ő és családtagjaik nevére, és megismerkedünk velük.
Ítélkezés nélkül szeretjük őket.
„Egyenként” őrködünk felettük és erősítjük hitüket, ahogyan a Szabadító tette (3 Nefi 11:15).
Őszinte barátságokat kötünk velük, meglátogatjuk őket az otthonukban és máshol.
Minden nőtestvérrel törődünk. Fejben tartjuk a születésnapjukat, diplomaosztójukat, házasságkötésüket, keresztelőjüket és azon egyéb alkalmakat, melyek fontosak a számukra.
Kinyújtjuk kezünket az új vagy kevésbé tevékeny egyháztagok felé.
Kinyújtjuk kezünket a magányosak és mindazok felé, akiknek vigaszra van szükségük.

A szentírásokból

3 Nefi 11; Moróni 6:4; Tan és a szövetségek 20:47

Történelmünkből

„Az Újszövetségben számos beszámolót olvashatunk olyan nőkről – akár név szerint ismerjük őket, akár nem –, akik hitet gyakoroltak Jézus Krisztusban… Ezek a nők példamutató tanítványokká… váltak… [E]gyütt utaztak Jézussal és tizenkét apostolával. Megosztották javaikat, hogy segítsék az Úr szolgálatát. Halála és feltámadása után… továbbra is hithű tanítványok maradtak.”³

Pál írt egy Fébé nevű asszonyról, aki a „gyülekezetnek szolgálója” volt (Rómabeliek 16:1). Erre kérte az embereket: „[L]egyetek mellette, ha valami dologban rátok szorul. Mert ő is sokaknak pártfogója volt” (Rómabeliek 16:2). „A Fébé, illetve az Újszövetségben található többi nagyszerű asszony által nyújtott szolgálat ma is folytatódik a Segítőegylet tagjain keresztül – legyenek akár vezetők, látogatótanítók, édesanyák vagy mások –, akik sokaknak pártfogói és segítői.”⁴