Segíteni a gyermekeknek felkészülni a keresztelőre
A gyermekkor az örömteli első alkalmak időszaka. Először bicikliznek, először mennek iskolába, először próbálnak ki valamilyen új ételt, és még számos olyan izgalmas kalandban van részük, melyek formálják az életüket. Felnőttként lehetőségünk van végigkísérni gyermekeinket a felfedezés ösvényén. Felnőttként az egyházban arra is lehetőségünk van, hogy segítsünk nekik fejlődni az evangéliumban (lásd T&Sz 68:25). Hogyan gondoskodhatunk arról, hogy egy gyermek keresztelője – az első szövetség, melyet szerető Mennyei Atyánkkal köt – gyönyörű és jelentőségteljes esemény legyen?
„Az egyház alapvető célja, hogy tanítsa a fiatalokat: először otthon, majd pedig az egyházban” – tanította Boyd K. Packer elnök.1
Az alábbi példákban szülők osztották meg velünk, hogy ők hogyan készítették fel gyermekeiket a keresztelkedés és konfirmálás szent szertartására és szövetségére.
Korán kezdjük
„Nagy mérföldkő, amikor a gyerekek betöltik a 7. életévüket” – mondja Lori, aki négy gyermek édesanyja. Ő és a férje már születésük óta tanítják gyermekeiket a keresztelésről. Amikor azonban hétévesek lesznek, a család komolyabban kezd készülni erre az eseményre. Minden hónapban egy kereszteléssel kapcsolatos témában – például szövetségek vagy Jézus példája – tartják a családi est leckéjét.
Lori azt mondja, a gyermekek nyolcadik születésnapja előtti hónap leckéje különösen érzelmekkel teli. Ilyenkor megmutatja nekik azt a ruhát, amelyet a névadásukkor viseltek, és mesél nekik arról a napról, amikor részesültek abban a szertartásban.
„Tökéletes pillanat ez arra, hogy a templomi szövetségek áldásaira összpontosítsunk – mutat rá Lori. – Mindig kihangsúlyozzuk, hogy azon döntésünk, hogy megkeresztelkedünk, az első lépés a templomi áldásokra való felkészüléshez.”
Családi ügyként kezeljük
Monica, aki négy gyermek édesanyja, azt javasolja, hogy amikor csak lehetséges, vonjuk be az idősebb gyermekeket a fiatalabb testvéreik felkészítésébe. „Nagy erőt ad a tanításnak, ha hallják a tizenéves bátyjukat vagy nővérüket bizonyságot tenni vagy elmesélni a saját élményét” – mondja. Lori azt mondja, néha megkérik a keresztelőjükre készülő gyerekeket, hogy tanítsák meg fiatalabb testvéreiknek, amit tanultak.
Misszionáriusi eszközként használjuk
Amikor kislánya nyolcéves lett, Daniel tudta, hogy lánya meg szeretné majd hívni nem egyháztag barátait a keresztelőjére. Így hát családja elhatározta, hogy meghívják az iskolás barátait és a szomszédokat Allison keresztelőjére. Arra kérték ezeket a barátokat, hogy hozzák el a kedvenc bibliai versüket a keresztelőre. A keresztelő után Allison aláhúzta ezeket a verseket a saját új szentíráskötetében, és a versek margójára írta annak a barátjának a nevét, akitől kapta.
„Természetesen a családjaként szerves része voltunk a napnak, de a szertartás után hagytuk, hogy egy kis időt csak a barátaival töltsön, és meséljen nekik az érzéseiről – mondta Daniel. – Megindító pillanat volt látni, hogy a gyermekünk példát mutat.”
Gyakoroljuk a püspöki interjút
Kimberly, aki keresztelés előtt álló gyermekek édesanyja, emlékszik, amikor nyolcévesen belépett a püspök irodájába a keresztelési interjújához. „Szörnyen izgultam!” – mondja Kimberly.
Most pedig azon igyekszik, hogy az ő gyermekei ne féljenek majd ennyire ettől. A férjével együtt beszélgetnek gyermekeikkel a püspöki interjúkról, és egy interjúhoz hasonló formában kérdéseket tesznek fel nekik a keresztelésről. Ezek az interjúk nemcsak megismertetik gyermekeikkel az interjúk folyamatát, hanem arra ösztönzik őket, hogy komolyan gondolkodjanak el azon, mit jelent számukra a keresztelés szövetsége.
Csodálatos lehetőség
Ezek a szülők rámutattak, hogy semmi rendkívülit nem tettek azért, hogy felkészítsék gyermekeiket a keresztelésre és a konfirmációra, viszont az évek során tanított leckéiket az „alapos” és „következetes” szavakkal jellemezték. „Gondoskodtunk róla, hogy a gyerekek értsék, hogy ez egy fontos lépés és nagy dolog az életükben – mondja Kimberly. – Mindig ügyeltünk rá, hogy mi legyünk azok, akik felkészítik őket, nem pedig csupán reménykedünk abban, hogy az elemis tanítók megteszik.”
Milyen csodálatos lehetőséget kaptunk, hogy felkészíthetjük szeretett gyermekeinket a keresztelésre és a konfirmációra! Miközben imádságos lélekkel így teszünk, az Úr velünk lesz, hogy eme első szövetségkötéssel kapcsolatos élményt a jövőbeli lelki fejlődés szilárd alapjává formálja.