Termékeny talajba ültetve: Ugandahithű fiataljai
Cindy Smith Ugandában élt, amíg férje ott dolgozott. Jelenleg az Egyesült Államokban, Utah államban laknak.
Ahogy az Ugandában élő fiatalok elfogadják Jézus Krisztus evangéliumát és aszerint élnek, hitet és reményt látnak növekedni mindenhol maguk körül.
Kelet-Afrika szívében Uganda gyönyörű országa cukornáddal és banánfákkal borított dombokkal lett megáldva – na meg olyan fiatalokkal, akik készek elfogadni és követni Jézus Krisztus evangéliumát.
Ugandában az első cöveket 2010-ben szervezték meg. Az egyház gyorsan növekszik; az egyházközségekben és gyülekezetekben sok fiatal férfi és fiatal nő van.
Zászló a nemzetnek – példamutatás
Az egyik egyházközség fiatal nőit nagyon megérintette Elaine S. Dalton nőtestvér, a Fiatal Nők általános elnökének tanítása az erkölcsösségről: „Most van itt az ideje, hogy mindannyian felemelkedjünk, és kibontsuk a nemzetek számára a zászlót, amely arra szólít, hogy térjünk vissza az erényhez.”1 A fiatal nők felmásztak egy hegyre, melynek csúcsáról belátták a várost, és aranyzászlókat tűztek ki azon fogadalmuk jelképeként, hogy példát mutatnak az erényben. Ezután együtt elénekelték a „Fenn a magas hegyen” (Himnuszok, 5. sz.) című éneket.
E fiatal nők személyes igazlelkűségük lobogóját emelték a magasba. Engedelmességük megerősítette a bizonyságukat és hatással volt másokra. Dalton nőtestvér ezt mondta: „Soha nem szabad alábecsülnötök igazlelkű befolyásotok hatalmát.”2 És egy zászlóhoz hasonlóan e fiatal nők példája is az egész világ előtt lobog.
Sandra
Sok ugandai fiatal nővel együtt Sandra is több mint másfél kilométert gyalogol az egyházba, péntekenként segít kitakarítani a gyülekezeti házat, szombatonként pedig részt vesz a hitoktatáson. Hétköznap reggel 5 óra előtt kel, hogy tudjon olvasni a tankönyveiből, mielőtt elindulna gyalog az iskolába, ahonnan délután 6 óra után ér haza. Anyagi nehézségek miatt egy évet kihagyott az iskolából, de pozitív hozzáállással néz szembe a kihívásokkal: „Az evangélium tényleg segített kitartónak és rendíthetetlennek maradnom.”
Sandra az egyetlen egyháztag a családjában, de a szülei támogatják az egyházi szolgálatát. Ilyen alkalom volt például az, amikor az egyházközség rendbe tette egy helyi árvaház udvarát. A családja látja, hogyan segített az evangélium a lányuknak erősnek maradni még akkor is, amikor problémákkal kellett megküzdenie. Az erő forrásán elgondolkodva Sandra ezt mondja: „Amikor elmegyek az egyházba, úgy érzem, magamra öltöm Isten fegyverzetét” (lásd Efézusbeliek 6:11–17).
A nemrégiben megtért Susan nagyon szereti az egyházat. Családja Dél-Szudánból menekült Ugandába, ahol a sok nehézség után nagy áldás volt, hogy találkozhattak a misszionáriusokkal. Menekültként Susan békére és oltalomra lelt az evangéliumban. Vasárnaponként a kistestvéreit és körülbelül további tíz másik nem egyháztag gyermeket szokott magával vinni az egyházba. Egy, a családjában történt váratlan haláleset után visszatért Dél-Szudánba, ahol arra vár, hogy egy napon az ő területén is megalapítsák az egyházat. Susan és Sandra egyaránt kihívásokkal néz szembe, ám Istenre támaszkodnak, és élvezik a Jézus Krisztus evangéliuma szerinti élet gyümölcseit (lásd Alma 32:6–8, 43).
Áldozat a missziós munkáért
Az ugandai fiatal férfiak már kisfiú korukban elkezdenek focizni, szorosan összekötözött ágakat használva labdaként. Dennis egész kiskora óta tehetséget mutatott e sportágban, gimnáziumban pedig ösztöndíjjal került be az iskola futballcsapatába. Miután befejezte a középiskolát, egy hivatásos csapat ajánlott neki fizetést, szállást és ellátást. Régi álma vált valóra, ám Dennis tudta, hogy ez valószínűleg ütközni fog az év későbbi szakaszára tervezett missziójával.
