Hol kaphatok ilyen újságot?
Sharon Rather, USA, Nevada
Egy alkalommal a családommal éppen Nevada államból utaztunk Alaszkába repülőn, amikor is beszélgetésbe elegyedtem egy magas, csinos, barátságos hölggyel, aki a mellettem lévő sorban ült.
Megkérdezte, hová tartok, mire elmondtam neki, hogy Juneau-ba, Alaszkába megyünk, hogy meglátogassuk a fiunkat és a családját. Megtudtam, hogy ő Las Vegas-i. Majd kicsit elérzékenyülve hozzátette, hogy azért megy Juneau-ba, hogy férje családjával együtt búcsúztató szertartást tartsanak a férjének, aki húsz évnyi házasság után nemrégiben hunyt el rákban.
Ahogy ránéztem, arra gondoltam, milyen szerencsés vagyok, hogy ismerhetem a szabadítás tervét és templomi munkás lehetek a Nevadai Las Vegas templomban. Azon tűnődtem, vajon mit tehetnék ezért az asszonyért, hogy felemeljem a lelkét.
Hirtelen nagyon világosan eszembe jutott egy idézet Joseph Smith prófétától, melyet kiosztottam a Segítőegyletünkben. Amikor a próféta megszervezte a Segítőegyletet, megjegyezte, hogy a nőtestvérek „az idegen segítségére fognak sietni; olajat és bort fognak önteni a gyötrődők megtört szívére; fel fogják szárítani az árvák könnyeit, és megörvendeztetik az özvegyek szívét” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 476.).
Ismét ránéztem a hölgyre. Egy bánkódó idegent láttam, egy sebzett szívű özvegyet. Eszembe jutott, hogy a nap folyamán korábban olvastam a 2011. júliusi Ensign folyóiratból. Volt benne néhány felemelő cikk, amelyről úgy véltem, bátorítást és vigaszt nyújthat neki.
Összeszedtem a bátorságomat, kinyitottam az újságot az egyik cikknél, és megkértem a hölgyet, hogy olvassa el. Meredten figyeltem, és meglepődtem, amikor azt láttam, hogy minden egyes sort figyelmesen elolvasott. Miután befejezte, elolvasott egy másikat.
Nyilvánvalóan valami megérintette a szívét. Szorosan magához ölelte a folyóiratot, majd letörölt egy könnycseppet az arcáról.
„Hol kaphatok ilyen újságot?” – kérdezte. Azt válaszoltam, hogy megtarthatja. Ezután még többet olvasott belőle.
Amikor megérkeztünk Juneau-ba, megragadta a kezem, egyenesen a szemembe nézett, és ezt mondta: „Köszönöm!”
Fontos leckét tanultam ebből az élményből. Idegenek vesznek minket körül, akiknek sebzett a szívük, akiknek szükségük van egy bátorító kedves szóra, és akiknek tudniuk kell, amit mi, utolsó napi szentek tudunk.