Jobb lesz, ha először elmondasz egy imát
Martins Enyiche, Nigéria
Majdnem elhagytam az egyházat, mert nézeteltérésem volt a cövekelnökömmel. Úgy éreztem, olyasmit tett, ami nem helyes. Cselekedetei nem azt tükrözték, ahogyan szerintem a dolgoknak történniük kellett volna, így nem mentem többé az egyházba.
A feleségem ezt mondta: „Nem hozhatsz ilyen döntést komoly imádkozás és böjtölés nélkül.”
Igaza volt. Miután már egy ideje imádkoztam, a következő szavak fogalmazódtak meg bennem tisztán és világosan: „Isten szolgáját Isten hívja el.”
Aznap éjjel volt egy álmom. Álmomban a nagyapám megrótt, amiért a vezetőm ellen lázadok. Felriadtam az álomból, és az éjszaka hátralevő részét éberen töltöttem. A hosszú éjszakán át tartó elmélkedés után tudtam, mit kell tennem. Felkerestem a cövekelnökömet, és bocsánatot kértem tőle. Ő boldogan elfogadta a bocsánatkérésemet, majd elmondtunk közösen egy imát.
Azonnal visszatértem az egyházba. Két héttel később a cégem áthelyezett Abujába, Nigéria fővárosába. Összezavarodva azon tűnődtem, vajon miért vesznek ki a cövekből, amikor éppen próbálom rendbe tenni az életemet.
Hamarosan megtudtam, hogy az Úr felkészített valamire. Az Abujában töltött második hónap után elhívtak gyülekezeti elnöknek.
Biztos vagyok benne, hogy Mennyei Atyám meg akarta tanítani nekem az egyházi vezetőink támogatásának fontosságát, mielőtt elhívott vezetőnek. Ez az élmény erősítette a bizonyságomat. Most már a lehető legjobban próbálok hallgatni vezetőim tanácsára, mert tudom, hogy Isten hívta el őket. És ha valakit elhív, képessé is teszi feladata elvégzésére.1
A vezetőink is csak emberek. Habár sugalmazottak, nem tökéletesek. Megtanultam, hogy ha nem értünk velük egyet, támogatnunk, bátorítanunk kell őket, és imádkoznunk kell értük és magunkért, hogy képesek legyünk bízni Istenben, valamint az általa választott szolgáiban.