2013
Nézz fel!
2013. november


Nézz fel!

Most van itt az idő, hogy az igazság Forrására tekintsünk, és meggyőződjünk arról, hogy bizonyságunk erős.

Nyolcéves koromban két unokatestvéremmel elküldtek bennünket a szomszédos városba, hogy vásároljunk 15 napra elegendő élelmiszert. Visszatekintve elképesztőnek tartom, mennyire bízott bennünk a nagymamám, illetve a nagynéném és a nagybátyám. Ragyogóan fényes volt a reggeli égbolt, amikor elindultunk a három lóból álló kis karavánunkkal.

A pusztaság közepén az a zseniális ötletünk támadt, hogy leszállhatnánk a lovainkról, és játszhatnánk egyet az üveggolyóinkkal. Így is tettünk. Hosszú időn át. Annyira belemerültünk a játékba, hogy észre sem vettük „az idők jeleit” a fejünk felett, amint a sötét felhők beborították az eget. Mire ráeszméltünk, mi történik, már arra sem maradt idő, hogy befogjuk a lovakat. A felhőszakadás olyan hevesen csapott le ránk, a jég pedig úgy verte az arcunkat, hogy csak arra tudtunk gondolni, hogy gyorsan leszerszámozzuk a lovakat, és a kis nyeregtakarók alá bújjunk.

Lovak nélkül, bőrig ázva és átfázva folytattuk utunkat, most már olyan gyorsan, ahogyan csak bírtuk. Ahogyan közeledtünk a célunk felé, láttuk, hogy a városba bevezető széles utat elárasztotta a víz, és most folyóként hömpölyög felénk. Így az egyetlen lehetőségünk az maradt, hogy eldobjuk a takarókat, és átmásszunk a várost körülvevő szögesdrót kerítésen. Késő este volt már, amikor fáradtan, fájdalmakkal tele és csuromvizesen a faluba betérve menedéket kértünk az első utunkba kerülő házban. Az ott élő jóságos, fiatal család ellátott bennünket törölközőkkel, ízletes babos burritóval megetetett minket, aztán pedig kaptunk egy külön szobát, hogy lepihenjünk. Nemsokára észrevettük, hogy a szobának sima, döngölt földpadlózata volt, így ismét zseniális ötletünk támadt. Kört rajzoltunk a padlóra, és folytattuk a golyózást, míg holtfáradtan a padlóra nem rogytunk álmunkban.

Gyermekekként csak magunkra gondoltunk. Eszünkbe sem jutottak a szeretteink, akik kétségbeesetten kerestek bennünket otthon – ha gondoltunk volna rájuk, még véletlenül sem késlekedtünk volna ilyen haszontalan dolog miatt. Ha pedig bölcsebbek lettünk volna, akkor felnéztünk volna az égre, megláttuk volna a gyülekező felhőket, és megszaporáztuk volna a lépteinket, hogy megelőzzük a vihart. Most, hogy egy kicsivel több tapasztalatom van, mindig emlékeztetem magam: ne felejts el felnézni!

Az unokatestvéreimmel átélt élmények megtanították nekem, hogy mindig figyeljek az idők jeleire napjainkban. Olyan viharos, veszedelmes időkben élünk, amelyeket Pál így írt le: „Mert lesznek az emberek magukat szeretők, …szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, …rágalmazók, mértékletlenek, …inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői” (2 Timótheus 3:2–4).

Ezen időkről szólva Dallin H. Oaks elder azt mondta: „Fizikailag és lelkileg is fel kell készülnünk. Az a felkészülés pedig, amelyet a legnagyobb valószínűséggel hanyagolnak el, az lesz, amelyik kevésbé látványos és nehezebb – a lelki felkészülés” (lásd Felkészülés a második eljövetelre. Liahóna. 2004. máj. 9.). Más szavakkal: ne hanyagoljátok el, hogy felnéztek.

A lelki felkészülés sürgető szükségességére való tekintettel az ilyen veszedelmes időkben szeretnék néhány figyelmeztető szót megosztani az idők egyik nagyon erőteljes jelével kapcsolatban. A szakmai pályafutásom a technika élvonalába vitt engem, így aztán tudatában vagyok annak, mekkora értéket képvisel ez, különösen a kommunikáció terén. Oly sok információ került csupán karnyújtásnyi távolságba. Az internet azonban telis-tele van mocskos és félrevezető dolgokkal is. A technika kibővítette a szólásszabadságot, ám egyúttal hamis hitelességet is ad egy meghatározhatatlan blogírónak az őt olvasók száma alapján. Éppen ezért kell most, minden korábbinál jobban emlékeznünk az örökkévaló tantételre: „gyümölcseikről ismeritek meg őket” (Máté 7:20).

Különösképpen óva intelek titeket attól, hogy mocskos képeket nézegessetek, vagy figyelmet szenteljetek a Krisztust vagy Joseph Smith prófétát hamisan vádlóknak. Mindkét cselekedet ugyanolyan hatással jár: elveszítitek a Szentlelket és az Ő védelmező, támogató hatalmát. Ezt mindig bűn és boldogtalanság követi.

