Hogyan szolgáljunk papsági elhívásokban?

Írta: Thomas S. Monson elnök

Részletek az 1987. áprilisi általános konferencia egyik beszédéből.

Elgondolkodtatok már valaha az emberi lélek értékén? Eltűnődtetek már a mindannyiunkban rejlő lehetőségeken?

Egyszer részt vettem egy cövekkonferencián, ahol a korábbi cövekelnök, Paul C. Child fellapozta a Tan és a szövetségek 18. szakaszát, és elkezdte olvasni: „Emlékezzetek, a lelkek értéke nagy Isten szemében” (10. vers).

Child elnök ezután a következőt kérdezte: „Mit jelent az emberi lélek értéke?” Nem egy püspököt, cövekelnököt vagy főtanácstagot szólított fel, hogy megválaszolja a kérdést, hanem egy elderek kvórumának elnökét.

A megdöbbent ember sokáig csak csendben állt, majd kijelentette: „Az emberi lélek értéke azon képessége, hogy olyanná váljon, mint Isten.”

Minden jelenlévő elgondolkodott a válaszon. Child elnök tovább folytatta az üzenetét, én azonban még mindig ezen a sugalmazott válaszon elmélkedtem.

Óriási feladat elérni, tanítani és megérinteni azokat az értékes lelkeket, akiket Atyánk felkészített az üzenetére. A siker ritkán jön könnyen. Általában könnyek, nehézségek, bizalom és bizonyság előzi meg.

Isten szolgái a Mester ígéretéből merítenek vigaszt, amely így szól: „…én ti veletek vagyok minden napon” (Máté 28:20). E csodálatos ígéret támogat titeket, ároni papságot viselő fivéreim, akiket a diakónusok, tanítók és papok kvórumainak vezető pozícióiba hívtak el. Bátorít benneteket a missziós mezőn végzett szolgálatotokra való felkészülésetekben. Vigaszt nyújt az elkeseredettség pillanataiban, melyekben mindannyiunknak részünk van.

„Ne fáradjatok bele tehát a jó tevésébe – mondja az Úr –, mert nagyszerű munka alapját fektetitek le. És kis dolgokból jő elő az, ami nagyszerű.

Íme, az Úr a szívet és készséges elmét követel meg” (T&Sz 64:33–34). Megingathatatlan hit, állhatatos bizalom és hő vágy jellemzi azokat, akik teljes szívükkel szolgálják az Urat.

Ha van olyan férfitestvér, aki felkészületlennek, sőt alkalmatlannak érzi magát a szolgálatra, áldozathozatalra, mások életének megáldására szólító elhívásra, ne feledje ezt az igazságot: „Akit Isten elhív, azt képessé is teszi a szolgálatra.”