Dennis
Dennis azon vágya, hogy azt tegye, amit Mennyei Atyja szeretne, olyan erős volt, hogy még annak kísértését is el akarta kerülni, hogy a csapatban akarjon maradni, amikor eljön a misszionáriusi szolgálat ideje. Sokan megkérdőjelezték a döntését, de Dennis biztos benne, hogy jó döntést hozott – saját maga és mások számára egyaránt. „Nem sokkal azelőtt keresztelkedett meg a két öcsém és a kishúgom – mondja. – Sohasem gondoltam volna, hogy a húgom valaha is meghallgatja az evangéliumot. Amikor látom, hogy Isten csodákat művel a családomban, az fényesen ragyogó reménységgel tölt el a jövőmmel kapcsolatban.”
Dennis egyházközségében a fiatal férfiak minden héten a Prédikáljátok evangéliumomat! tankönyvet tanulmányozzák. Igazi csapattá váltak, akik szorosan együttműködnek a teljes idejű misszionáriusokkal, illetve elhozzák a barátaikat a vasárnapi gyűlésekre és más tevékenységekre, többek között a hét során rendezett kosárlabda- és futballmérkőzésekre. A papok keresztelték már meg saját barátaikat és azokat is, akiket a misszionáriusokkal együtt tanítottak. Az évek során a fiatal férfiak e csoportja megerősítette az egész egyházközséget, és négyen közülük – beleértve Dennist – elhívást kaptak a Kenyai Nairobi Misszióba.
Követték David A. Bednar elder, a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjának tanácsát, miszerint már jóval azelőtt váljanak misszionáriussá, mielőtt misszióba mennének.3 Ezt tették azáltal, hogy jobban dolgoztak együtt kvórumként, csapatként, mint bárki más.
Mind a négy misszionáriusnak kihívásokkal kellett szembenézni ahhoz, hogy szolgálni tudjon. Wilberforce így magyarázza: „[A költségek miatt] már majdnem elvesztettem a reményt, hogy missziót tudok szolgálni, de akkor elolvastam a Máté 6:19–20-at: »Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön…; hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben«. Így szorgalommal és elkötelezettséggel képes voltam elérni a célomat, hogy teljes idejű missziót szolgáljak. Nagyon szeretem a misszionáriusi szolgálatot. Semmi sem jobb annál, mint hogy a menny királyságát keressük először.”
Remény a jövőre nézve
Uganda fiataljai segítenek Isten királyságát építeni, miközben hatalmas reménnyel tekintenek a jövőbe. Habár még nincs templom Kelet-Afrikában, a fiatalok nagyon várják már a napot, amikor egy távoli templomban házasságot köthetnek. Az egyik cöveki tevékenység témája az volt, hogyan készüljenek a templomba való belépésre, majd a gyűlés végén a cövekelnökség egyik tagja a következő bizonyságot tette: „Isten szeret titeket. Ti vagytok az egyház jövője Ugandában.” Ezek az igazlelkű fiatalok már most nagy hatást gyakorolnak másokra.
Az ugandai fiatal férfiak és nők feláldozzák a világ dolgait az örökké tartó áldások érdekében. Elültették a hit magját, és most gondosan táplálják azt (lásd Alma 32:33–37). Egy gyümölcstől roskadozó fához hasonlóan (lásd Alma 32:42) a fiatalok megosztják az evangélium örömét e termékeny földön.
A lap tetején: Fiatalok vesznek részt egy cöveki esti beszélgetésen.
Fent: Susan (középen), egy menekült Ugandában, békére lelt az evangéliumban, és elhozta testvéreit és másokat is az egyházba.
Középen: Ennek az egyházközségnek a fiatal női örömmel dolgoznak a Személyes fejlődésükön.
Jobbra: Dennis feladta hivatásos futballkarrierjét, hogy az evangéliumot prédikálhassa. Ő és a papi kvórumában lévő más fiatal férfiak áldozatokat hoztak és kihívásokkal küzdöttek meg azért, hogy missziót szolgálhassanak.
Fotó: Cindy Smith