Kedves fivéreim és nőtestvéreim, ha bármikor olyasmivel kerültök szembe, ami az evangéliumról való bizonyságotok megkérdőjelezésére késztet benneteket, könyörgök, nézzetek fel! Tekintsetek minden bölcsesség és igazság Forrására! Tápláljátok hiteteket és bizonyságotokat Isten szavával! Vannak a világban olyanok, akik arra törekednek, hogy hazugságok és féligazságok keverékével ássák alá a hiteteket. Ezért életbevágóan fontos, hogy folyamatosan érdemesek maradjatok a Lélekre. A Szentlélek társasága nem csupán egy kellemes kényelmi szolgáltatás – ez elengedhetetlen a lelki túlélésünkhöz. Ha kincsként felhalmozzátok Krisztus szavait, és figyeltek a Lélek késztetéseire, akkor nem vezetnek félre benneteket (lásd Joseph Smith – Máté 1:37). Muszáj megtennünk mindezt!

Mind Jézus Krisztust – aki tökéletes volt –, mind Joseph Smitht – aki elismerte, hogy ő maga nem az – hamis vádlók ölték meg, akik nem voltak hajlandóak elfogadni a bizonyságukat. Hogyan tudhatjuk, hogy bizonyságuk igaz – hogy Jézus Krisztus Isten Fia és Joseph Smith igaz próféta?

„Gyümölcseikről ismeritek meg őket.” Teremhet-e a rossz fa jó gyümölcsöt? Én személyesen tudom, hogy a Megváltóm megbocsátotta a bűneimet, és kiszabadított engem a saját igám alól, a boldogság olyan állapotába juttatva engem, amelyről nem is tudtam, hogy létezik. És azt is tudom személy szerint, hogy Joseph Smith próféta volt, mert alkalmaztam a Mormon könyvében található egyszerű ígéretet: „Krisztus nevében kérdezzétek meg Istent, az Örökkévaló Atyát” (Moróni 10:4). Egyszerű szavakkal: nézzetek fel!

Vannak, akik talán azt sugallják, hogy fizikai bizonyítékra van szükség ahhoz, hogy higgyetek Krisztus feltámadásában vagy az Ő visszaállított evangéliumának igaz voltában. Számukra Alma szavait idézem, amelyeket Korihórnak mondott, aki igyekezett másokat rávenni arra, hogy ne higgyenek: „Kaptál te már elég jelt; kísérted-e Istenedet? Mondod-e: Mutass nekem egy jelt, amikor megvan neked mindezen testvéreid, és mind a szent próféták bizonysága is? Eléd vannak tárva a szentírások” (Alma 30:44).

Ti és én is élő bizonyítékai vagyunk a Szabadító megváltó hatalmának. Élő bizonyítékai vagyunk Joseph próféta szolgálatának, valamint mindazon szentek hithűségének, akik erősek maradtak a bizonyságukban. Jézus Krisztus Egyháza mára az egész világon elterjedt, és úgy növekszik, mint soha még – ahogyan Krisztus idejében is, most is alázatos emberek fogadják be, akiknek nincs szükségük arra, hogy lássanak és érintsenek ahhoz, hogy higgyenek.

Senki sem tudja, mikor jön el ismét az Úr. A veszedelmes idők azonban már a nyakunkon vannak. Most van itt az idő, hogy az igazság Forrására tekintsünk, és meggyőződjünk arról, hogy bizonyságunk erős.

A történetemhez visszatérve: az unokatestvéreimmel ragyogó napsütéses, gyönyörű égbolt tekintett le ránk, amikor reggel felébredtünk. Egy férfi kopogtatott az ajtón, aki a három elveszett fiút kereste. Lóra ültetett minket, majd ugyanazon a pusztaságon át hazaindultunk. Soha nem felejtem, amit hazafelé láttunk – emberek sokasága állt ott, a sárban ragadt traktorokkal és teherautókkal, akik egész éjjel bennünket kerestek. Találtak egy nyerget itt, egy lovat amott, és amikor megpillantottak minket, hogy útban vagyunk hazafelé, éreztem a megkönnyebbülésüket és a szeretetüket. A város határában sokan vártak ránk, az elsők között pedig szerető nagymamám, nagybátyám és nagynéném álltak. Magukhoz öleltek minket és sírtak az örömtől, hogy megtalálták az elveszettnek hitt gyermekeiket. Mily nagyszerű emlékeztető ez számomra, hogy Mennyei Atyánk törődik velünk! Izgatottan várja, hogy hazatérjünk.

Igen, viharfelhők gyülekeznek körülöttünk mindenütt. Nézzünk fel, és készüljünk fel! Biztonság rejlik az erős bizonyságban. Értékeljük és ápoljuk a bizonyságunkat mindennap!

Tudom, hogy családokként örökké együtt élhetünk, és hogy szerető Mennyei Atyánk kitárt karokkal vár ránk, az Ő gyermekeire. Tudom, hogy Jézus Krisztus, a mi Megmentőnk, él. Ahogyan Péter mondta, nem hús és vér jelenti ezt ki nekem, hanem az én Atyám, aki a mennyben van (lásd Máté 16:15–19). Jézus Krisztus szent nevében, ámen.