Húsvét hete

Szabadítónk, Jézus Krisztus élete utolsó hetében vitte véghez az engesztelést – szenvedett a Gecsemáné kertjében, keresztre feszítették a Golgotán, és feltámadt a sírból.

A mennyei tanácsban, mielőtt a földet megteremtették, Mennyei Atyánk elénk, gyermekei elé tárta a tervét. Ujjongtunk örömünkben, amikor Mennyei Atyánk Jézus Krisztust választotta ki arra, hogy megvalósítsa a szabadítás tervét (lásd Jób 38:7 és Ábrahám 3:27). Jézus Betlehemben született, Mária gyermekeként, és bűntelen életet élt. Engesztelésének köszönhetően visszatérhetünk Mennyei Atyánkhoz, hogy vele éljünk, és örök életet nyerhetünk. Jézus Krisztus újra el fog jönni hatalommal és dicsőségben, hogy a millennium alatt a földön lakozzon, és minden ember Bírájaként fog előttünk állni az utolsó napon.

A következő oldalakon látható képek azon bibliai videofilmekből származnak, melyek a Szabadító életének utolsó hetét jelenítik meg. Elolvashatod a képek alatti szentírásverseket is. Az események teljes kronológiájának megtekintéséhez lapozd fel a Kalauz a szentírásokhoz segédlet Az evangéliumok párhuzamba állítása című részét. A bibliai videofilmek megtekinthetők a biblevideos.lds.org oldalon.

A húsvét előtti ötödik napon Jézus szamárháton vonult be Jeruzsálembe, ahogyan azt megjövendölték. Az emberek Királyukként, hozsánna kiáltással üdvözölték, saját ruhájukat és pálmaleveleket helyezve a földre a szamár elé. (Lásd Máté 21:1–11; Márk 11:1–11; Zakariás 9:9.)

Képek © IRI

Halandó szolgálata során Jézus második alkalommal tisztította meg a templom udvarát. „Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek” – mondta a pénzváltóknak (Máté 21:13). Ezután sok vak és béna ment oda hozzá a templomban, Ő pedig meggyógyította őket. Amikor azonban a főpapok és az írástudók látták a csodáit, feldühödtek, és el akarták pusztítani Őt. (Lásd Máté 21:12–17; Márk 11:15–19.)

Képek © IRI

Jézus, az Atya Egyszülött Fia, leereszkedett, hogy lejöjjön a földre és megváltson minden embert a bukástól. (Lásd 1 Nefi 11:16–22, 26–33; Alma 7:10–13.)

Képek © IRI

E hét során a Szabadító a legemlékezetesebb beszédeit mondta el, többek között az özvegy két fillérjéről szóló tanítását. (Lásd Márk 12:41–44; Lukács 21:1–4.)

Képek © IRI

A Gecsemáné kertjében a Szabadító letérdelt imádkozni, és a világ bűnei feletti gyötrelme miatt „reszket[ett] a fájdalomtól, és minden pórusból vér[zett], és testben és lélekben is szenved[ett]” (T&Sz 19:18). Nem sokkal később Iskariótes Júdás és egy csapat felfegyverzett férfi letartóztatták Jézust, mire az összes tanítvány elhagyta az Urat és elmenekült. (Lásd Máté 26:36–56; Márk 14:32–50; Lukács 22:39–53.)

Képek © IRI

Utolsó vacsorája alatt Jézus megígérte az apostolainak, hogy miután eltávozik tőlük, megkapják a Vigasztalót, vagyis a Szentlelket. Azt tanította nekik, hogy úrvacsoravétellel emlékezzenek Őrá. Az est végén Jézus elmondta közbenjáró imáját, melyben azért imádkozott, hogy tanítványai egyek legyenek. (Lásd Lukács 26:17–30; Márk 14:12–26; Lukács 22:14–32; János 13–17.)

Képek © IRI

Egy törvénytelen tárgyalás és kegyetlen korbácsolás után Jézus Krisztus megengedte, hogy keresztre feszítsék, bevégezve ezzel ama „nagy és utolsó áldozatot”, amely lehetővé tette a szabadulást Isten minden gyermeke számára (lásd Alma 34:14–15). Jézus követői még az éjszaka beállta előtt levették testét a keresztről, illatos szerekkel lepedőkbe göngyölték, majd egy sírba fektették. (Lásd Máté 27; Lukács 23; Márk 15; János 19.)

Képek © IRI

Felvirradt a vasárnap reggel, amikor is Mária Magdaléna és más hithű nők elmentek a sírhoz, hogy további szerekkel kenjék be Jézus testét. Mikor odaértek, elhengerítve találták a követ a sír szájáról, és két angyal ezzel az örömhírrel fogadta őket: „Nincsen itt, mert feltámadott” (Máté 28:6). A feltámadt Szabadító legyőzte a fizikai halált és lehetővé tette mindannyiunk számára, hogy újra élhessünk: „Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek” (1 Korinthusbeliek 15:22). (Lásd Máté 28; Márk 16; Lukács 24; János 20.)