Örömre lelni az életben
Karen Rockwood, USA, Idaho
Egy alkalommal Richard G. Scott elder, a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjának általános konferenciai beszédét olvastam. Habár már hallottam és olvastam ezt a beszédet korábban, egy kifejezés megragadta a figyelmemet és nem tudtam kiverni a fejemből.
Néhány órával később ellátogatott hozzám a fiam, aki albérletben lakik a barátaival. Szolgált teljes idejű missziót, és elvégzett néhány félévet a főiskolán. Nem volt biztos benne, milyen irányban folytassa a tanulmányait, és milyen karriert építsen fel magának. Mivel össze volt zavarodva és úgy érezte, az iskola egyelőre idő- és pénzpocsékolás, felfüggesztette a tanulmányait és elkezdett teljes munkaidőben dolgozni.
Elmondta, hogy egyik barátja azt javasolta, menjenek el a Bahama-szigetekre vagy a Karib-szigetekre, vállaljanak ott munkát, és szórakozzanak néhány hónapig. A fiamat nagyon fellelkesítette ez a lehetőség. Azonnal láttam, milyen vonzó lehet egy ilyen gondtalan élet egy fiatalember számára.
Ekkor eszembe jutott Scott elder mély benyomást keltő üzenete. Felvettem az Ensign folyóiratot, és felolvastam a következőket a fiamnak: „Isteni célból vagytok itt a földön. Ez a cél pedig nem az, hogy vég nélküli szórakozásban legyen részetek, vagy hogy állandóan az élvezetet hajszoljátok. Azért vagytok itt, hogy próbára tegyenek titeket, hogy bizonyítsatok, s így elnyerhessétek Isten nektek szánt további áldásait. Ehhez szükség van a türelem mérséklő hatására” (“Finding Joy in Life,” Ensign, May 1996, 25).
A fiam egyetlen szó nélkül elvette az újságot, elment, és elolvasta az egész beszédet. Később csupán annyit mondott, hogy nem vág bele a szigetes kalandba.
Később beiratkozott a rendőrakadémiára, ami végül oda vezetett, hogy találkozott jövendőbeli feleségével. Az Arizonai Mesa templomban kötöttek házasságot, és mára három gyönyörű gyermekük van. A fiam 2010-ben megszerezte az alapdiplomáját, és valóban „örömre lelt az életben”.
Fiam tervezett kalandja talán jó élmény lett volna; másrészről azonban lelkileg veszélyes is lehetett volna. Minden alkalommal, amikor visszatekintek erre az esetre, a Lélek megérinti a szívemet.
Hálás vagyok a próféták szavaiért, és hogy arra éreztem ösztönzést, hogy felidézzek egy beszédet, amely segített útmutatást adnom. Ugyancsak hálás vagyok, hogy a fiam hallgatott az Úr egyik küldöttjére, és engedte, hogy a Lélek hatással legyen rá. Tudom, hogy számos áldásban és gyengéd irgalmasságban lehet részünk, amikor hallgatunk a Szabadító és az Ő szolgáinak tanításaira, és követjük azokat.